Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-45

4.62 Az országgyűlés képviselőházának 45. róthy Károly: Az Omge. terjeszti! — Meskó Zoltán: Valamelyik zsidó bérlőfői valószínűleg! A zsidó bérlőnek radikális, az biztos! — Maróthy Károly: Naponta kapunk könyveket! — Meskó Zoltán: Az Omge., az terjeszti! — Zaj.) -•_.. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: Méltóztassanak megengedni, hogy ezekre a brosúrákban felhozott vádakra röviden kitérjek. (Halljuk! Halljuk!) Az én felfo- j gásom a földbirtokpolitikáról az, — ós szerintem ez is a helyes célkitűzése — hogy minél több embernek nyújtson biztos megélhetést a magyar föld. Ha ezt az egyedül helyes tételt elfogadjuk, a föjdbirtokpolitikát aszerint kell irányítani, hogy a föld népeltartó képessége minél nagyobb mértékbén fökoztassék és emeltessék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A fÖIdbirtokpolitikát azonban az ország minden részében egy kaptafára húzni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Sokkal kisebb területet kell adni például a városok közelében, az embereknek, ahol rolgárkertészettel foglalkozhatnak, mint ott, ahol legelők vannak. A földbirtokpolitika problémáit' csak helyzettanulmányok után, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) a föld minőségének, a klímának, a talajerőnek, azután a közlekedési eszközöknek, a vasútnak, az úthálózatnak a tekintetbevételével lehet igazságosan és helyesen megoldani. Annak ellenére, hogy ebbe a törvényjavaslatba nem vettük be azt az elgondolást, bógy vidékenkiht helyzettanulmányokat kell végezni,- én a végrehajtás során— amint eddig is tettem — a jö--': vőben is figyelemmel leszek az egyes vidékek viszonyaira, hogy ilymódon a helyes, céltudatos és igazságos utat megtalálhassuk. (Helyeslés.) y . • • T. képviselőtársaim közül sokan azt mondják, — illetőleg az előbb említett brosúrákban olvastam — hogy a földbirtokpolitika megvalósításával a föld kevesebb embernek fog megélhetést biztosítani, de az összehasonlításnál elkövetik azt a hibát, hogy mindig a legbeltérjesebb birtokokat hasonlítják össze a kis üzemekkel. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy Magyarországon nem minden nagyüzem belterjes. (Csoór Laj#os: Nem bizony!) Lehet az isi bógy a külterjes nagyüzem az egyén szempontjából bizonyos esetben 'talán jövedelmezőbb, de nem nemzetgazdasági szempontból, .mért a nemzet összessége szempontjából csak a belterjes üzemnek van jelentősége. Azt is mondják ezek a brosúrák hogy csökkenni fog a termés. Én konstatálom és hajlandó vagyok elismerni, hogy a statisztikai . adatok szerint a búzatermés katasztrális holdankint a kisbirtok és a nagybirtok között mintegy két métermázsa differenciát mutat, a középbirtoknál pedig egy mázsa differenciát. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy más termelési ágak-is vannak, amelyek az ellenkezőjét mutat ák. De meg kell állapítanom azt is, — és itt elsősorban hivatkozhatom az Omge. üzemstatisztikájára, amely 340 kis-, közép- és nagyüzem adatait hasonlítja össze — hogy itt igen nagy differenciák láthatók a kisüzemek terméshozamával szemben. Megállapítható, hogy a nagy- és a középüzemek terméshozama^ körülbelül egyforma, mert azoknak szakértői vezetése körülbelül egyforma, de ugyanakkor megállapítható az is, hogy annak ellenére, hogy a kisüzem gazdálkodása általában nyereséggel jár* sok veszteséges, kisüzem is van, ülése 1939 október 27-én, pénteken. mutatván, hogy a kisüzemekben a szakokta^|^ tás fejlesztésével ezt a termésdifferenciát k-^^^B lehet majd küszöbölni. (Ügy van! Ügy vanf* ™ Tavs a joboldalon.) De különbén is, míg á» országos statisztika szerint a nagyüzemek'

v terméshozama például búzában 20%-kal na- A gyobb, addig az Omge. által vezetett statisz- M tika szerint itt csak 17%-kal kisebb a kisüzemek terméshozama. Viszont azonban,meg kell állapíthatom, — és ez ma nagy jelentőséggel bír --— hogy a kisüzem állatlétszáma jóval magasabb, amennyiben itt 100 kat. holdra átszámítva 3*2-vel magasabb az állatlétszám, mint a másik kategóriában. A kisgazdatársadalomnak az állattenyésztést kell elsősorban fejleszteni és fokozni. Ettől a céltól indíttatva vettem bele ebbe a törvényjavaslatba azt a rendelkezést, hogy közös legelőket is lehessen alakítani. (Éljenzés.) Éppen az üzemstatisztikai adatok mutatják azt, hogy ha a kisüzemek nyershozamát száznak veszem, akkor a nagyüzemek nyershozama csak 90, a középüzemeké pedig csak 85. Ha a nemzetgazdasági jövedelmet hasonlítom, össze, akkor nagymértékben a kisüzem javára billen a mérleg, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a baloldalon. — Palló Imre: Ügy van! Ez a lényeg! Tehet az Omge., amit akar!) Amikor a kisüzemek terméshozamáról beszélünk, azt sem szabad elfelejteni, hogy a kisüzem bizonyos mértekig handicapelve van — hojry egy modern szót használjak — azzal, hogy területegységére .sokkal több barázda esik; igen sok pántlika-birtok van. Ezen a tagosítás fokozásával, fejlesztésével igen sokat segíthetünk. (Ügy van! a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Állami feladat! Hivatalból kell csinálni!) Az elmúlt három év alatt 179.000 kat. hold került tagosítás alá 34 községben és ezekben a községekben — egypár kivételtől eltekintve —-a terméshozam 23 százalékkal emelkedett. (Éljenzés.) Mondottam már, hogy elismerem azt, hogy búzában, gabonafélékben s általában, szemesekben a kisüzemek kevesebbet termelnek, mint a nagyüzemek. De kereskedelempolitikai szempontból talán sokkal nagyobb jelentőséggel bír az a termelési ág, amelyben a kisüzem nagyobb mértékben vesz részt, mint a nagyiizem. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a gabonakivitelre igén súlyos összegeket fizettünk rá, viszont a kis termelési ágak, mint a baromfi, a toll, a gyümölcs, a méz kivitele sokkal könnyebben perfektuálható és nyersanyagellátásunk szempontjából nagyobb jelentőséggel bír, mint mondjuk a gabonakivitel. Éppen ezért, hogy a kisüzemek állattenyésztését fokozzam és ezeknek a kis termelési ágaknak :a számát szaporítsam, a földmívelésügyi tárca idei költségvetésében tetemes összegeket irányoztam elő részint apaállatok, részint tenyészüszők beszerzésére, amelyeket elsősorban _ a földbirtokréform folyamán földhöz jutó kisemberek között kívánok szétosztani. ' Tudatában vagyok annak, hogy igen nagy gondot kell fordítanom arra, hogy a kisbérlők s általában a földhöz jutó kisemberek gazdálkodása állandó ellenőrzés alatt megfelelő színvonalon legyen. Ennek a célnak elérése érdekében részint telepfelügyelőket kívánok alkalmazni, részint a gazdasági felügyelők számát a emeltem, mégpedig — amint az idei "költségvetésből méltóztatnák látni -^ 84-gyeL. A "tulajdonba juttatás előlskolájának a kísbérleti rendszer csak akkor felel meg teljes mértékben, ha