Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés képviselőházának 0. ü\ azért, mert bőségesen rendelkezésére álltak a sajnos, ugyancsak zsidó kézben lévő gyárak és nagykereskedelmi lerakatok, amelyek bőségesen ellátták áruval és amíg a Kovács Józsefeknek, vagy a Fekete Páloknak 30 napos, addig a Schwarz Izidoroknak hathónapos áruhitelt adtak. Az egyik tudott hitelezni, a másik nem tudott, az egyiknek meghosszabbították a hitelkondícióját, a másik ellen rögtön eljárást indítottak, ha nem tudott fizetni. A zsidótörvény tárgyalása alkalmával rámutattam arra, hogy milyen fontos szerepük van a hitelinformációs irodáknak és örülök annak, hogy a törvény intézkedik ezek jövőbeli vezetéséről. Miért? azért, mert hiába, nemcsak a belföldi, hanem a külföldi gyárosok is hitelinformációt vesznek igénybe. Itt azután az a kérdés, bog?/ milyen szempontból bírálják el azt, akiről információt kérnek. Azt lehet kedvező, jó szempontból csinálni, vagy pedig egyetlen közbeszúrt mondattal lob életlenné lehet tenni, hogy az ifjú kezdő keres kedő meg tudjon erősödni. Ezért nagyon helyeslem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr vigyáz arra, hogy úgy a kis-, mint a nagykereskedelem átállítása megtörténjék. Vissza kell szerezni a magyar kereskedelem jóhírnevét, morált és tisztességet kell belevinni a kereskedelembe. A Baross Szövetség kétévtizedes működése, hála Istennek, olyan kereskedőgárdát nevelt és olyan szép eredményeket ért el, hogy ha most ebbe a hatalmas szervezetbe belekapcsolódik az ifjabb generáció Is, meggyőződésem, hogy rövid időn_belül bekövetkezik az, amire a miniszterelnök úr célzott: hogy minél több önálló magyar kereskedő, iparos, kisexisztencia legyen. Ebben benne foglaltatik az, amit előttem szólott képviselőtársam is mondott: amikor magyarról beszélünk, akkor keresztényre is gondolunk. T. Ház! A kereskedelmet nemcsak szerintem, hanem nagyon sok szakképzett kereskedő szerint képesítéshez kell kötni. A Baross Szö

: vétségnek is ez az álláspontja. A kereskedelmi és az iparkamarában is letárgyalták ezt a kérdést. Természetes, hogy ott azután voltak olyanok, akik ellene szóltak. Miért? Azért, m

