Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-46

III a józan haladás útján egyensúlyba hozza. Ag­gódva figyelmeztetett erre is, arra is, s ha nem mindig talált meghallgatásra, nem rajta múlott. Darányi Kálmán sok és sokféle megbíza­tást viselt közéleti pályája folyamán. Minde­nüvé és mindenünnen változatlan és töretlen közbizalom és tisztelet kísérte, bizonyítékául annak, hogy jellemének és szándékainak tisz­taságában soha, sehol csalódást nem okozott. Áldozatos és áldásos élete végén az egész nemzet osztatlan tisztelete és bizalma övezte, de tisztelet és. bizalom övezte az ország hatá­rain túl is,^ — sokkal több és sokkal értékesebb minden népszerűségnél. ő mondta egyszer: »az egyén mulandó, a nemzet örök«. Az egyén mulandó, igen, de nem múlik el vele ami hasznosat alkotott és ami jópéldát adott. Ami mulandó volt Benned, Darányi Kál­mán, attól itt, haló poraid előtt keserű fájda­lommal búcsúzunk, de alkotásaid és jellemed példaadása az örök nemzet életének hatóerőivé váltak és megszerezték hű fia számára nem­zeted soha el nem múló háláját és kegyeletét. Széchenyi Bertalan grófnak, a Felsőház elnökének gyászbeszéde Valahányszor az Országház kupolacsar­noka komor gyászpompát ölt, mindig egy-egy nagy magyar érték elmúlását hirdeti. Darányi Kálmán országgyűlési elnöktár­sam mindannyiunk számára ilyen nagy ma­gyar értéket jelentett. Földi pályája utolsó­előtti állomásán, ravatalánál az országgyűlés felsőháza képviseletében mélységes megindult­sággal veszek tőle búcsút. Értelmi és erkölcsi jellemének, élete fo­lyásának és munkássága eredményességének megítélése immár a történetírás feladata. Mégis a búcsú e szomorú 1 perceiben személyét, életét és működését három gondolat szolgálata szempontjából kívánnám jellemezni. Ezek között jelentőségben is első a nem­zeti gondolat. Darányi Kálmán éleiében mindvégig lel­kes, kitartó és hűséges képviselője volt a nem­zeti eszmének, egyúttal pedig szerény, csen­des, de igen eredményes munkása a magyar ügynek. Egész életének tengelyében a magyar haza áldozatos, önzetlen szolgálata állott. Ennek jegyében dolgozott pályája kezdetén a köz­igazgatás területén ÍNagyhMagyariország bol­dog idejében, — ennek érdekében vállalt ma­gára fokozottabb felelősségű politikai tisztsé­geket csonka hazánk küzdelmes éveiben — en­nek tudata hatotta át és irányította minisz­teri, kormány elnöki, majd képviselőházi el; nöki működését élete derekán s egyben utolsó szakában. Egyetlenegy szent cél lebegett előtte, min­den igaz magyar leghőbb vágya: hazánk jobb sorsának biztosítása. Ezért a r célért — mint élete igazolja — fényes eredményességgel küz­dött. Áldásos nemzetszolgálatának hatóerejét izzó hazaszeretete szolgáltatta. Hűséges tisz­telője volt a magyar hagyományoknak, ne­mes képviselője a magyar életfelfogásnak, lelkes szószólója a magyar vágyaknak, fárad­hatatlan harcosa a magyar törekvéseknek es élete utolsó évében — boldog szemlélője a^ ma­gyar reménységek részleges beteljesülésének. Darányi Kálmánnak ez a magyarsága minden magyar szívéhez utat talált. A második gondolat: az alkotmányosság gondolata életére hasonlókép mély hatást gya­korolt. Megingathatatlan alkotmányos meggyő­ződése a magyar múlt megszentelt hagyomá­nyainak bensőséges tiszteletéből fakadt. Sze­rette az annyi balsorssál teljes ezeréves ma­gyar multat és szívébe zárta történeti alkot­mányunk időálló, nagyszerű intézményeit. Az a fényes rátermettség, mellyel képviselőházi elnöki díszes közjogi méltóságát betöltötte, az a bölcs mérséklet^ mellyel a képviselőház békéjének helyreállítását lehetővé tette és az a ritka politikai tapintat, mellyel az or­szággyűlés két Háza közötti zavartalan együttműködést megvalósította, elsősorban az ő kivételes alkotmányos érzékében leli ma­gyarázatát. Egész lényének ez a beállítottsága kor­mányelnöksége idején: a haladó-konzervatív politikájában tükröződött vissza. Nemzete szá­mára a szerves, nyugodt fejlődést kívánta biz­tosítani és általa a komoly megrázkódtatás veszélyeit elkerülni. Nem véletlen, hogy a közelmúlt hármas nagy közjogi törvényalkotását: a kormány­zói, a felsőházi és a titkos választójogi tör­vényt, az alkotmányos élet egyensúlyának helyreállítása és működésének zavartalansága érdekében épp az ő kormánya valósította meg. Ez életének legjelentősebb műve, melyért az országgyűlés felsőháza külön is mindig hálás kegyelettel fog emlékének adózni. A harmadik gondolat, mely Darányi Kál­mánban kiválóan lelkes követőre talált: az agrárgondolat volt. Nem is lehetett másként. Ennek szolgála­tában családi utakon járt. Bensőséges szálak fűzték a magyar röghöz és annak munkás né­péhez. Évtizedeken keresztül állandó, meleg érdeklődéssel kísérte a magyar föld kérdései­nek és a magyar mezőgazdasági népesség­sorsának alakulását. KÖzéieti pályájának egyes állomásain erről mindig lelkes tanú­bizonyságot tett. Ez a soha meg nem szűnő együttérzés és segíteni akarás hatalmas lendületté és tett­erővé duzzadt földmívelésügyi miniszterségbe és kormányelnöksége idején. A magyar mező­gazdasági politika sok égető földbirtokpoli­tikai és szociális vonatkozású kérdése került ki győztesen ekkor gondos keze alól. Tügyik felsőházi beszédében mondotta: »Kendkívül boldog vagyok, hogyha a magyar gazdák érdekei érvényesülésének útjából akár egy szalmaszálat is el tudok tüntetni«. Mennyire boldog lehetett, hogy felelősség­teljes állásában annyit tehetett a magyar földért és annak népéért. E három gondolat megvilágításában áll előttünk Darányi Kálmán egyénisége, élete és munkássága. Életének felemelő tanúsága, annak gazdag eredményessége. Ez előtt az érdemekben gazdag magyar élet előtt búcsúzóul, melyen meghajtom az országgyűlés felsőháza elismerésének és hálá­jának zászlaját, ,

Next

/
Thumbnails
Contents