Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

540 Áz országgyűlés képviselőházának 49. Megay Károly jegyző (felolvassa a tör- i vényjavaslat címét és az 1—16. §-okat. A Ház a törvényjavaslat címét és az 1—16. §-okat elfogadja. Olvassa a 17. §-t. — Meskó Zoltán: Mi lesz az ügyvéd-képviselőkkel, miniszter úr? — vitéz Teleki Mihály gróf földmívelésügyi miniszter: Remélem, hogy az ügyvéd-képviselők nem fognak beleavatkozni! — Meskó Zoltán: Eemélem, nem lesz ügyvéd-képviselő, aki a nagybirtokot védi!). Elnök: Kérem Meskó képviselő urat, méltóztassék a nyugodt tárgyalást lehetővé tenni. Megay Károly jegyző (tovább olvassa a 17. |-íí majd felolvassa a 18—í%. §-okat. A Ház a 17—42. §-okat elfogadja). Elnök: Ezzel a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyaltuk. (Ivády Béla: Éljen a földmívelésügyi miniszter! — Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) A Ház a törvényjavaslatot tárgyalás és hozzájárulás céljából ar felsőházhoz teszi át. Ugyancsak a felsőházhoz teszi át a javaslat általános vitája során gróf Esterházy Móric képviselő úr által tett határozati javaslatokat, amelyeket a Ház magáévá tett. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Elnök: T. Ház! Az ülést újból megnyitom. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) T. Ház! Azt hiszem, a Ház t. tagjai közül bárki és bármikor jelennék meg itt az elnöki emelvényen első ízben azért, hogy a Ház megtisztelő elhatározása folytán a tanácskozások vezetését átvegye, a megilletődés érzése fogná el a lelkét. A nagy tradíciók, amelyek ehhez a helyhez fűződnek, a kiváló elődök egész díszes sora, a feladat fontossága, az e helyhez fűződő kötelességek terhe és a történelmi eseményekkel várandós idők, senki lelkét érintetlenül nem hagyhatnák. Mennyivel több ok van arra, hogy a megilletődés érzésével kezdjem itt működésemet én, aki a mindnyájunk által becsült, szeretett és megsiratott elődöm, Darányi Kálmán tragikus elmúlása folytán veszem át a Ház elnöki tisztét. Nem is tudok lemondani róla, hogy — bár egy ünnepi ülést szenteltünk már az ő emlékének — ne szenteljem én is, az utód, első szavaimat az ő áldott emlékének, egy fénycsóvát ne vetítsek én is életére, munkájára, áldozatos, önzetlen közéleti tevékenységére. A nemzet fennmaradásának, megerősítésének, jövendő nagyságának gondolata emésztette őt attól a naptól kezdve, amikor •— nagyon fiatalon — közszolgálatba lépett, egészen addig, amíg a halál angyala az öntudatlanság fátyolát nem borította lelkére. Magyar fajtájának forró szerelme volt az a mozgató erő, amely munkára, cselekvésre sarkallta és pihenni nem engedte és az evangéliumból táplált mély szociális érzése szabta meg munkássága irányát, melynek célja a magyarság széles rétegeinek szebb, emberibb és emelkedett életszínvonala volt. Ezek szolgálata őrölte fel idő előtt fizikumát, de egyben ezek szolgálata adta meg életének azt az eszmei tartalmat, amellyel örök emléket állított magának a magyar jók és nemesek társaságában. Vele van az örökkévalóságban is szeretetünk, tiszteletünk és barátságunk. ülése 1939 november 10-én, pénteken. Boldog vagyok t. Ház, hogy ez a szeretet, tisztelet és barátság méltóságteljes harmóniában nyilatkozott meg azon az emlékülésen,, amelyet itt tegnapelőtt tartottunk és boldog vagyok, hogy ezt a harmóniát, amely komoly kérdésekben a Ház tagjait irányítja, a tegnap lefolyt elnökválasztás is csak megerősítette. Hálás köszönetet mondóik a bizalomért, amelyet irányomban az elnöki méltóságra megválasz tálsommal olyan kitüntető módon kifejezésre juttatni méltóztattak. Én szivein mélyéig tudom értékelni ezt a megnyilatkozást éppen úgy, mint ahogyan tisztában vagyok azzal, unit jelent a magyar képviselőház elnökének lenni. Tudom jól, hogy a parlamenti küzdőtérről felemeltettem és tudom jól, hogy a pártharcok részese, — bármilyen tiszteletreméltó — pártszempontok egyoldalú képviselője itt nem lehletek; tudom, hogy a pártatlanság szabályai köteleznek. De tudom és hangisúlyozom azt is, hogy ez a pártatlanság soha nem vihet engem a közömibösség hűvös, sokszor fagyasztó régióiba. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Azokhoz az eszmékhez, amelyeket a nemzet érdekéiben ez ideig is szolgálni igyekeztem, hű maradok, ezeknek az eszméiknek diadalát munkáílni ezután is kötelességeimnek ismerem. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a, középen.) T. Ház! ígérhetem, hogy a tanácskozásokat pártok ós személyek iránt elfogulatlanul, a pártatlanság szellemében fogom vezetni. A házszabályokat igazságosan, sőt méltányosan fogom, alkalmazni; dle — ne legyen tévedés — az igazságosság és méltáiuyosság, a pártatlanság nem jelent sem puhaságot, sem gyengeséget, (ügy van! Ugy van! Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A házszabályok amaz intenciójának, hogy a Ház határozatait a tárgyalt ügy keretében mozgó, tárgyilagos hangú, a Ház méltóságához illő tárgyalás után, kellő időben meghozza, mindenkor érvényt kívánok szerezni és remélem, Ihogy ebben a t. Ház is segítségemre lesz. (Helyeslés-) A legjobb elnök sem képes a tanácskozások eredményes vezetésére, ha a parlament céljával, tárgyalási rendjének követelmény eivel harmonikus intenciói a Ház teljes konszenzusával nem találkoznak. Ezért a Ház rendje és a tanácskozások méltóságteljes lefolyása érdekében kérem t. képviselőtársaim megértő támogatását. Ne feledjék soha, t. képviselőtársaim, hogy a parlamentarizmus kincs, melyet mint ősi örökséget hízott ránk a nemzet és ennek épségben fenntartása mindnyájunk becsületbeli kötelessége. (Ugy van! Ugy van!) Ne tévesszen meg senkit, hogy a parlamentarizmus mai formája csak 1848-ban valósult meg és 1867 óta van élő gyakorlatban, mert annak fő alapelvei: a nemzet önrendelkezési joga, a »semmit rólunk nélkülünk« elve egyrészről, a rend elve másrészről, évezredes; eltöltötte miáir Pusztaszer magyar népének lelkét, (Ügy van!) éppúgy, mint Szent István, Hollós Mátyás, Bocskay István, bujdosó Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Deák magyarjait, de Ferenc Józsefnek, az utolsó nagy királynak megerősödött nemzeti társadalmát is. A parlamentarizmusnak lehetnek — vannak is —- gyengéi, hibái. Ezeket kiküszöbölni és ezzel ezt a nemzeti erőtényezőt javítani, fejleszteni kötelességünk. Ennek említett alapelvei '•— nem frázis ess — ezer év viharain segítettek át. Nem dobhatjuk ezt el magunk-