Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
612 Az országgyűlés képviselőházának 50. kedés Sopron megyéből és Vas megyéből, valamint Kelet-Németországból ezen az útvonalon történik, amelyen azonban annak rossz alépítménye miatt sem elsőrendű vonatokat, sem rendes sínautót nem lehet járatni. Nagyon ké- i rem tehát a miniszter urat, hallgassa meg és szívlelje meg az ottani lakosságnak ezt a kérését. Ezzel be is fejezem beszédemet és a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Tömböly Dénes! Elnök: Tömböly Dénes képviselő urat illeti a szó. Tömböly Dénes: Mélyen t. Képviselőház! Nagy örömmel hallottam az előadó úr részletes beszédében azokról a tárca keretében megvalósítandó óriási jelentőségű és az egész ország gazdasági helyzetére kiható feladatokról, amelyek honvédelmi érdekeinkkel szervesen és harmonikusan összefüggnek. Az elhangzott számos felszólalás is mind ennek a nagy, többnyire műszaki jellegű kérdésnek nagy jelentőségét, néha kiviteli módozatait, máskor hiányait hangoztatta, nem hallottam azonban azokról, akik ezeket a munkákat el fogják végezni, akik az elgondolást valóra vált jak, a minisztérium tisztviselőiről, illetőleg a minisztérium státuskérdéseiről, pedig erről is kell beszélni, mert szilárd meggyőződésem szerint azokat a nagy feladatokat, amelyekről eddig hallottunk és amelyeknek keresztülvitelét mindnyájan minél előbb látni óhajtjuk, csak a jövőjét és előmenetelét biztosnak látó és ebből kifolyólag legjobb tudását hiánytalanul kifejteni tudó tisztviselői karral lehet elvégezni. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Felszólalásomban a minisztérium tisztviselői státusának kérdésével, főképpen a műszaki státus kérdéseivel fogok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Előre ki kell azonban jelentenem, hogy nem a diplomasok pozícióharcának mezejére lépek, hanem a technikai kultúra fejlődése által megkívánt közérdekű státusrendezés érdekében szállok síkra. A mai technikai kultúrában és a kor szellemi világában a műszaki tudományok művelőjének, a mérnöknek szaktudása, szervező és irányító közreműködése napról-napra fontosabb szerephez jut az állami közigazgatásban. Ma, amikor a kor szelleme azt követeli, hogy minden helyre a megfelelő szaktudású embert állítsuk, aki a további alkotásokra felkészült és szaktudásával a folyamatos fejlődés útján halad, a mérnöknek az állami közigazgatásban való szerepét is kizárólagosan a közérdek szempontjából szabad elbírálnunk. Ennek a szempontnak szigorú betartásával, tisztán a közérdek szempontjait nézve szólok a tárca státuskérdéséhez. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni azoknak felsorolásával, hogy melyek a kereskedelemügyi minisztérium feladatai, mit végzett a múltban, mit fog végezni a jövőben, azonban rá kell mutatnom, hogy a múltban milyen státussal végezte munkáját. A központi igazgatás státusa úgy oszlott meg, hogy a fogalmazási szakban 46, a műszaki szakon pedig 29 volt a rendszeresített állások száma. Az előbbi szám is kevés volt, az utóbbi pedig túlságosan kevés ahhoz a sok műszaki feladathoz mérten, amelyet a minisztériumnak meg kellett qldaülése 19 $9 november lh-én, kedden. nia. Hogy feladatának mégis meg tudjon felelni, a minisztérium az üzemeitől és egyéb intézményeitől berendelt tisztviselőkkel végezte el munkáját. Van a minisztériumban olyan osztály, ahol csak az osztályvezető és helyettese van a minisztérium státusában, az osztály hét főnyi személyzete kivétel nélkül berendelt tisztviselő: ez a díjszabási és szállítási ügyek osztálya. Hasonló a helyzet a vasúti műszaki gügyék osztályában is, ahol osztályvezetőn és 5 tag minisztériumi státusban lévő személyzeten kívül 8 berendelt tisztviselő dolgozik. Ennek az ügyosztálynak pedig igen nagy a jelentősége, mert a vasúti és hajózási főfelügyelőségnek rosszul értelmezett takarékossági szempontból való megszüntetése óta, vagyis 1932 óta ez az osztály a nagyfontosságú vasúti műszaki ügyekben a minisztériumi felügyeleti jog gyakorlásának szerve. Tehát az az elvi visszás állapot áll itt elő, hogy a minisztérium üzemeinek, a vasutaknak ügyeit az üzemektől berendelt tisztviselőkkel végeztette eL A berendelt tisztviselők természetesen itt a felügyeleti hatóságnál csak vendégjoggal bírtak és berendelésük esetleg büntetésből is megszüntethető volt. Ezeken a visszásságokon az előttünk fekvő költségvetés igyekszik segíteni, mégpedig úgy, hogy a fogalmazási szak státusát 46-ról 52-re, a műszaki szak státusát pedig 29-ről 58-ra emeli fel. Ezzel a létszámemeléssel egyszersmind hangsúlyt ad annak is, amit már előbb is említettem, hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium, — ügyeit tekintve — műszaki minisztérium. Ez a megoldás, ez a létszámemelés, örvendetes haladást jelent a múlttal szemben. Azonban két szempontból még sem mondható kielégítőnek. Elsősorban nem kielégítő, mert a kereskedelemügyi minisztériumban olyan sok a műszaki feladat, hogy az előbb említett létszámnál, sokkal nagyobb létszámmal végezte el a minisztérium ezt a feladatot eddig is, tehát a létszámemelés folytán megszaporodott helyek sem elegendők arra, hogy a berendelt mérnökök mind bekerüljenek a státusba, még keyésbbé elegendő arra, hogy havidíjas és szerződéses mérnökök is helyet kapjanak a státusban. Másodsorban a státusemelés nem kielégítő azért sem, mert csak látszólag hozott jót az állások tekintetében az új költségvetés. Ha alaposan vizsgáljuk a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a kereskedelemügyi minisztérium státusa nem korszerű. Eossz a fogalmazási szak státusa, de még rosszabb a műszaki státus. Nemcsak az a hibája, hogy nem elég az új állásoknak a száma, hanem az is, hogy például a műszaki szakon az alsó, tehát a VIII. fizetési osztályban 32 állás van. az utána következő Vll.-ben már csak 11. A 32 ember közül pedig kevés remélheti azt, hogy az emberi kor határain belül magasabb fizetésű I állásba kerülhet fel akkor, amikor az előtte lévő előjutása is erősen korlátozott. Az állásoknak ez az aránytalan megoszlása arra fog vezetni, hogy a minisztérium műszaki szakának szellemi nívója rohamosan fog sülylyedni, különösen akkor, ha a gazdasági életben kisebb konjunktúra mutatkozik. Akkor az alacsonyabb fizetési osztályokban Összezsúfolt, megrekedt tisztviselők, akik fiatalabbak, mozgékonyabbak, látva azt, hogy számukra a minisztériumban nincsen jövő, nincsen kilátás az előbbrejutásra, másfelé fogják boldogulásukat keresni, mint ahogy erre az iparügyi miniszj tóriumban számtalan példa volt. Tekintettel