Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

Áz országgyűlés képviselőházának 48. pókban úgyszólván a szemeink előtt lejátszódott történelmi események éppen eléggé szemléltetően bizonyítják. Ezek a történelmi események, valamint általában a jelenlegi európai helyzet, úgy hiszem, mindannyiunkat meggyőztek arról, hogy honvédelmünk kiépítése terén semmiféle áldozattól sem szabad visszariadni. s hogy honvédségünk ütőképességét még akkor is a lehető legmagasabb színvonalra kell ejnelnünk^ ha e miatt esetleg más szükségletek kielégítése háttérbeszorulni is kényszerül. (Ügy van! Ügy van! —• Taps a jobboldalon.) Hála nemzetünk józan megértésének és áldozatos lelkületének, aligha akad valaki e hazában, aki ne lenne meggyőződve arról, hogy utolsó fillérünket is fel kell áldoznunk a honvédelem tökéletesítése és honvédségünk korszerűsítése érdekében. Meg van erről győződve mindenki, — mert érzi és tudja — hogy a haza sorsa függ ettől az áldozatkészségtől. így jött létre mindenkinek, de különösen a kormány tagjainak megértő, sőt sokszor önmagát megtagadó támogatása mellett a jelen költségvetés kompromisszuma, amely tisztán katonai szemmel nézve talán nem teljesen kielégítő ugyan, de elfogadható. Elfogadható pedig azért, mert számol ugyan az ország teherbíróképességével, mégis a honvédelmet és a honvédséget a fejlődés útján előrelendíti és alkalmassá teszi arra, hogy szükség esetén a sikerre való kilátással tölthesse be hivatását.. (Egy hang a középen: Ez a lényeg!) Kátérve magára a költségvetésre, mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy azt nem lehet az előző évek költségvetéseivel abszolút értelemben összehasonlítani, mert míg azok 12 hóra szóltak, addig ez a költségvetési év megváltozása folytán 18 hónapra készült. Természetes, hogy már ez a körülmény jelentékeny emelkedés látszatát kelti, habár a megelőző költségvetésekkel való összehasonlításnál tételeinek csupán kétharmadrészét lenne szabiul fIgyelembevenni. De nem szabad ezt a költségvetést a világháború előtti békeévek költségvetéseivel és az összeomlás utáni költségvetésekkel pusztán a számszerűség szempontjából egybevetni már csak azért sem, mert a világháború kitörése óta eltelt 25 év alatt a haditechnika és a hadviselés olyan mélyreható fejlődésen ment át, hogy a jelenlegi viszonyokat egyáltalán nem lehet a 25 év előttiekkel összehasonlítani. Viszont az összeomlás utáni idők honvédelmi költségvetése kényszerűleg alkalmazkodott trianoni katonai megkötöttségünkhöz, míg a jelen költségvetés katonai egyenjogúságunk visszaszerzése következtében már szabad rendelkezési jogunk jegyében készült. Ennek a költségvetésnek már csak az ország teherbíróképessége szabta meg a határát. Ez a költségvetés természetesen csupán a honvédségünk fenntartásával járó, rendszeresen visszatérő költségeket, továbbá az annak rendszeres továbbfejlesztésével járó költségeket foglalja magában. A trianoni béklyók következtében 20 éven át elmaradt fokozatos, természetes fajlődés egyszeri, rendkívüli pótlásáról a nemzet élniakarását bizonyító és példás áldozatkészséggel megalkotott győri egymilliárdos beruházási programm keretében történt gondoskodás. Köteleségemnek tartom ezzel kapcsolatosan rámutatni arra, hogy hivatali elődeim és a döntő katonai tényezők trianoni megkötöttségünk ideje alatt is minden törekvésükkel azon voltak, hogy az ország érdekeinek megfelelően fejlesszék fegyveres erőnket. Hogy ezeknek a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ülése 193Ú november 9-én, csütörtökön. 