Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés képviselőházának U9. ülése 1989 november 10-én, pénteken. 569 leiekkel azokat az ügyeket képviseli, amelyek annak a tárcának körébe tartoznak, akkor a kölcsönös megértés alapján alakulhat ki az az egészséges közszellem, mely a közérdeket képviseli és mellőzi az önző érdekeket. (Úgy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nagyon természetes, hogy a szakértelem mellett, ha nem is elsősorban, de mindjárt mellette ott kell lennie annak a világnézetnek, amelynek az egész kormányzatot jellemeznie kell. (Ügy van! jobbfelől.) Mert nem elég nekem, ha a világ legnagyobb zsidaját idehozzák, aki fújja a kereskedelmi, gazdasági és egyéb elméleteket, mert én szívesebben látok egy olyan embert, aki esetleg nem olyan nagy kanállal ette azt a tudományt, de száz százalékig azt a keresztény világnézetet képviseli, amelyet ebben az országban képviselni kell. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A kereskedelemügyii miniszter tehát legyen a magyar kereskedelemnek istápolója. Szántszándékkal nem használtam a keresztény szót enmél a meghatározásnál, mert nem felekezeti alapon állok, mint az előbb egy szociáldemokrata képviselő, hanem faji alapon. (Helyeslés jobbfelől.) En nem beszéltem sohasem római katolikus magyarokról, viagy reformátusokról, én csak magyarokról beszélek, imiagyar kereskedelmet akarok, mert az én szememben a magyar csak keresztény lehet. (Mozgás. — Festetics Domonkos gróf: Mi is így gondoljuk!) A magyar keresztény kereskedelmet kell megalkotni, létesíteni kell, nevelni kell. Sokan azt hiszik, hogy ha leépítenek máról holnapra egy nem kívánatos arcú vezérigazgatót ós egy mágnást ültetnek helyére, kevés szakértelemmel, de megfelelő törekvéssel és igyekezettel, akkor elintézték a magyar kereskedelem ügyét. Díszgojókra (Derültség.) — hogy ezt a csúnya szót használjam, de már átment a köztudatba — nincsen szükségünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En azt mondanám, hogy az ilyen kirakat-keresztények a tisztességtelen verseny fogalmát involválják, mert az ember azt hiszi, hogy a portéka is olyan, mint a kirakat. (Derültség.) Nem vagyok tehát barátja annak, hogy ilyen díszkeresztényekkel dolgozzanak, de éppen úgy nem vagyok barátja annak sem, ha nem szakembereket állítanak oda, ahova szakembereket kellene állítani. Százával vannak kiváló keresztény szakembereink mind az iparban, mind a kereskedelemben, kiváló mérnökeink, tele vagyunk állásnélküli diplomásokkal, akkor tehát ne dobáljunk ki 5000 meg 10.000 pengőket magas vezérigazgatói állásokra. Szerintem miniszteri fizetésnél többet senki az országban nem kap^ hat, — ez a felfogásom, — ha lehet miniszteri fizetéssel az ország ügyeit szolgálni, akkor lehet ugyanilyen fizetéssel annak a vállalatnak az ügyeit is vezetni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a középen-) Azonban szakembereket tegyünk oda. Hogy példát említsek, — ne gondolja valaki, hogy készültem erre — említem, mondjuk, az Okh. példáját, említem Schandl Károlyt, aki közepes szövetkezeti népszónok volt, (Derültség-) és odatették egy pénzintézet élére, minit vezérigazgatót. Tessék azt elképzelni, hogyan tudta ő a versenyt felvenni, teszem fel, azzal a Weisz Fülöppel egy pénzügyi tárgyaláson. (Derültség.) Legalább az alapműveletet meg kell valakinek tanulnia, mielőtt bemegy oda. Szakembereket tehát az élre és néni protekciós embereket, nem