Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés képviselőházának &9. élet és a nagyközönség rendelkezésére kell ál­lania. A vasútüzem egyik legfontosabb feladata a vasúthálózat és a gördülő anyagok jókarban­tartása, fejlesztése, kiegészítése, hogy a gazda­sási élettel kellő időben és mértékben együtt fejlődjék. A kereskedelmi kormányzat gondoskodása tárgyát képezte a múltban és most is ennek a. nagy nemzeti vagyonnak a fenntartása és fej­lesztése és M költségvetésből és a beruházási Drosrvammból látható, hogy 55 millió pengőt fordít a kormányzat ebben a költségvetési év­ben a vasút fejlesztésére. Az a nagy nemzeti ps világválság, amely az elmúlt esztendőkben Eurónára rászakadt, az ország közlekedését sem kímélte meg a súlyos megrázkódtatástól. Nagyon valószínű, hogy az az erőpróba, amely ma az államvasutakra nehezedik, a jövőben még inkább súlyosabb lesz. E válság tényezői a világkrízis, az autarchikus törekvések, a köz­lekedés átcsoportosítása, az orszásr megcsonkí­tása. A közlekedés és a vasutak válságát szerte Európában még egy hatalmas tényező mélyí­tette ki és ez a robbanómotor technikai hala­dása. Az automobilizmus hatalmas versenytárs­kéupem jelentkezett a közlekedés terán az ál­lamvasutakkal szemben is. A vasutak szerte Eurónában, így nálunk is, féltékeny szemmel nézték a fiatal és könnyen mozgó versenytársat és ál laoítsuk meg, hogy csak lassabb ütemben törődtek bele az elfoglalt pozíciók és monooó­liumok feladásába, pe még mindig nem elké­setten következett be az az idő. hogy a közle­kedési átcsoportosítsák, amibe az államvasutak is bekapcsolódtak és az addiflri el/árkózottság­ból saját érdekükben kiemelkedtek. A közlekedési politikának bele kell kap­csalódnia a nemzet szolgálatába. A vasút nem lehet többé öncélú kereskedelmi vállalat, (Ügy van! Úgy van!) amelyet egyedül a haszon és a pénzügyi egyensúly fenntartása irányít, hanem bele kell helyezkednie abba a nagy együttesbe, amit nemzeti közösségnek nevezünk. Á nemzet törekvésének célja Trianon megszüntetése, a revízió, a nemzeti függetlenség biztosítása min­den téren. E cél szolgálatában kell a jövőben még fokozottabban állania a közlekedlési politi­kának. A helyes magyar közlekedésügy vég­célja közlekedésünk szupremáciájának a Duna medencéjében való biztosítása. A Dunavölgy közlekedési egységét megteremteni, fenntartani és tovább fejleszteni kell a kereskedelmi kor­mányzatnak és az államvasutaknak. A régi hegemónia visszaszerzése ezen a té­ren nemcsak a közlekedésügy fejlődését és a vasút felvirágozását szolgálja, hanem szerin­tem kihatással van a kereskedelemre, az iparra és a mezőgazdaságra s a nemzet gazdasági megerősödéséhez vezet. Amint mondtam, a vasutaknak és a kereskedelemügyi tárcának ez a törekvése. A vasútvonal megerősítéssel a szomszédok nagyobb tengelynyomású jármű­veinek teljes kihasználását feltétlenül biztosí­tani kell. Olyan különleges szállítóeszközök be­szerzéséről kell gondoskodni, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági terményeknek azok természetének megfelelő módon való továbbí­tását a legjobb valutájú országokba is. A szál­lítási idő megrövidítése is feltétlenül fontos a versenyképesség szempontjából. Fontos a ru­galmas tarifapolitika az idegenforgalom meg­könnyítése és sok más egyéb szempontból is. A szállítási sebességek felemelése, olcsó, kor^ szerű vasutak beállítása a belső forgalom eme­lése szempontjából — amelyről