Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

522 Az országgyűlés képviselőházának 4-8. valamikor egy nagyon méltatlan ember abban a sok dicső előddel és utóddal dicsekedő honvédelmi miniszteri székben, aki nem átallotta azt a csúfságosan csúf megbélyegzett szót kimondani, hogy »Nem akarok többé katonát látnia. Igen t. Ház, én erről a helyről pedig most kiáltom vissza az én válaszomat: soha többé Magyarországon nem akarunk olyan embert látni, aki nem akar magyar katonát látni. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps jobb felől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: vitéz Patacsi Dénes. Elnök: vitéz Patacsi Dénes képviselő urat illeti a szó. vitéz Patacsi Dénes: T. Ház! Az a szeretet, amely a Ház minden oldaláról megnyilvánul a mi honvédségünk iránt, bizonyossá teszi azt, amit most Zerinváry t. képviselőtársam mondott, hogy ez a nemzet kigyógyult abból a hibából, hogy itt mégegyszer olyan országvészé jtő mondást lehessen mondani, hogy: nem akarok többé katonát látni. Hiszen akkor veszett el Magyarország, amikor egy ilyen férfin, egy ilyen megtévedt ember '->- mert férfiúnak nem mondható — a magyar hadügyminiszteri székből ezt kimondotta és akkor kezdett a trianoni bilincs és rablánc lehullani, amikor vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter úr (Éljenzés.) legfőbb vezetőségével a magyar királyi honvédség tisztikarával, altisztikarával és az egész honvédséggel az egész világ előtt megmutatták, hogy mire képes a magyar honvédség. A honvédség vezetése a legkitűnőbb kezekben van úgy a honvédelmi minisztériumban, mint a honvédtiszti nevelőintézetekben. A honvédtiszti nevelőintézetek bizonyságot szolgáltatnak arról, hogy ott olyan honvédtiszteket nevelnek, akik a magyar királyi honvédség vezetésére igazan méltók lesznek. Erre szükség is van, mert ha jó vezetője van a magyar katonának, csodákat tud művelni. (Ügy van! Ügy van!) A fizetések rendezéséről Meskó Zoltán t. képviselőtársam által elmondottakat én teljes mértekben magamévá teszem. A honvédtisztikar becsülete, értéke megköveteli azt, hogy illő módon legyen díjazva. Tudjuk, hogy a fŐ vezeti a testet, mert a fő gondolkozása után igazodik testünk, de akkor ugyancsak szükséges az is, hogy a főn kívül a testben gerinc legyen, hogy a test mozgása erős legyen. Ezt a gerincet én úgy képzelem el, hogy az a magyar honvédaltisztikar; hiszen bizonyos az és a világháború megmutatta, hogy a magyar honvédaltisztek tiszti szolgálatot teljesítve, mint szakaszparancsnok, mint félszázadparancsnok, sőt néha még századparancsnok is, a legderekabban megálltak a helyüket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezért, igenis, felszólalok ennek a honvédaltisztikarnak érdekénen, mert a honvédaltisztikar az, amely közvetlen felügyelettel és veleéléssel a magyar honvédséget harcos honvédséggé alakítja át. Éppen azért kérnem kell a honvédelmi miniszter urat, hogy ennek a honvédaltisztikarnak tegye lehetővé az előléptetést. Nyolcesztendei szolgálat után egy akármennyire rátermett honvédaltiszt csak címzetes őrmester és ilyen körülmények között igazán időszerű az, hopy az előléptetések fokozottabb mértékben történjenek. Gondoljunk csak arra, egy derék honvédaltiszt 31—32 éves korában alapíthat családot, mert amíg nem valóságos őrmesülése 19S9 november 9-én, csütörtökön. ter, addig nem nyerhet nősülési engedélyt. Gondoljunk arra, hogy annak a honvédaltisztnek, akinek a vezetésétől, szellemétől átalakul a honvédlegénység, a magyar honvédség zöme, mennyivel fokozza a munMját, érzésvilágát, ha tudja, hogy a hon védelmében az ő gyermekei is benne vannak, az ő családja is benne van. Ha ezt tudja, akkor fokozottabb erővel szolgálhatja a honvédelem érdekeit. Azért kérem az igen t. honvédelmi miniszter urat, hogy mind az előléptetések, mind a nősülések ügyében sürgősen találja meg a megfelelő intézkedést arra, hogy a honvédaltiszti karnak, ennek a derék honvédő törzsnek, hogy úgy mondjam, a honvédők kialakítóinak tétessék könnyebbé a családalapítás. Előttem felszólalt képviselőtársaim a rokkantak ügyét is szióvátették. Én is azt mondom, általános .felülvizsgálatot kellene elrendelni, mert az évek során az évekkel együtt öregbedett, fokozódott sok szegény hadirokkant rokkantsági foka (ügy van! Ugy van! jobbfelől.), ezért tehát igazságos volna, hogy felülvizsgálat történjék. A rászoruló szegény rokkant emberek hiába kérik, hogy emeljék a rokkantjáruiélkukat, mert öregségükkel fokozódott a rokkantsági fokuk, hiszen tudjuk, hogy sokan teljesen munkaképtelenekké is válnak. Szükséges tehát, hogy méltányosan vizsgálják felül általában ezeket az eseteket, mert így akinek a rokkantsági foka emelkedett, azt mgállapítanák, aki pedig kigyógyult rokkantságából, — mert ilyenek is vannak — azt igazságos elbánásban lehetne részesíteni. A tűzharcosok érdekében kérem az igen t. miniszter urat, hogy a Károly-csapatkeresztek igazolását egy k'ssé kegyeskedjék meggyorsítani, hogy a tűzharcostörvény kedvezményeiben való részesülésre jogosult volt frontkatonák élvezhessék azokat a kedvezményeket, amelyeket számukra a tűzharcostörvényben biztosítottak. Meg kell még említenem azt is, amit Meskó Zoltán igen t. barátom mondott, hogy tudniillik egy Horthy-védőyonalat kellene létesíteni. Nagyon kérem én is a honvédelmi miniszter urat, fontolja meg ezt a gondolatot. Itt vannak erre a célra a tűzharcosok, akiknek a törvény biztosít mindenben kedvezményeket. Az ilyen letelepítésekhez vitézek, tűzharcosok kellenek, akik valóban mindenkor megállják a helyüket. Kérem a miniszter úr őnagyméltóságát, — hiszen a tűzharcostörvény végrehajtásában^ és idáig jutásában a legtöbbet őexcellenciájának köszönhetünk, — éberül őrködjék azon, hogy ezek a kedvezmények fenntartassanak. Meg kell említenem még a Tűzharcos Szövetség munkáját. Olyan nemzetnevelő, a régi harcos erényeket megörökítő szövetség ez, amelyet minden igaz magyarnak támogatnia kell. Ezért kérem a kormánynak is a legmeszszebbmenő támogatását. (Vitéz Csicsery-Rónay Tstván: Megvan!) Megvan, de azt akartam kérni, hogy valójában is meglegyen, neosak a paragrafusokban. Hogy másra ne mutassak rá, nézzük azt, hogy a Tűzharcos Szövetségünk mit ért el a külföldön. Magyarországnak külpolitikailag is kedvező szolgálatot tett, mert mindenütt elismerték a magyar tűzharcosok katonás, igazságos és kemény voltát. Bizonyíték erre az, hogy a Tűzharcos Szövetség, amelynek megalkotásán elnökünk, gróf TakáchTolvay annyit fáradozott, az olasz király őfelségétől a legmagasabb kitüntetést kapta