Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-48
506 Az országgyűlés képviselőházának 4<?. ülése 1939 november 9-én, csütörtökön. legénységtől ravasz ürügyek alatt szétválasztva, a legénységet szélnek bcosátották. A »nem akarok katonát látni« irányzat célt ért. Ennek folyományaként kapzsi szomszédaink részére könnyű préda lett a szent magyar föld. Mégis rászánták azután magukat az úgynevezeitt népköztársaság vezetői, hogy toborzás útján egy szocialista hadsereget állítsanak fel, ez azonban még a belrenld fenntartására sem volt elegendő. A tiszti karlhatalmi különítmények megszervezése a Pogány-féle vörös felvonulás következtében megakadt. A Károlyi-féle gyászmagyar uralom honvédelme, azt lehet mondani, egyenlő volt a nullával. 1919 márciusában Szegedem megalakult a nemzeti hadsereg nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy hadügyminiszter és vitéz jakfái Gömbös Gyula vezérkari kapitány hadügyi államtitkár vezetése alatt. Ez a nemzeti hadsereg volt azután a későbíb megalakult honvédségünk alapja. A VÖTÖS uiralom alatt, — mint tudjuk — körülbelül 6 vörös hadosztály kiverte a cseheket a felvidékről, majd a cseh háború befejezésé után a románok ellen fordult: ebben a küzdelemben azonban a vörös hadosztályokat megverték, ami maga után vonta a tanácsköztársaság bukását, de maga után vonta a románoknak a Duna—Tisza közére és a Dunántúl nagy részére való bevonulását is. Ez körülbelül 6 milliárd aranykorona kárt okozott az országnak. Negyhómapi ittartózkodás után a románok kivonultak az országból, a nemzeti hadsereg csapatai Horthy Miklós fővezér vezetésével bevonultak a »bűnös fővárosba« és tulajdonképpen ezután kezdődött meg a nemzeti hadsereg igazi megszervezése. 1920 január 15-ike a legrosszabb, ami bennünket valaha érhetett és ez volt Trianon. Trianon átka nemcsak az ország megcsonkítását erőszakolta ránk. hanem gondoskodott arról is, hogy népi erőink kifejlődését meggátolja, amidőn toborzott zsoldoshadsereg felállítására ítélt bennünket, 35.000 főből álló. 12 évre toborzott zsoldos haderőt engdélyeztek, 40.000 fegyverrel és 105 darab 10.5 centiméternél kisebb ürméterű löveggel. Pótlásul évente 1000 fegyver és 2 ágyú gyártását engedélyezték. A vezérkart, a hadireDülést eltiltották. Katonai egyenjogúságunkat hazug ürügy alatt rabolták el tőlünk. (tJpm van! Űpy van!) Magyarországot arra kötelezték, hogy leszereljen, hogy ezalatt az összes nemzetek fegyverkezésének általános korlátozása előkészíthető legyen. Hasonlatos volt ez a wilsoni 14 ponthoz, a Millerand-féle levél ígéreteihez és a fegyverszüneti szerződés be nem tartásához. Kezdetét vette az immáron önálló magyar hadseregünk átszervezése, ezzel egyidejűleg a szövetségközi katonai ellenőrző bizottság működése. Ennek a bizottságnak angol és francia tagjai rideg, szigorú végrehajtóknak \ bizonyultak, míg az olasz tisztek mérséklőleg hatottak a misszió francia és angol tagjaira. Az antantmisszió nyilvántartást fektetett fel haderőnk összállományáról és hadianyagunkról. E mellett hatalmas kémszervezetet épített ki és az egész ország területére egy feljelentést gyártó titkos irodát állított fel, hogy ürügyet találjon a rajtaütésekhez. A misszió tagjai autókon száguldottak be az országot, mindenütt rejtett hadianyagot, tilos katonai alakulatokat, titkos szolgálati könyveket és iratokat Keserűséggel kell visszagondolnom erre a gyászos korszakra, amidőn az általunk busásan dotált antant tisztek hadseregünket leépítették, tisztikarunk nagy részét elküldöttek, repülőgépeinket, lövegeinket, hadianyagunkat, ipari gépeinket magyar munkásokkal romboltatták szét. A hadseregünk átszervezésére vonatkozó intézkedéseket az antantmisszió hamarosan megtudta, mégpedig spiclirendszerük révén. Mint vezérkari őrnagy, a budapesti katonai körletparancsnokság hadműveleti és szervezési osztályának vezetője, három ilyen átszervezést vezettem le a budapesti katonai körlet területén. A harmadik átszervezés már csak szóbeli utasításra történt, mert az írásbeli intézkedés kémek útján mindig az antant kezébe került. A trianoni hazugság atyamestereinek minden pénzt megért a rettegett magyar hadsereg lerombolása. Szomorú folyamat volt a tényleges tisztek szelektálása, háromévi átmeneti viszony utáni végkielégítése és a nyugdíjazással való elbocsátása. Voltak sokan, akiket a hadvezetőség nem akart elengedni, mert ezek a legmagasabb kikénzésben részesültek és mind háborúban, mind békében kiválóan megfeleltek, mégis ezek közül sokan az akkori viszonyok között jobbnak látták a visszavonulás fájdalmas áldozatát meghozni a haza oltárára, hogy az amugyis szűkre szabott tiszti létszámon belül helyt adjanak bajtársaiknak. Trianoni megkötöttségünk ellenére mindig hazafiasán érző és gondolkodó hadvezetőségünk törekvése arra irányult, hogy a hadi tapasztalatókkal bíró tiszti- és altiszti kart átmentse arra az időre amikor a szervezés megindulhat. Azon volt, hogy a megengedett szervezési és létszámkeretek között olyan kerethadsereget tartson fenn, amely lehetővé teszi a keretek kiegészítését és szaporítását az nyszácr anva^i ereiének megfelelő módon. Gondba volt a hadvez«tőséemeV a hadiipar gépeinek és műszaki személyzetének megtartására, hadi kísérleti intéznie" veinknek éoségben tartására, hiszen ezek nélkül korszerű fegvverkezés és későbbi tömep-o-yártás elkénzelhetetlen le<t yolna. A remii Ő-tilalom korlátainak áttörését és rfvnülőbázisok teremtését fontos feladatnak tekintette. Nehéz, viszontagságos idők voltak ezek, amelyeket hadseregünknek át kellett vészelnie, míg nagy döcögéssel elérkeztünk Gömbös Gyula honvédelmi miniszterségének idejéig. Gömbös 1929 novemberében vette át a honvédelmi tárcát. Azonnal megindultak a honvédség megszervezésének előmunkálatai, és azok még a gazdasági összeomlás idejében is folytatódtak. A honvédség valódi fejlődése akkor indult meg, amikor Gömbös Gyula kormányelnök lett és a honvédelmi tárcát is megtartotta. A revízió nyilvános kormányprogrammá tételével egyidejűleg megindult a honvédség fejlesztése is. Repülőterek, laktanyák épültek, sportrepülő-egyesületek és belső utasszállító légi összeköttetések létesültek. Honvédségünk kis létszám mellett is nagyszerűen megszervezett és kitűnően kiképzett haderő lett, A gyakorlatokon papírmasé-tankok és egyék csupán jelzett hadieszközök álltak a korszerű kiképzés szolgálatában. Az 1930. évi tavaszi vérmezői díszszemle" felejthetetlen látvány volt minden néző számára. Kéthetes újoncok olyan díszmenetet mutattak be, akárcsak a hároméves katonák, a baka, a huszár, a tüzér egyaránt. Már akkor beigazolódott a levente-kiképzésben rejlő
