Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

504 Az országgyűlés képviselőházának U8. ülése J 939 november 9-én, csütörtökön. a magyar állam eddigi nagyon feszült viszonya. De ettől eltekintve, helyesen mondja Tombor ezredes, hogy Nagy-Eománia olyan óriási hatalmi csorbulást szenvedett mostani nemzetközi helyzetében, hogy Románia támadásával ebben a pillanatban számolnunk nem kell. És éppen ezért elsősorban a Kárpátalján, másodsorban a mostani felvidéki határon, harmadsorban pedig a nyugati határon kívánja és tartja szükségesnek katonailag és katonapolitikailag az erődítéseket. (Zaj a seélrfbaloldalom. — Elnök csenget.) Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, akmek a személye iránt és képességeit illetőleg mi nagy elismeréssel és mondhatni, bizalommal vagyunk, méltóztassék egy ilyen kiváló katona fejtegetéseit megszívlelni és nyugtasson meg bennünket atekintetben, / hogy csakugyan meg fognak indulni azok az erődítési munkálatok, amelyek nemcsak katonai, hanem egyúttal szociális szükségletek kielégítését is jelentenék. (Helyeslés.) Helyesen mondja Tombor ezredes, hogy sokkal fontosabb volna a budapesti utcák elkopott gránitkoekáinak cserélgetése helyett inkább odasűríteni a munkásságot és megkezdeni minél gyorsabban az ország erődítéseinek megépítését. fRiroért Rezső: A felvidéki minisztérium kéltsége jó lenne erre! — Gr. Atmonyi György: Bizony, jó lenne! — Horváth Géza: Miért fái az? — Rupert Rezső: Mert felesleges! —- Horváth Géza: Miért fáj? — Rupert Rezső: Mert a nén pénze is fái! Felesleges dolgokra ne fecséreljük! — Felkiáltások: Halljuk a szónokot!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bajcsy-Zsilinszky Endre: T, közbeszóló képviselő urak, nagyon kevés az időm és még sokat szeretnék elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Felvetem az igen t. Ház és az igen t. miniszter úr előtt a honvédelmi szempontból fontos nyersanyagok kérdését. Szerencsés dolognak tartom, hogy éppen ma olyan honvédelmi miniszterünk van, aki gazdaságilag is nagyon képzett férfiú (Ügy van! Ügy van!) és épp így méltóztassék megengedni, hogy szerencsének tartsam azt is, hogy Kunder miniszter úr leköszönt (Rupert Rezső: Ez az egyetlen érdeme!), mert ezen az oldalon, legalább is a mi pártunk oldalán — nem akarok mások nevében beszélni — mi Kunder volt kereskedelemügyi miniszter úr külkereskedelmi politikájában és gesztióiban azt a gazdaságpolitikai egyoldalúságot láttuk, amelyet semmiképpen nem helyeselhetünk és amelyet veszedelmesnek tartunk éppen a honvédelem szempontjából és főleg a honvédelem nyersanyagokkal való ellátása szempontjából. Azt senki sem állíthatja a túloldalon sem, hogy ezeket a nyersanyagokat, amelyek általában az iparhoz, különösen pedig a honvédelmi iparhoz szükségesek, egyesegyedül a mi politikai barátaink segítségével szerezhetnők meg. Nekünk, igenis, a kormányzó úr országgyűlési megnyitó beszédének bölcs megállapításaihoz kell ezen a vonalon is alkalmazkodnunk, amikor azt mondotta, hogy barátaink mellett, — akik között felsorolta az olaszokat, a lengyeleket és a németeket — e nagyhatalmi barátaink mellett más barátokat is kell szereznünk. Az éve7rp,des magyar külpolitika^ mindig európai politika volt és nem szomszédi politika. Nekünk igenis fenn kell tartanunk a nyitott kaput politikailag és gazdaságilag egyaránt a nyugati hatalmakkal, nem játszhatunk haragszomrádot velük. Ez nem volna magyar érdek. (Zaj.) Ök sem játszanak haragszomrádot. (Pándi (Pölcz) Antal: Húsz évig nem vettek észre bennünket! — Zaj. — Elnök csenget.) És különben is itt nem arról van szó, hogy vannak-e nekünk szemrehányásaink velük szemben, mert vannak, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem a lényeg az, hogy vájjon egy ilyen széles európai politika nélkül a semleges és a nyugati országokkal is barátságos viszonyt fenntartva, meg tudjuk-e szerezni azokat az eszközöket, amelyek az ország honvédelmi megerősítéséhez szükségesek és vájjon egy haragszomrádos politikával jaes tudjuk-e szerezni; ez a dilemma, erre kell felelni. Ez a lényeg. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés. — Gr. Apponyi György: Nem érzelmi politika! — Elnök csenget.) Túl kell tennünk magunkat érzelmi dolgokon, amikor az ország legszentebb érdekeiről van szó. (Helyeslés. — Szöllősi Jenő: De ez minden vonalon igaz! — Úgy van!) Egyébként is szerencsés helyzetben vágyunk, t. Ház, mert Olaszország semleges pozíciója rendkívüli módon megerősödőben van. Olaszország befolyása a Balkánra és a Dunavölgy felé erősödőben van. Olaszországnak ez a politikája igenis kaput nyit nekünk mindenfelé a nyersanyagellátás tekintetében is és én nagyon kérem a miniszter urat, hogy ennek a magyar külpolitikának — amelynek a vonalvezetésével én egészben véve meg vagyok elégedve, mióta Teleki Pál a miniszterelnök — szélesebb vágányokra helyezését erősítse ő éppen honvédelmi szempontból és gondoskodjék arról, hogy ezek a kapuk Nyugat felé és a világ minden része felé elsősorban a honvédelmi nyersanyag beszerzése szempontjából számunkra nyitva maradjanak. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés balfelől.) Mellesleg megjegyzem: úgy értesültem, hogy a közelmúltban még honvédelmi szempontból selejtes autókat is beengedtünk; azt hiszem, a miniszter úr gondoskodni fog arról, hogy elsősorban olyan autók jöjjenek be a külföldről, amelyek honvédelmi szempontból is jelentenek valamit. (Szöllősi Jenő: Ez egy láncszeme az agitációnak, hogy rossz autókat fogadunk el! — vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Nem tudom, a képviselő úr melyekre gondol. A lengyel autók lehetnek esetleg ilyenek!) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezekután a magyar katonai szellem kérdésére térjek át. Engem senki sem vádolhat azzal, hogy valami különösen rajonganék a politikai és társadalmi dolgok németes fogalmazásáért, de a német megkülönböztetést kultúra és civilizáció között én már régen magamévá tettem. Az élet minden terén van kultúra és van civilizáció. Van katonai kultúra és katonai civilizáció is. Eddig főleg a katonai civilizáció kérdéséről beszéltem. A katonai civilizáció terén bátran utánozhatunk, bátran másolhatunk is más népeket, de a katonai kultúra terén vitathatatlanul a miénk az elsőség. (Helyeslés.) Ez a katonai kultúra a magyar fajta kultúrája. (Ügy van! Ügy van!) Nem engedjük elmosni azt a tényt, hogy amikor a magyarok ide beköltöztek, akkor minden európai népnél különb katonai kultúrával rendelkeztek. (Ügy van! Ügy van! — Csoór Lajos: Még azután is!) Ezek a katonai erők ott szunnyadnak a magyarságban, elsősorban a törzsökös magyarságban. 1933-ban olvastam Wedding német professzor; nak egy értékes tanulmányát a merseburgi csatáról, amelynek ezeréves jubileuma alkalmával írt erről a nagy magyar csatavesztés-