ert — ahogy az egyik felszólaló képviselőtársam mondta, azt hiszem éppen az előadó ür — igenis azt szeretik, hogy ha például ebben az évben a textilnek van konjunktúrája, akkor azt használják ki száz százalékig, ha pedig vasban van konjunktúra, akkor hirtelen arra térnek rá, vagyis arra az üzletágra, amelyben üzlet van, akár értenek hozzá, akár nem. Fontos csak a tőke, az összeköttetés, az áruhitel és az illető mindjárt átcsap a másik üzletágba. Azért kell a kereskedelmet képesítéshez kötni, hogy a vevőközönség nagyobb bizalommal legyen a kereskedő iránt, hogy a kereskedő áruismeretekkel rendelkezzék, (Malasits Géza: Ezzel el akarják ütni a falusi magyart attól, hogy kereskedő legyen! — Zaj. — Elnök csenget.) hogy a vevő tisztában legyen azzal, hogy amit a kereskedő neki ajánl, azt bizalommal meg is veheti. A szakképzettség szerintem a kereskedelemben éppen olyan fontos, mint n?. Beszéltek itt a szövetkezeti kereskedelemről is. Magam is kitérek erre a tárgyra, mert örülök annak, hogy a Hangya évtizedes munkássága révén az egész országra kiterjesztette fiókhálózatát. Természetesen vigyázni kell, nehogy esetleg éppen a zsenge, kezdő, fiatal önálló kereskedelemnek legyen az ellenlábasa, hanem inkább támogassa, áruhitellel ellássa, seése 1939 november 10-én, pénteken. 573 gítse azt. Ezt mind meg lehet csinálni. Mint nagykereskedő kapcsolódjék bele a Hangya a kereskedelembe. Hála Istennek, a Hangya üzletpolitikája ma már olyan nagystílű, annyira átfogó természetű, hogy igenis a Hangya megalapozta az országban a keresztény kereskedelmet, annak alapjait lerakta, ezt csak ki kell építeni. Emellett szükség van azonban egy másik kereskedelemre is. Szakipari szövetkezetek, árubeszerzési és értékesítési szövetkezetek is létesültek. Fontos dolog az, hogy a feldolgozandó árut olcsón kapja az iparos. Ebben rejlik vállalkozásának egész lehetősége. Abban a pillanatban ugyanis, ha drágábban szerzi be az árut, mint Schwarz Salamon, nem tud vele versenyezni. Magától értetődik tehát, hogy az árubeszerzés a veleje a vállalkozási lehetőségnek és ezért a versenyképesség legfőbb feltétele. Az árszabályozásra vonatkozólag csak nagyon röviden említem meg, hogy az nagyon helyes, hiszen éppen a keresztény kereskedelem hangoztatja: kérem, mi az üzleti etikát, a tiszteséget éppen úgy akarjuk kidomborítani, hogy becsületes, tisztességes polgári hasznot kalkulálunk az árba és szívesen mondunk szabott árat, hogy annál az árnál ne lehessen drágábban adni az árut egy fillérrel

5 sem. Ez volna a helyes. Ha ugyanis ezt az egész vonalon be tudnánk vezetni, akkor a vevő bizalommal menne be az üzletbe, nem pedig úgy, mint egy Rákóczi-úti üzletbe, ahol 70 pengőt kérnek egy kabátért és ha nagy nehezen félórai alku után a 70 pengős kabátot 49 pengőért megkapja a vevő, még mindig gondolkozik, hogy vájjon nem engedték volna-e le 30 pengőre, vagyis talán még a feléért is megvehette volna. Szabott ár esetén, ha a kimondott árból egy fillért I sem engednek, bizalommal veheti meg az árut I a vevő. Az idegenforgalomról is beszéltek itt. Én erről csak egy pár szót szeretnék szólni, még pedig azért, mert igenis szükséges a magyar idegenforgalmat erősebben propagálni külföldön. Több nagy világvárosban jártam és sajnálattal tapasztaltam, hogy az akkori cseh ál Iámnak és minden kisebb államnak is megvolt a maguk idegenforgalmi irodájuk a főutcákon, magyar irodát azonban hiába kerestem, s^hol sem találtam. Néhány évvel ezelőtt a székesfőváros Bécsben felállított egy ilyen irodát és azóta ezen az irodán keresztül már nagyon, de nagyon sok külföldi jött az országba. A főváros éppen most határozta el, hogy Velencében i« felállít e<ry ilyen irodát, de magától értetődik, hogy ebben a tekintetben az államnak i? erősebb tempóban kell dolgoznia. T. Ház! A felszólalók mind azt mondták hogy ifjúságunk menjen inkább kereskedelnv pályára. Ez igaz, hiszen eddig is az volt a baj, hogy ifjaink csak a tisztviselői, különösen a nyugdíjas pályákra tódultak. A kereskedelem és az ipar valami másodrendű foglalkozásnak tűnt fel és a magyar ifjak, aimikor kikerültek az iskolából, ahelyett, hogy magasabb tudásukat kereskedelmi szakmában, vagy az iparnál érvényesítették volna, akármilyen kicsiny kis irodába is elmentek inkáHb. csakhogy íróasztalt kapjanak, amely mellett dolgozhassanak. Már pedig tudiuk, hogy nemzetgazdasági és faji szempontból is milyen fontos az, hogy ezt a két főfoglalkozási ágat, az mart és a kereskedelmet azok a mifajtánkbeliek űzzék, akik mentalitásuknál, felfogásuknál és érzésvilá