Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

Az országgyűlés képviselőházának &8. ül Ezzel kapcsolatban említem, ami ugyan nem a honvédelmi tárca költségvetéséhez tartozik, de elsőrangú honvédelmi érdeknek tartom, a magyar úthálózat mielőbbi kiépítését a honvédség érdekeinek megfelelően, (Elénk helyeslés.) mert meg kell mondanom, hogy eddig ott építették ki az utat, ahol a képviselőknek jó protekciója volt és sohasem azt nézték, mi áll elsősorban a honvédség érdekében. (Szollősi Jenő: A nagybirtokos urak diktálják ezt!) A lovasságnál őrkülönítmények volnának feláilítandók, mert az őrszolgálattal ós egyéb vezénylésekkel a lovasság kiképzése zavart szenved, viszont ha őrkülönítmények végeznék az őrszolgálatot és egyéb vezényléseket, akkor a csapatoknál a legénységnek egyébként meglehetősen súlyos kiképzése nem szenvedne hátrányt. Szükséges volna — természetesen ez megint kizárólag anyagi kérdés — az osztályokig bezárólag' páncéltörő ágyússzázad rendszeresítése, ímert éppen a legutolsó háború tapasztalatai alapján láttuk azt, hogy egy csapatnak sohasem lehet elég gépe, különösen amely pancéiegységek leküzdésere alkalmas. A katonai attasék jelentéseit a tisztikar és legénység iskolázására a haditapasztalatok tekintetében fel kellene használni, mert régi jó közmondás, iiogy más kárán tanul az okos. A közelmúltban tényleg komoly, modern háborúk folytak le és ezek tapasztalatai talán már a kiképzés alatt is jobDan volnának hasznosíthatók, ha széles körben, a legénységig bezárólag ismertető előadásokat tartanának. Kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy a rokkantak felülvizsgálati ügyeinek meggyorsítása iránt is méltóztassék intézkedni, (Helyeslés, — Csoór .Lajos: Általában!) mert altalános panasz, — én magam is utána jártam, kétségtelen — hogy az illető osztály túl van halmozva munkával; hiszen borzasztó sok a kérvény, de a népben nagyon rossz hatást kelt, ha azok az emberek, akik a legtöbb áldozatot hozták a hazának és testi épségüket a harctéren hagyták, úgy ereznék, hogy velük méltánytalanság történik, hogy hónapokon, esetleg eveken keresztül nem történik döntés rokkantsági fokuk megállapítása tekintetében, (Ügy van! Ügy van!) T. Haz! Amint beszédem elején említettem, a mi pártunk minden áldozatot megszavaz és meghoz, hogy honvédségünk korszerűsítve legyen és minél erősebbé fejlesztessék. Mi a költségvetésbe felvett összegeket e célra kevésnek találjuk és úgy emiatt, mint az összkormányzattal szemben érzett bizalmatlanságunk miatt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a költségvetést nem fogadjuk el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki a következő vezérszónok? Mocsáry Ödön jegyző: Hokky Károly! Elnök: Hokky Károly képviselő urat illeti a szó. Hokky Károly: T. Képviselőház! Ezer esztendővel ezelőtt, amikor az első magyar lovas megjelent a mai Nagyimagyar Alföldön, máiéi volt döntve az a kérdés, hogy a magyar nemzet katonanemzet lesz. Akkor, amikor átlépték Ázsia és Európa kapuját, amely az Ural hegységtől délre az Emba füves mezőin terül el, meg kellett vívniok ólet-halálhareukat, mint ahogyan sok más népnek meg kellett vívnia élet-halálharcát. Ebben az élet-halálharcban sok nép pusztult el, amelynek töredékei azután behúzódtak a Kaukázus vad völgyeibe és ha megfigyeljük, ma is ott látjuk ezeket a népiese 1939 növeniber 9-én, csütörtökön. öli töredékeket, hiszen 25—30 különbözőféle nép él ott. A magyarságot azonban, hála Istennek, ez a sors nem érte. Ok végigverekedtek Európát egészen mai hazánkig és mindenütt keményen harcoltak, megmutatva és megcsillogtatva maiakkor is azokat a nagy katonai értekeket, amelyeket a világ azóta sokszor megcsodált: a vakmerőséget, a fegyelmezettséget, a gyors cselekvést es a ravasz, fortélyos iesállásokat. Da néha könnyelmű is volt, — mint ahogyan a magyar nagyon sokszor — rendesen győzelem után — elpuhult és ebben könnyelműségre vetemedik. Már akkor, amikor az új haza megalapításának hajnalán állottak, a besenyők hirtelen rájuk törtek és erős vérveszteséget, okoztak nekik. Ezt azonban kibírták, mint annyi sok csapást azóta és megalapították ezt a hazát. Karddal alapították meg, Árpád kardjával, azonban Szent István bölcsességével tartották fenn, az árpádházi királyoknak zsenialitásával és a két Hunyadinak mérhetetlen bölcsességével. Az ország megtartása azonban csak úgy volt lehetséges, hogy olyan katonai erényeket, olyan sztratégiai és taktikai értékeket hoztak magukkal, amelyeket nagyszerűen emelt ki az ón kedves Zsilinszky Endre képviselőtársam, mert úgy van, hogy ezeket az értékeket magukkal hozták már ós benne van abban az egyszerű magyar parasztemberben az a katonai érték, amelyet belőle ki nem lehet irtani. Nagyon helyes az a megállapítás is, hogy több ilyen családból való tisztet kell kiképeznünk, mert bár bizonyos mértékig igazat adok azoknak, akik azt mondják, hogy az apának mesterségét átvevő gyerek sok olyan érteket tud apjától elsajátítani, amelyet azután később felhasználhat az életben, ez nem minden esetben áll meg és sokkal helyesebb volna az a vérfelfrissítés, amelyet nagyon helyesen emelt ki Zsilinszky Endre t. képviselőtársam. A magyarságnak ezek a katonai értékei elsősorban előttünk, magyarok előtt közbeosültek és azért szeretjük mi annyira a magyar katonaságot, a magyar honvédséget, Úgy szeretjük, mint az édesanya gyermekét, úgy szeretjük, mint a művész a hegedűjét, úgy nézzük, mint a magyar korona egyik legszebb diadémját. Ehhez másodiknak csatlakozik a mai bölcs kormányunk, amely meg fogja látni annak szükségességét, vájjon mikor kell ezt a hadsereget, ezt a honvédséget felhasználni. De én azt hiszem, meglesz a további higgadtsága és nyugodtsága és nem keveredünk bele a mai világháborúba, mert az ránknézve is csak káros következményt jelenthet. Szeretjük a magyar honvédséget, mert tudjuk, hogy vészes időkben mindig az tartotta fenn az országot és szeretjük elsősorban azért, mert tudjuk, hogy most már teljesen a mienk. A magyar hadsereg addig volt nagyszerű és Magyarország addig volt nagy, amíg magyar hadsereg volt. Attól a pillanattól kezdve, amikor a vészes turáni átok ránkszakadt, már a mohácsi vész előtt nem tudtuk fenntartani magunkat, hiába estek el hősök százával, ezrével. Annál nagyobb szeretettel gondolunk a honvédségre, mert a mai honvédség nem egyedül a harcos honvédségből áll, hanem ma úgynevezett totális hadsereg van, amely magábanfoglalja a nemzet minden rétegét, még a nők táborát is. Ezért tudjuk azt, hogy a hadsereggel áll vagy bukik minden nép, és azzal