Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

550 Az országgyűlés képviselőházának U9. ülése 1939 november 10-én, pénteken. orvos végzi el, amely orvosi kar hivatásának magaslatán áll és akikre a kereskedelmi kormányzat büszke lehet. (Rassay Károly: Azért ne vigyenek be politikát az orvosi kérdésekbe!) Ebben egyetértünk. (Meskó Zoltán:Hol van az egyetértést) , Elnök (csenget)'. Ne méltóztassék kérdezgetni az előadó urat, ehhez nincs joga a képviselő úrnak. Homonnay Tivadar előadó: T. Haz! Bocsánatot kérek, hogy előadói beszedem hosszú időt vett igénybe, (Halljuk! Halljuk!) de azt hiszem, hogy akkor követtem! volna el hibát, ha ennek a fontos tárcának az előadását, amelyet íi miniszter úr bizalmából voltam bátor ismertetni, rövidre fogtam volna. (Helyeslés a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Rövidre nem foghatta, az biztos!) Igyekeztem szerény képességem szerint a tárca költségvetését meglehetősen tömören, de ennek a nagy tárcának ioutosságáihoz mérten előadni. Ennek ' jegyében kérem a t. Házat, méltóztassék a tárca költségvetését általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Éljenzés és taps Jobbfelol es a középen.) ,,,...., 01 v Elnök: A vezérszónokok kozul szólásra Következik! _ Boczonádi Szabó Imre: Nagy Ferenc. Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti Nagy Ferene: T. Képviselőház! A kereskedelem- és közlekedésügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál bizonyos mertekig zavarban van az ember, amikor azt latja, hogy a miniszteri székben nem az a mimjater íglIL (Rassay Károly: Dehogy van zavarban! Bnil-. tálában nem!) aki a tárcát a múlt esendőben képviselte és aki ezt a költségvetést is előkészítette. Ügy érzem, úgy van a miniszter m, mint amikor a jó gazda a gazdasági evjgjf dete előtt kerül be a rosszul művelt földbe: bái-nem hibás abban, hogy a föld rosszul van művelve, mégis sokan, akik felületesen latjak ? dSKfc az új gazdát teszik felelőssé azért, ami a birtokon kifogásolható. ultlxi Én a magam részéről és pártom részéről is tisztán falusi szempontból kívánok a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca kérdésevei foglalkozni, annyival is inkább, mert nem vagyok szakember, merkantil kérdésekben teljesen járatlan vagyok, ÜB azt hiszem, annyira fontos a kereskedelem kérdése ebben az országban, annyira belevág mindnyájunk eletébe hogy még magánemberkent is jogosult az ember hozzászólni a kereskedelem kérdéseihez, még inkább jogosult vagyok tehát hozzászólni a mezőgazdaságot képviselő partom neveben. A mezőgazdaság a legnagyobb termelőréteg, amelynek életébe, munkálkodásába, jövendőjébe és sorsába igen élénken belejátszik a kereskedelem. A falusi embernek az a lelíogása és az volt mindig a felfogása, hogy az ö feladata az, hogy termeljen, az o íelada^a az, hogy a lehetőséghez képest minél többet es minél jobbat hozzon ki a földből, az értékesítés és az értékesítéssel járó kereskedelmi feladatok azonban már más dolgát képezik. Bizonyos mértékben könnyebb helyzetben van ennél a kérdésnél, az értékesítés kérdésénél a nagybirtok, mint a kisbirtok, mert a nagybirtok vezetői nemcsak a korszerű termelésre vannak megtanítva, hanem az értékesítés problémáit is jobban ismerik, mint a kisember, így tehát a kereskedelemre, mint értékesítő szervre, elsősorban a kisbirtokos és a törpebirtokostársadalom van rászorulva. Egyébként is a vásározástól eltekintve, a falusi embernek sohasem volt természete a kereskedés. Általában a múltban nem volt túlságosan magyar törekvés kereskedői pályára menni, (Egy hang jobb felől: Sajnos!), ami azután, sajnos, mosit bosszulja meg magát, amikor itt világrendi átalakulást terveznek és visznek végbe és amikor azt látjuk, hogy a keresztény magyar társadalom meglehetősen csekély számban van képviselve a kereskedelemben ahhoz, hogy egy ilyen nagy átalakulást gyorsan tudjon lebonyolítani, (Rassay Károly: Hát vezérigazgatójelölt azért még van egynéhány! Az van! — Donáth György: Van kereskedő is. Csak egy kicsit segíteni kell!) Nagyon helyesnek találtam az előadó úrnak a kereskedőtársad&lomhoz, különösen a fiatal kereskedőtársadalomhoz intézett azt az intelmét, hogy igyekezzék a kereskedői munkába a feltétlen becsületességet, a tisztességet és az előzékenységet belevinni. Ha erre szükség van, elsősorban a falu szempontjából van rá szükség, mert bizony- meg kell állapítani azt, hogy a falu népe nem a kereskedőtársadalommai, hanem a kereskedelemnek a falu felé irányuló tevékenységével nem lehet itt a múltban túlságosan megelégedve. Azt látjuk, hogy egyrészt nem tudta a kereskedelem helyben kézbevenni a falusi ember terményét, másrészről pedig nem tudta olcsón lebonyolítani annak értékesítését. Néhány nappal ezelőtt a főváros vezetőségének nyilatkoznia kellett a tekintetben, hogy nincsen burgonyahiány Budapesten. Meg kellett győzni a főváros közönségét arról, hogy nincs burgonyahiány; nyilván azért volt erre szükség, mert egyesek észleltek burgonyahiányt, ugyanakkor, amikor állítom, hogy még az idei mem egészen bőséges burgonyatermő esztendőben is nagyon nagy gondot ad a falusi termelőnek a íburgonyaértékesítés. (Rassay Károly: Pedig egy kéz van!) Az sem áll meg például, — csak éppen azt akarom ezzel kidomborítani, mennyire nem tökéletes az értékesítés munkája — amikor azt kénytelen megállapítani a főváros vezetősége, hdgy rózsakrumpli nincs, holott van, neikeam is van eladó, egész csomó más gazdatársamnak is van eladó rózsaburgonyája, osak meg kell keresni és meg kell találni. Mi ott kint boldogok lennénk, ha a burgonyánkat el tudnánk adni a most megállapított minimális termelői áron, hiszen azon alul is kénytelenek vagyunk elvesztegetni ugyanakkor, amikor itt még a hatósági ármegállapítás is majdnem a kétszeresében szabja meg a burgonya fogyasztói árát. Másrészről azt is meg kell állapítani, hogy értékesítő szerveink nem tudják olcsón lebonyolítani az értékesítést. Akárhány terménynél azt kell látnunk, amikor a termelői árral a fogyasztói árat összehasonlítjuk, — ki lehet számítani, még a különböző drágító tényezők, vámok, szállítási és egyéb tényezők mellett ÍM meg lehet állapítani — hogy egyetlenegy közvetítői közbelépéssel, egyetlenegy közvetítői gesztussal néha annyit keres az értékesítő szerv, vagy többet is, pint amennyit a termelő egész esztendei munkájával annak a terménynek eladásánál keres. Itt van például a téj ára. A tej lent a fővárostól 2—300 kilométerre fekvő községekben 9—10—11 fillér literenként, a fővárosban 28 fillér. Még kétségbeejtőbb — bár ismerjük a közbeeső állomásokat és nehézségeket is — a bor ára. A bort ilyenkor, most szüretkor 16—18 fillérért kell elvesztegetnie a gaz/