Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

« 558 A& országgyűlés képviselőházának U9. éli, szövetkezetek kezében van. Természetes is volt, hogy az államközi egyezmények ezeket a szövetkezeteket tolták előtérbe és nem a kereskedőegyedeket. örömmel láttuk, hogy a küszködő Hangya s a talán még jobban küszködő Futura, a tönk szélén állott Magyar Mezőgazdák Szövetkezete és a többi szövekezet fellendült. Ha mindjárt állami támogatással történt is. (Eitner Ákos: Elég baj!) már úgy értem, hogy államközi szerződések támogatásával, mégis nagy öröm töltött el bennünket, látván a magyar kereskedelmi élet fejlődését. Láttuk, hogy ezek immár átveszik az uralmat az egész országban és a forgalom legnagyobb része az ő kezükön keresztül bonyolódik le. Mi ezektől a szövetkezetektől többet vártunk, mint amit kaptunk. (Eitner Ákos: Ez igaz!) Nem akarom őket lenézni vagy súlyosan kritizálni,^ csak némely hibára akarok rámutatni, óriási munkát végeztek, a nemzet megbecsülését méltán kiérdemelték, azonban az én magyar kereskedői szemem azt látja, hogy nem teljesítik száz százalékban azt, amit tőlük várunk. (Eitner Ákos: Ügy van!) En például őszintén megmondom, hogy a Hangyától mit várok. Egy gyönyörű kis könyv van itt a kezemben, mondhatnám, egy kis hősköltemény: a magyar Hangya beszámolója, örömmel olvastam, csak egyet nem találtam benne, ami szívem szerint és kedvem szerint lett volna. Ez nem akar kritika lenni. Talán a nagy munka, a nagy elfoglaltság, a lázas tevékenység felejteti el vezetőikkel, hogy a nemzettel szemben nekik más kötelességük is van, nemcsak az összes kereskedelmi ágaknak magukhoz való ragadása, hanem az is, hogy önálló magyar exisztenciákat termeljenek ki. (Eitner Ákos: Ezt megakadályozzák!) Hiszen a Hangya száz százalékig teljesítette, amit tőle várunk az értékesítés terén, azonban nemcsak az értékesítés a feladata. Hogy megkapja az államnak minden néven nevezendő támogatását, arra szükség volt, de ha az állam támogatását élvezte és ha az állam segítette őt, akkor ő is segítse viszont az államot. Ez most már az ő legnagyobb kötelessége kell hogy legyen. Áz én elgondolásom, mint kereskedő emberé, egyszerűen az, hogy a Hangya helytelen politikát csinál, amikor mint nagykereskedő, mint szállító és mint kiskereskedő lép fel egyszerre. (Eitner Ákos: És a Benedekkel együtt dolgozik !)Á Hangyának az lenne a kötelessége, hogy a detailüzleteiben működő kisembereket önállósítsa, adja át nekik azt a detailüzletet. Ne csináljon konkurrenciát a kis keresztény szatócsnak, a kis keresztény boltosnak, aki amúgy is ezer bajjal küszködik. A Hangyának szerintem az a hivatása, hogy mint angrosszista, mint ipari centrum — hiszen már iparral is rendelkezik — lássa el a kiskereskedőket áruval. (Czermann Antal: Ahol ilyen van! De nincs mindenhol!) Ha pedig nincs, akkor a Hangya adja át üzleteit a kiskereskedőknek és ezeket lássa el áruval, de ezenkívül tanácsokkal és hitelekkel is. Ma az a helyzet, hogy vidéken is, de — úgy tudom — itt is a kis keresztény kereskedők, a kis keresztény szatócsok két szörnyű ütköző közé kerültek. Az egyik maga a Hangya; a másik pedig a zsidó kereskedő. A zsidó kiskereskedő a zsidó nagykereskedőtől és a gyáraktól szerzi be áruját és megkap minden kedvezményt, eltekintve attól, hogy a hitel igénylésénél