529 törekvéseknek ellenére honvédségünk fejlesztése nem haladhatott az általuk óhajtott és a nemzet érdekei által megkívánt ütemben, annak okát egyrészt az idegen gazdasági ellenőrzés, másrészt a katonai ellenőrzés korlátaiban kell keresnünk. E korlátok enyhülésével nagynevű elődöm, vitéz Gömbös Gyula erőteljes kézzel fogott hozzá a honvédség kiépítéséhez. Ha nagyszabású terveit részint katonai megkötöttségünk, részint az 1931. évben bekövetkezett gazdasági válság folytán nem is tudta a maguk egészében megvalósítani, kezdeményezésnek tagadhatatlanul megvolt az az eredménye, hogy a katonai kérdések életbevágó fontosságát kiirthatatlanul átvitte a köztudatba. Honvédelmi költségvetésünk az előzőkben már érintett okokból emelkedő tendenciát mutat a múlttal szemben, amikor a honvédelmi miniszternek egyedüli feladata a fegyveres erő szükségleteinek biztosítása volt. Ma a törvény a leventeintézmény keretein belül az előképzést, a lövészkiképzés keretében az utóképzést, a légvédelem és légoltalom megszervezését, a honvédelmi és közérdekű munkakötelezettség végrehajtását, továbbá az országmozgósítás számos ténykedését bízza a honvédelmi miniszterre és ezenkívül az elmúlt világháború örökségeképpen felszaporodott nyugellátást és rokkantellátást is. Mindezek a feladatok a költségeket jelentősen szaporítják. A korszerű szervezés és kiképzés magába nvéve is lényegesen megnöveli a fegyveres erő költségeik A korszerű hadigépek, repülőgépek, páncélos és harckocsik, a tüzérség, a nehéz és könnyű, de nagyiőgyorsaságú gyalogsági fegyverek^ a hadseregrészek gyors mozgatásának szükségessége nemcsak az első anyagbeszerzést teszik költségesebbé, hanem a kiképzés és a

f hadigépek üzembentartásának a költségei is lényegesen megnövekedtek. A szükséges lőszer és egyéb kiképzési meg üzemanyagok fokozott költségei miatt ma a kiképzéshez a legnagyobb takarékosság mellett is közel tízszerannyi pénz kell, mint kellett a magyar királyi honvédségnek 1913-ban. A korszerű honvédelem kívánalmai azonban nemi elégíthetők ki azzal, hogy nagy hadsereget állítunk fel és ellátjuk a szükséges gépekkel, fegyverekkel és lőszerrel. Ahhoz, hogy ez a hadsereg ütőképes legyen, elengedhetetlenül szükséges, hogy a hadsereg igen nagymérvű anyagelhasználását a kellő időben történő utánpótlással ki is tudjuk egészíteni, ennek pedig előfeltétele, hogy a hadsereg mögött nagymennyiségű kész tartalékanyag álljon rendelkezésre és hogy az ország nagy teljesítőképességű gépekkel, kellőszámú és szakképzett munkaerővel, nyers- és üzemanyagokkal ellátott hadiiparral is rendelkezzék. Annak bizonyítására, hogy a honvédelmi költségek emelkedése mennyire természetes következménye a ma világszerte folyó fegyverkezésnek, célszerűnek tartom néhány ideg-en í'dlam fegyverkezési költségeinek számadatát ismertetni. Egyenesen elképzelhetetlenül magas számokkal találjuk magunkat szemben. Németország legutóbbi néhány évi hadikiadásait a Vezér 90 milliárd márkában összegezte. Ugyanakkor a németek Anglia legutóbbi öt évi hadfelszerelési költségeit 25 milliárd márkára, a franciákét 15 milliárd márkára becsülik. Japán 6 milliárd yen évi rendkívüli hadiköltséggel dolgozik. Lengyelország a három legutolsó évben két és félmilliárdot, a kisebb európai államok is 2—3 millárd pengőnek megfelelő összegeket fordítottak hadseregük fejlesztésére, úgy80