Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

506 Az országgyűlés képviselőházának 4<?. ülése 1939 november 9-én, csütörtökön. legénységtől ravasz ürügyek alatt szétválasztva, a legénységet szélnek bcosátották. A »nem aka­rok katonát látni« irányzat célt ért. Ennek fo­lyományaként kapzsi szomszédaink részére könnyű préda lett a szent magyar föld. Mégis rászánták azután magukat az úgynevezeitt nép­köztársaság vezetői, hogy toborzás útján egy szocialista hadsereget állítsanak fel, ez azonban még a belrenld fenntartására sem volt elegendő. A tiszti karlhatalmi különítmények megszerve­zése a Pogány-féle vörös felvonulás következ­tében megakadt. A Károlyi-féle gyászmagyar uralom honvédelme, azt lehet mondani, egyenlő volt a nullával. 1919 márciusában Szegedem megalakult a nemzeti hadsereg nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy hadügyminiszter és vitéz jak­fái Gömbös Gyula vezérkari kapitány hadügyi államtitkár vezetése alatt. Ez a nemzeti hadse­reg volt azután a későbíb megalakult honvédsé­günk alapja. A VÖTÖS uiralom alatt, — mint tudjuk — körülbelül 6 vörös hadosztály kiverte a csehe­ket a felvidékről, majd a cseh háború befeje­zésé után a románok ellen fordult: ebben a küzdelemben azonban a vörös hadosztályokat megverték, ami maga után vonta a tanácsköz­társaság bukását, de maga után vonta a romá­noknak a Duna—Tisza közére és a Dunántúl nagy részére való bevonulását is. Ez körülbelül 6 milliárd aranykorona kárt okozott az ország­nak. Negyhómapi ittartózkodás után a románok kivonultak az országból, a nemzeti hadsereg csapatai Horthy Miklós fővezér vezetésével bevonultak a »bűnös fővárosba« és tulajdon­képpen ezután kezdődött meg a nemzeti had­sereg igazi megszervezése. 1920 január 15-ike a legrosszabb, ami ben­nünket valaha érhetett és ez volt Trianon. Trianon átka nemcsak az ország megcsonkítá­sát erőszakolta ránk. hanem gondoskodott arról is, hogy népi erőink kifejlődését meggá­tolja, amidőn toborzott zsoldoshadsereg felállí­tására ítélt bennünket, 35.000 főből álló. 12 évre toborzott zsoldos haderőt engdélyeztek, 40.000 fegyverrel és 105 darab 10.5 centiméternél ki­sebb ürméterű löveggel. Pótlásul évente 1000 fegyver és 2 ágyú gyártását engedélyezték. A vezérkart, a hadireDülést eltiltották. Katonai egyenjogúságunkat hazug ürügy alatt rabol­ták el tőlünk. (tJpm van! Űpy van!) Magyar­országot arra kötelezték, hogy leszereljen, hogy ezalatt az összes nemzetek fegyverkezésé­nek általános korlátozása előkészíthető legyen. Hasonlatos volt ez a wilsoni 14 ponthoz, a Millerand-féle levél ígéreteihez és a fegyver­szüneti szerződés be nem tartásához. Kezdetét vette az immáron önálló magyar hadseregünk átszervezése, ezzel egyidejűleg a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság mű­ködése. Ennek a bizottságnak angol és francia tagjai rideg, szigorú végrehajtóknak \ bizo­nyultak, míg az olasz tisztek mérséklőleg ha­tottak a misszió francia és angol tagjaira. Az antantmisszió nyilvántartást fektetett fel had­erőnk összállományáról és hadianyagunkról. E mellett hatalmas kémszervezetet épített ki és az egész ország területére egy feljelentést gyártó titkos irodát állított fel, hogy ürügyet találjon a rajtaütésekhez. A misszió tagjai autókon száguldottak be az országot, mindenütt rejtett hadianyagot, tilos katonai alakulato­kat, titkos