politikusoKJÉPVISELÖHAZI NAPLÓ H. kat, mert nem szépségflastromul kell osztogatni az egyes közgazdasági pozíciókat. Valakinek lehet a részvétet kifejezni, ha a választáson megbukik, de nem szabad őt egy választási bukásért esetleg ezzel kárpótolni. Csak röviden foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Mondom, nevelni kell a keresztény kereskedelmet, (ügy van! jobbfelől.) A mi hibánk az volt, hogy ezt elhanyagoltuk. Kégi fajvédő ember vagyok, aki egy életet töltöttem el ebben ós bár hibázhat az ember a politikában, arra büszke vagyok, hogy a keresztény irányzat ellen nem vétettem ós mindig ezt szolgáltam egy életen át. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Mondom, nevelni kell ós nem elég, hogy amikor a színházba bemegyünk és ott látunk, — nem akarok nem parlamentáris kifejezést használni — mondjuk, egy kicsit túlmolett dámákat brilliáns okkal, akkor mindjárt irigykedjünk, de ne gondoljunk arra, hogy ez évekkel ezelőtt még pálinkát mért ki a fajtánknak és mert a pálinka kimérésénél egy rovás helyett kettőt húzott, amikor hitelbe adott, a magyar pedig nem nézett oda, hogy hány rovást húznak, így meggazdagodott és ne csak azt lássuk, hogy most ott ül a színházban, hanem vonjuk le a következtetéseiket is. Igyekezzünk keresztény kereskedelmet teremteni s evégből alulról kezdjük el a kereskedelemre való nevelést. Magam is visszaemlékszem gyermekkoromra, amikor nekem és hozzám hasonló gyermekeknek azt mondották: na, gyermek, ha nem tanulsz és megbuksz, elmehetsz inasnak. Bocsánatot kérek, hogy lett volna kedvünk az ipari és a kereskedelmi pályákhoz, amikor ezeket megvetették, amikor szégyen volt, ha valaki ilyen pályára ment? Amikor az egyik barátunk kilépett az iskolából és inasnak ment, azt mondottuk: inasnak ment és lenézően, vagy legalábbis szánalommal tekintettünk reál Ennek a szellemnek meg kell szűnnie. A kereskedői pálya éppen olyan, mint akár a főszolgabírói, a főispáni, vagy a miniszteri. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezt át kell vinni a köztudatba, mert amíg ezt nem visszük bele, addig hiába beszélünk, csak falra borsót hányunk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! A zsidók csak nevettek rajtunk, amikor mi itt keresztény kereskedelemről beszéltünk. Én magam mint ébredő, ott voltam egy fajvédő gyűlésen. Sokan voltunk ott, boidogemlékű Prohászka Ottokár is ott volt. Feláll és beszél az egyik szónok a keresztény kereskedelemről, a zsidóság kiszorításáról a kereskedelem terén. Én elmentem a nép közé egy kicsit a hangulatot tanulmányozni. Mellettem állt egy egyén és tapsolt. Nem vettem észre mindjárt, mert különben rögtön tudtam volna, hogy kicsoda. Amikor már nagyon tapsolt, mondom neki: maga mit tapsol itt, hiszen maga zsidó. — Azt mondja: hogyne tapsolnék, uram, amikor ezek ellenünk beszélnek, én meg a nyúlbőrt Kalocsán összevásárolom. Ha majd ők fogják a nyúlbőrt összevásárolni, akkor nem fogok tapsolni. (Derültség a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Én ezt megjegyzem magamnak. Az előbb említett itt valaki valamit a toll; vételről stb. Minden téren ki kell szorítani azokat, akik nem odavalók. Azok, akik meggazdagodtak, fütyülő vei és batyuval kezdtek és ezer holdakkal végzik. (Kabók Lajos: Igen, de ma vezérigazgatósággal akarják kezdeni!) Ezt azonban nem lehet kormányintézkedésekkel elintézni. (Ilovszky János: Ügy van!) Nem lehet ma mindent a kormánytól várni. Nem 85 ^IHI