Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Áz országgyűlés képviselőházának 44. illése 1939 október É6-án, csütörtökön. 433 zetlen, nedves odúk, hanem igenis, emberi szempontból megfelelő lakásoik legyenek. (He­lyeslés jobb felől.) Ez bárom szempontból fon­tos: nemzeti szempontból, faji szempontból és 'honvédelmi szempontból is, (Ügy vem! Ügy van! johbfelől.) mert egészséges nemzedéket nem leket szellőzetlen, nedves odnkban és vermek­ben felnevelni. Végtelenül elítélem azokat az izgatókat, akik a faluikat járják és rosiszakaratból vagy tudatlansághói ménhetetlen ígérgetéseket visz­nek véghezi és ezzel a 'nép igényét annyira fel­csigázzák, hogy egy komolyan előkészíteti és az adott lehetőségekkel iszámoló földbirtok­reform ma már nem elégíti ki falun az* igé­nyeket, sőt lekitosinylik azt, pedig, hogy mi­lyen nagy horderejű a tárgyalás alatt lévő javaslat, aninak illusztrálásaira csak azt {kívá­nom megemlíteni, hogy míg a Nagyatádi-féle földbirtokreform 1,275.000 holdat vett igényibe, addig az előttünk fekvő törvényjavaslat 1,500.000 holdat állapít meg mint minimumot. (Pándi (PÖlcz) Antal: Hány év alatt?) T. Ház! Sajnos, nincs annyi földterüle­tünik, hogy abból mindenkinek a földiigényét kielégíthessük és ezért gondoskodnunk kell azoknak a rétegeknek emiberi megélhetéséről is, amelyeknek nem tudunk földet juttatni, mert ezt így kíöveteli a szociális érdek. Ezért (Szükségesnek tartom, hogy a törvény végre­hajtásával egyidejűleg állapítsák meg orszá­gos átlagban a mezőgazdasági munkaibér mi­nimumát és'azt a legszigorúbban ellenőrizzék is. Nagyon jól tudom, hogy nagyon sok he­lyen erre semmi szükség nincsen, a nélkül is megadják az emberi megélhetést, de igenis vannak kivételek, szórványosan előforduló esetek ós a falujáró lázítók éppen ezeket a ritkán előforduló eseteket ragadják ki, ezeket általánosítják és úgy állítják be a dolgokat, mintha a nagybirtokon mindenütt ilyen álla­potok lennének. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) Az emberi természetnek egy tulajdonságát kell megint megemlítenem. Az emberi természet mindig hajlamos az elégedetlenségre. Éppen ezért a földibirtok kérdésének ennél az ideiglenes megoldásánál arra szeretném felhívni a figyel­met, hogy úgy oldjuk meg a kérdést ,hogy leg­alább azok legyenek megelégedve, akiknek a föl­det juttatjuk, azok pedig, akiknek nem nyújtunk földet, legyenek megelégedettek azáltal, hogy részükre becsületes, emberi megélhetést (bizto­sítunk. Bn ezt a törvényjavaslatot alkalmasnak tartom arra, hogy a földbirtok felaprózódását elősegítsük, alkalmasnak tartom arra, hogy a földnélküli néptömegek egy nagyrészét föld­höz juttassuk, részükre emberi megélhetést biztosítsunk, és mivel a kormány eddigi tör­vényalkotásaiból is a szociális érzést látom kicsendülni és mivel a kormány iránt biza­lommal viseltetem, a törvényjavaslatot elfoga­dom. (Éljenzés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Váczy József! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratko­zása töröltetik. Ki a következő szónok? * Mocsáry Ödön jegyző: B. Szabó István! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratko­zása töröltetik. Ki a következő szónok? Mocsáry Ödön jegyző: Bajcsy-Zsilinszky Endre! Elnök: Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő urat illeti a szó. Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Az előt­tem felszólalt képviselőtársam azt igyekezett kimutatni, hogy milyen nagyszabású ez a tör­vényjavaslat, én pedig azt igyekszem majd ki­mutatni, milyen kisszerű. És ha nem is megyek el a honfoglalásig, mint ahogy egyik-másik t. képviselőtársam elment a vita során, de el kí­vánok menni legalább is a három év előttről keltezett második honfoglalásig. Emlékezhetünk azokra az időkre, talán egy­pár esztendővel visszamenőleg, az 1934, 1935 és 1936-os időkre, amikor az akkori kormány meg­hirdette itt az új honfoglalást. Voltunk jóné­hányan,ebben az országban, akik kételkedtünk ebben és akkor bennünket sötéten látóknak és kuvikoknak neveztek el. Azt a hizonyos második honfoglalást a Gömbös-kormány két törvényre alapozta, a hitbizományi törvényre ós az úgynevezett tele­pítési törvényre, mely utóbbiról ma senki sem tudná megállapítani, miért nevezik telepítési­nek, hiszen nyomában semmi telepítés nem történt. Ez a két új honfoglalási törvény ma ha­lott. A hitbizományi törvény felett meghúzta a halálharangot ez az új javaslat, az úgyneve­zett telepítési törvény pedig harakirit követett el Önmagán. Ugyanis legfontosabb szakaszai tekintetében, a törvény életbeléptetésétől szá­mítva három esztendő alatt kellett volna a föld­mívelésügyi miniszter úrnak telekkönyvileg pontosan kijelölnie azokat a területeket, ame­lyekből majd az igénylés történik. És mi történt ebben a tekintetben két és egynegyed év alatt? Nem kérdéses, hogy a régi telepítési törvény alapján ezután sem fog történni semmi. Ami pedig a hitbizományi tör­vényt illeti, a kormány nem vallja be, hogy a hitbizományi törvény alapjaiban véve, leg­főbb rendelkezéseiben hatályon kívül van he­lyezve. Ezt én jogászi szempontból helytelení­tem, mert egy olyan speciális jogot megállapító törvényt, amilyen a hitbizományi törvény volt, natályon kívül kellett volna helyezni, mert a generális jog a speciális jogot általában nem rontja le. Igaz, elismerem, a törvényjavaslat alapjábanvéve nem tesz különbséget hitbizo­mányi és egyéíb birtokok között, minthogy azonban a törvényjavaslat úgy van megkon­struálva, hogy nincsen benne imperatív ren­delkezés, hanem rá van bízva a miniszter úrra, hogy ő állapítsa meg, hogy mennyi földet vesz igénybe, el lehet képzelni a jövőben olyan minisztert is, aki azt mondja: minthogy én nem vagyok kötelezve arra, hogy ezeket a hit­bizományi földeket igény bevegyem és mint­hogy errevonatkozólag — ha ez jogászilag nem is helyes érvelés — a hitbizományi tör­vény határozottan és imperatíve megmondja, hogy mely földekhez nem lehet hozzányúlni ma és még hosszú ideig, 20—30 évig, akkor is csak bizonyos töredékéhez, mondom, el lehet képzelni azt, hogy ez esetleg arra fog han­golni egy következő miniszter urat, hogy eze­ket a birtokokat ne vegye igényibe. Nem tu­dom tehát, miért derogál a törvényhozásnak világosan beszélni és világosan hatályon kí­vül helyezni ezt a fő intézkedéseiben: tényle­gesen hatályon kívül helyezett törvényt? De nem ez az egyetlen jogászi hiba, konstruk­ciós hiba ebben a törvényjavaslatban, tele van ilyen hibákkal és mondhatom, hogy Deák Fe­renc és Szilágyi Dezső forogna a sírjában, ha

Next

/
Thumbnails
Contents