szolgálati könyveket és iratokat Keserűséggel kell visszagondolnom erre a gyászos korszakra, amidőn az általunk busásan dotált antant tisztek hadseregünket leépítet­ték, tisztikarunk nagy részét elküldöttek, repülőgépeinket, lövegeinket, hadianyagunkat, ipari gépeinket magyar munkásokkal rombol­tatták szét. A hadseregünk átszervezésére vo­natkozó intézkedéseket az antantmisszió hama­rosan megtudta, mégpedig spiclirendszerük révén. Mint vezérkari őrnagy, a budapesti ka­tonai körletparancsnokság hadműveleti és szervezési osztályának vezetője, három ilyen átszervezést vezettem le a budapesti katonai körlet területén. A harmadik átszervezés már csak szóbeli utasításra történt, mert az írás­beli intézkedés kémek útján mindig az antant kezébe került. A trianoni hazugság atyameste­reinek minden pénzt megért a rettegett ma­gyar hadsereg lerombolása. Szomorú folyamat volt a tényleges tisztek szelektálása, háromévi átmeneti viszony utáni végkielégítése és a nyugdíjazással való elbo­csátása. Voltak sokan, akiket a hadvezetőség nem akart elengedni, mert ezek a legmagasabb kikénzésben részesültek és mind háborúban, mind békében kiválóan megfeleltek, mégis ezek közül sokan az akkori viszonyok között jobb­nak látták a visszavonulás fájdalmas áldozatát meghozni a haza oltárára, hogy az amugyis szűkre szabott tiszti létszámon belül helyt adjanak bajtársaiknak. Trianoni megkötöttségünk ellenére mindig hazafiasán érző és gondolkodó hadvezetősé­günk törekvése arra irányult, hogy a hadi tapasztalatókkal bíró tiszti- és altiszti kart át­mentse arra az időre amikor a szervezés meg­indulhat. Azon volt, hogy a megengedett szer­vezési és létszámkeretek között olyan keret­hadsereget tartson fenn, amely lehetővé teszi a keretek kiegészítését és szaporítását az ny­szácr anva^i ereiének megfelelő módon. Gondba volt a hadvez«tőséemeV a hadiipar gépeinek és műszaki személyzetének megtartására, hadi kí­sérleti intéznie" veinknek éoségben tartására, hiszen ezek nélkül korszerű fegvverkezés és későbbi tömep-o-yártás elkénzelhetetlen le<t yolna. A remii Ő-tilalom korlátainak áttörését és rfvnülőbázisok teremtését fontos feladatnak tekintette. Nehéz, viszontagságos idők voltak ezek, amelyeket hadseregünknek át kellett vészelnie, míg nagy döcögéssel elérkeztünk Gömbös Gyula honvédelmi miniszterségének idejéig. Gömbös 1929 novemberében vette át a honvé­delmi tárcát. Azonnal megindultak a honvéd­ség megszervezésének előmunkálatai, és azok még a gazdasági összeomlás idejében is foly­tatódtak. A honvédség valódi fejlődése akkor indult meg, amikor Gömbös Gyula kormány­elnök lett és a honvédelmi tárcát is megtartotta. A revízió nyilvános kormányprogrammá téte­lével egyidejűleg megindult a honvédség fej­lesztése is. Repülőterek, laktanyák épültek, sportrepülő-egyesületek és belső utasszállító légi összeköttetések létesültek. Honvédségünk kis létszám mellett is nagyszerűen megszerve­zett és kitűnően kiképzett haderő lett, A gya­korlatokon papírmasé-tankok és egyék csupán jelzett hadieszközök álltak a korszerű kiképzés szolgálatában. Az 1930. évi tavaszi vérmezői díszszemle" felejthetetlen látvány volt minden néző számára. Kéthetes újoncok olyan díszme­netet mutattak be, akárcsak a hároméves ka­tonák, a baka, a huszár, a tüzér egyaránt. Már akkor beigazolódott a levente-kiképzésben rejlő

Next

/
Thumbnails
Contents