is privilegizált helyzetet élvez a keresztényibe 1939 november 10-én, pénteken. nyel szemben, aki ezt a nehézséget sem tudja leküzdeni. (Eitner Ákos: Tisztességtelen verseny!) A Hangya a maga termelési ereje, nagy hitele és fiókjai révén őt olcsóbban, jobban láthatja el áruval, rendelkezésére állhat hitelével és egyéb kedvezmények nyújtásával. Á Hangya oly gyönyörű üzleteket tart fenn és oly reklámot csinál, hogy szinte gyönyörködik benne a magyar szív, de ott sorvad mellette a, kis magyar szatócs, akinek az lenne a hivatása, hogy adóalany legyen, mint a magyar gazdasági élet kicsiny, de eleven tényezője. Ez nem szemrehányás akar lenni a Hangyával szemben. Inkább azt szeretném, hogy a maga hatalmát, erejét, amelyet a zsidó gazdasági hatalommal és erővel szemben reprezentál, használja ki, állítsa talpra a magyar kiskereskedőtársadalmat és neveljen a maga fiókjaiban levő kereskedősegédekből önálló új exisztenciákat. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez az eszméje a Barossszövetségnek is és azt hiszem, ez nagy lépéssel segítené előbbre a magyar kereskedők nevelését. , A másik hatalmasság, amelynek — igazán mondhatom — büszke tisztviselője voltam, a Futura. Hogy miből fejlődött idáig, magam tudom a legjobban, mert a magyar gabonakereskedelem legnagyobb gócpontján, a legnagyobb ilyen cégnél teljesítettem szolgálatot. Onnan kerültem át a Futurához, amikor a Futurának már szüksége volt magyar erőre. Olyan mérföldes lépésekkel haladt előre a Futura rövid 6—7 esztendő alatt, hogy az általa megtett utat normális viszonyok között megszaladni képtelenség lett volna. Hozzájárult ehhez a minden országban bevezetett egykézrendszer. Az államok beavatkoztak a kereskedelembe. A mi szempontunkból szerencsés helyzetet teremtett az, hogy a Futurát oda lehetett állítanunk a magyar gabonakereskedelem élére. Ez olyan győzelem volt, amelyet talán én tudok a legjobban átérezni. Amikor tizennégy évvel ezelőtt idejöttem a magyar kereskedelem kapujából, a tenger partjáról, Győr városában 34 cég működött és közöttük egyetlenegy keresztény sem volt. Megjelent a Futura is, de az a hatalmas konkurrencia lehengerelte, mert a Futura becsülettel jött és nem hosszra és besszre spekulált, hanem a magyar terményeket becsülettel akarta értékesíteni. Ebben a küzdelemben még az állam sem tudott melléje állni, mert leteperte a közös érdek: a kartelérdek. A Futura ma hatalmas intézmény, amelynek a nevét világszerte ismerik. A forgalom 90%-a az ő kezén megy keresztül és ma, amikor ő viszi a prímet a magyar gabonakereskedelemben, a zsidók még csak szekundér játékot sem játszhatnak. A Futura előtt meghajtom elismerésem zászlaját és vezetőinek is elismeréssel kell adóznom, mert nagy munkát végeznek, de nem hallgathatom el azt sem, hogy amint a Hangyának, a Futurának is van egy árnyoldala. A Futura nagy árnyoldala az, hogy nem termel önálló magyar kereskedőket, önálló exisztenciákat. (Czermann Antal: Ez nem megy máról-holnapra!) Azt én jobban tudom, hogy mit lehetne csinálni és hogy miért nem megy ez máról-holnapra: rá fogok mutatni. (Halljuk! Halljuk!) Sokkal súlyosabb hiba van ott, mint ahogy gondoljuk. (Halljuk! Halljuk!) Nem tudom, hogy kereskedelmi kormányunknek tudomása van-e arról, hogy bizományos karával lebonyolítandó búza- és gabo-