Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

Az országgyűlés képviselőházának h-,8. ülése 1939 november 9-*én, csütörtökön. 517 annakidején, a közös ügyek intézésének korszakában is. Ez a magyar szellem, amely ezt a magyar hadsereget áthatja, tette oly hatalmassá, oly naggyá, oly népszerűvé az országban a nemzeti hadsereget, hogy az emberek ma büszkén mennek katonának, nem úgy mint régente, amikor szerettek kibújni a katonai szolgálat alól; ma szégyen az, ha valakit nem soroznak be, szégyen az, ha valaki alkalmatlan a katonai szolgálatra. Hogy ez a szellem megvan, azt köszönhetjük az ország függetlenségének és annak a legfelsőbb hadúrnak, aki a hadsereget ilyenné tette. (Ügy van! Úgy van! — Taps'.) Felszólalásomnak elsősorban az lett volna a célja, hogy őszinte elismerésemnek és háláinmik adjak kifejezést a magyar királyi honvédség vezetősége, elsősorban a honvédelmi miniszter úr iránt, valamint a honvédség egész tisztikara, altiszti kara és legénysége iránt. Megérdemlik a dicséretet, mert hősies tetteikkel dicsőségesen megállották a helyüket. Büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk és hogy ilyen honvédségünk van. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mélyen t. Képviselőház! Más nagy országok berendezkednek a védelemre. Látjuk a franciákat, akiknek megvan a maguk Maginot-voualuk, ott vannak a németek, akik megépítették a Siegfried-vonalat. Sajnos, mi magyarok ideiglenes határainkra sem Siegfried-, sem Maginot-vonalat nem építhettünk, de ha már nem építhettünk a csonka határokra védelmi vonalakat, akkor kötelességünk eleven védőfalakat alkotni ezeken a csonka határokon, amelyeken átmenve visszaszerezzük a régi magyar nagy határokat. (Éljenzés.) Az egyetlen mód erre az, hogy vigyázzunk, hogy a határokon ne olyan egyének lakjanak, ne olyan egyének sáfárkodjanak, ne olyan egyének üzleteskedjeiiek, akik magyar nemzeti szempontból és a keresztény felfogásból oda nem alkalmasak. A magyar határokon ne legyen másnak birtoka, mint tizenhárompróbás magyar embernek. A földbirtokpolitiikai törvényjavaslat tárgyalásánál szóvá tettem, hogy nekünk az ország határán véleményem szerint körülbelül 30 kilométer szélességű sávban kisbirtokokat, tanyás kisgazdaportákat kell létesítenünk, ahol kiválasztott fajmagyarok laknak és vigyáznak az ország biztonságára. Egyik szemük az eke szarván van, a másikkal a határt kémlelik és ha kell, a határokat, a magyar földet meg is védik. Horthy-határőrvidékre gondoltam. Ha megvan a franciáknak a Maginot-vonaluk, a németeknek pedig a Siegfried-vonaluk, legyen meg ennek az országnak az a Horthy-határvonala, ahol minden puskalövésre egy-egy kisgazda vigyáz az ország védelmére. Az igen t. földniívelésügyi miniszter úr formailag magáévá tette ugyan határozati javaslatom lényegét, de amikor a t. Ház elé került szavazásra, nem vették figyelembe, vagy talán nem tartozott oda. Én mindenesetre megismétlem ezt a határozati javaslatomat ennél a tárcánál, hogy lelkiismeretemet megnyugtassam ós kérem az igen t. honvédelmi miniszter urat, hasson oda, hogy ennek az elvnek, ennek a gondolatnak jegyében valóban egy olyan nemzeti földbirtokpolitika alakuljon ki, ahol nem külföldi honosok többezer holdjai, nem zsidó birtokosok és bérlők többezer holdjai, hanem a Nagy Jánosok és a Kis Istvánok húsz holdjai vannak ott a határon és 'ezek az emberek vigyáznak az ország védelmére. (Helyeslés és taps.) Tisztelettel beterjesztem tehát a következő határozati javaslatot (Olvassa): »Utasítsa a t. Ház a magyar királyi kormányt, hogy az ország határain "mintegy 30 kilométer szélességű sávban határőrvidéket létesítsen. E cél érdekében a földrendezési törvény végrehajtásakor létesítendő határőrvidék területén csakis keresztény és nemzeti szempontból megbízható földmíveseket juttassanak tanyás kisbirtokokhoz^ Ehhez bővebb kommentárt nem fűzök. Ebben valamennyien egyetértünk, még azok is, akik esetleg nem valósítják meg. Szent meggyőződésem, hogy azok is átérzik, hogy erre szükség van. Nem beszélek a kémkedésről, de ón nem tudok nyugodtan aludni és nem tud nyugodtan aludni ebben az országba u a magyarság, ha idegenek vannak a határainkon, mert nem tudja, mikor nyújtja az az idegen a jobb- vagy balkezét annak az ellenségnek, aki az országot megtámadja. (Uoy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Ezek előrebocsátása után csak néhány részletkérdésre térek ki. Szóváteszem a tisztek fizetésrendezését. Nagyon jól mondotta ma az egyik képviselőtársain, — úgy emlékszem, Baky László volt — hogy a tisztikarnak nincsenek érdekképviseleti, nincsenek képviselői, s akik itt bent vagyunk volt aktív tisztek, mi magunk is egyikünkmásikunk bizonyos teíkintetben feszélyezve vagyunk # abban, hogy a kérdésnek ezt az anyagi részét idehozzuk, pedig ide kell hozni. Én azt ajánlom a mélyen t, honvédelmi miniszter úr figyelmébe, sziveskedjék odahatni, hogy a tiszti fizetések a régi alapon folyósít tassanak a tisztikar részére. Nem akarok hoszszas indokolásba kezdeni, nem a.karok arra kitérni, hogy mire kötelez az egyenruha, csak rá akarok mutatni arra, hogy magam is nagyon sok tiszti családot ismerek, ahol nagyon sok a gyerek, nehéz a taníttatás, nehéz a ruházkodás, mert attól a tiszti gyerektől elvárják, hogy máskép ruházkodjék, mint esetleg egy egyszerű polgárembernek a gyermeke. Itt bizonyos tekintetben a tiszti, állás kötelez. Ük nem jöhetnek ide ezzel a kéréssel, de én, mint volt bajtársuk, erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy felkérjem a miniszter urat, hasson oda a pénzügyminisztériumnál, hogy legyen fedezet; itt kell fedezetnek lennie, különösen akkor, amikor a magyar királyi tisztikar nem gondolt, nem is gondolhatott arra, távol állt tőle még a gondolata is, hogy jutalmat kapjon, kivált anyagi jutalmat, de nekünk erkölcsi kötelességünk nemzeti hálál)ól is ezt a dolgot most, ebben a mostani légkörben megcsinálni. Belekapcsolódom Makray ^képviselőtársamnak és barátomnak felszólalásába a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek jobb segélyezése érdekében. Nagyon szomorú látvány az, mélyen t. képviselőház, hogy amikor az ember hősi szobrok leleplezésére ment es felvonultak ott a hadiárvák, — ezek most már ugyan nagyobbacskák, most már a háborútól messze vagyunk, de természetesen esetleg jönnek hozzájuk újak — felvonultak a hadiözvegyek és akkor előfordult, nem egy esetben panaszkodtak nekem, hogy azt a fekete kendőt is, amelyben részt vettek hős uruk emléktáblájának leleplezésén* úgy kérték kölcsön. A nemzeti becsület kérdése ez. Ha mi azt akarjuk, hogy a jövőben Ibátran, hősiesen