később fogok ülése 1939 november 10-én, pénteken, 547 beszélni — mind olyan kívánalmak, amelyekkel a magyar vasútügy irányítóinak számolniok kell, ha nem akarják átengedni a Duna völgyé­ben a szállítási előnyöket a körülöttünk lévő kisebb államoknak, amelyek — tisztelet legyen nekik erről a helyről is — mégsem állanak azon a magaslaton, amelyen állt és áll az Ál­lamvasutak hatalmas, nagyszerű intézménye. Az egyre növekvő városi centrumok különösen áz utóbbi időben a felvidéki területek hozzánk csatolása folytán mind elszórtabbak és éppen ezért játszik rendkívül fontos szerepet a szál­lítási idő. Ennek fontosságát nem győzzük eléggé kidomborítani. Ezekben a városokban ugyanis úgy a személy-, mint az áruszállítási szükséglet állandóan fokozódik és a városok személyi és áruszükségleteinek a mai súlyos gazdasági és külpolitikai viszonyok mellett való tökéletes kielégítése a vasútnak is, nekik is eminens érdekük. A helyzet ma valahogyan odafejlődik, hogy az ipari termelésnek a nversanyagforrásokhoz közelebb kell települnie. Ez az áttelepülés ná­lunk ma még nem fejeződött és nem is fejeződ­hetett be. Lássunk egy példát^ a sok közül. A bauxitszállításnál és az alumíniumgyártásnál is felmerültek már olyan : szükségletek és kí­vánsáerok. hogy a nagy és felesleges anyag­szállítások helyett egy racionális gyári telepí­tés segítségével mindinkább a félkész- és kész­gyártmányok szállítására kell a vasutaknak béren dezkedmök már csak saiát érdekükben is. Az i iparosodás erősebb fejlesztésével nagyon természetesen ezeknek a kész- és félkészáruk­nak a szállítása fog emelkedni, ami gazdaságo­sabb és a vasútra nézve hasznosabb. Ma nem a kvantitatív szállításokra kell berendezkedni, — mint ahogyan tudom, hogy az Államvasutak így teszi — hanem a kvalitatív szállításokra. Ha annakidején nem tartozott is a vasút fel­adatai közé, ma azonban már feladatává válik a piacok megszerzése, felkutatása és feltalá­lása is. Mélyen t. Ház! Meg kell emlékeznünk az érdemes tisztviselői karról is. A vasutasok lét­száma 30.752, a munkások száma 24.000, a csa­ládtagokkal együtt 250.000 embert jelent. Ezek a fogyasztók erősíthetik, — de valljuk raes nyíltan — gyöngíthetik is a nemzetet. Ezekről gondoskodni kell és a kereskedelmi kormányzat — méltóztatnak látni a költségvetési tételek­ből — olyan összegeket állított be, amely össze­geknek továbbvitele a jobb helyzetet az alkal­mazottak és munkásrétegek között remélhető­leg még ebben a költségvetési esztendőben meg fogia hozni. (Pándi Antal: Huszonnégy filléres órabért kapnak a pályamunkások! — Családi pótlék nincs!) Mélyen t. Ház! Teljesen hozzáértő és meg­fizetett alkalmazottakra van az államvasutak­nak szüksége. Ezekkel lehet csak eredményes, jó munkát végezni. A mai viszonyok mellett azonban nem szabad olyan könnyűszerrel el­siklani a nehéz helyzetben levő államvasúti alkalmazottak munkateljesítése felett. (Ugy v<m! Ugy van!) A leleményességre, az ügyes­ségre, a szakértelemre sohasem volt annyira szükség, mint a mai viszonyok mellett. A mai leromlott viszonyok mellett — kisebb a mozdony­és a kocsipark — fokozottan van szükség arra a leleményességre, arra az ügyességre, arra az önfeláldozásra (Meskó Zoltán: Lelkiismeretes­ségre!), erőfeszítésre, amelyet az államvasúti alkalmazottól megkívánunk. (Pándi Antal: Azért kel'l őket rendesen fizetni!) és joerosan kívánunk meg. Elmondhatom ezt az előadói 8?

Next

/
Thumbnails
Contents