Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. i dom, hogy nehéz a fedezet előteremtése és nem az én beszédem keretébe illő az, hogy most eb­ben a pillanatban a fedezet kérdéséről értekez­zek, de a miniszter úr is nagyon jól tudja azt, hogy a mezőgazdasági munkások betegség, bal­eset, aggkor és rokkantság esetére szóló bizto­sítására elő lehet még teremteni Magyarorszá­gon a szükséges összegeket. Igen, különösen ak­kor, amikor kihangsúlyozom, hogy fontos nemzeti érdekek fűződnek ahhoz, hogy ne nyo- j morúságban. éljen a mezőgazdasági munkás, { ne rongyoskodjék, ne kínlódjék, ne vergődjék, ne nyomorúságoskodjék, mint ahogyan ma teszi a legnagyobb része. Általánosságban ezeket akartam^ elmon­dani a javaslattal kapcsolatban. Még csak annyit, hogy tökéletesen szemben állok a fe­dezet előteremtésének furcsa módjával, amikor az egyenlőség szent nevében a 150 kataszteri adókoronán felüli területeket egységesen akar­ják ennek az alapnak előteremtésére megter­helni. Egy kicsit furcsán fest, hogy nem .akar­nak hozzányúlná 1 egy kissé nagyobb megter­helés alapján a nagybirtokokhoz. Vegye elő a miniszter úr a mezőgazdasági termelésről szóló statisztikát. Amikor a kisbirtokokról és a. nagybirtokokról van szó, akkor a statisztika számadataival mindig azt iparkodnak bizonyi- | tani, hogy mennyivel többet termel a nagy­birtok, mint a kisbirtok, mennyivel többet termel átlagban akár búzában, akár kukori­cában, akármiben, mázsákban mérik, hogy mennyivel termel többet bizonyos termények­ben és mégis, amikor a tehervállalásokról van szó, akkor az egyenlőség 1 szent nevében ezeket a szempontokat sem. a miniszter úr, sem a szociálpolitikai ügyosztály, sem senki nem akarja figyelembe venni. Furcsán hat az, t. miniszter úr, hogy most, amikor, ismétlem, az a kollektív érzés dühöng és mindenki a szegényekért akar harcba szállni, a szegénye­ket akarja gyámolítani, akkor a nagybirto­kot ilyen terhek viselésétől úgy kímélik, mint ahogyan azok a számadatok igazolják, ame­lyeket Matolcsy képviselő úr terjesztett elő. En a számadatokban nem bogarásztam, amikor a törvényjavaslatot tanulmányoztam, mégis fel­jegyeztem magamnak, hogy milyen furcsa dolgot akarnak ebben a törvényjavaslatban törvényerőre emelni, amikor felemelik 18 szá­zalékról 25 százalékra az adókoronánként való hozzájárulást, amikor ezt lineárisan akarják keresztülvinni a kisbirtokoktól a nagybirto­kokig. Az a kisparaszt Békés megyében, aki 26—28 kataszteri adókoronával van megter­helve, a néhány hold földbirtoka után hozzá­járul ehhez az intézményhez az ő 20—25 száza­lékos adóhozzájárulásával, de az a herceg Esterházy, akinek mégis csak 200.000 katasz­trális holdon felüli földbirtoka van, egy kissé más adóértékelés alapján ugyancsak 25 száza­lékkal járul hozzá. Ez igazságtalan és vérig sérti minden igazságosan gondolkozó ember érzületét. En remélem, hogy a bizottságban ennek az intézkedésnek a korrekciójára is sor kerül. Keresni fogom a módot és az alkalmat házszabályok módot adnak nekem rá — hogy a bizottságban is elmondjam majd részleteiben erről az előttünk fekvő törvény­javaslatról véleményemet, de ezek a gondola­tok azok, amelyek kikívánkoztak belőlem a törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatosan, ismét hangsúlyozom, nem azért, hogy a szo­ciálpolikai alkotásokat elgáincsoljia.m, vagy lése 1939 szeptember 21-én, csütörtökön. 31 részemről lehetetlenné akarjam tenni, hanem efcért, hogy azokat sokkal erőteljesebbekké te­gyék és a magyar mezőgazdasági munkások életét ezzel is előbbre vigyék. Elnök: Budinszky László képviselő úr mentelmi jogának megsértése címén kért és kapott tőlem felszólalásra engedélyt. A kép­viselő urat illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! A mentelmi jog az egész törvényhozó testületnek joga, ezen keresztül a parlamentarizmust, az egész nép­képviseleti parlamentáris rendszert védi. Ami­kor tehát itt napirend utáni felszólalásra kér­tem engedélyt, egy olyan közérdekű dolgot kívánok bejelenteni, amely nem kizárólag az ón személyi sérelmem, azáltal, hogy mentelmi jogomat -- úgy látom -— megsértették, ha­nem támadás az egész parlamentáris rendszer, az egész népképviseleti rendszer ellen és ezen keresztül tételes és nem írott törvényeinken keresztül a magyar alkotmány ellen. Egészen röviden elmondom a tényállást, t. Ház. Amióta megjelentek a honvédelmi tör­vény rendkívüli intézkedései alapján kiadott rendelkezések, természetesen minden néven nevezendő pártgyűlést, pártértekezletet beszün­tettünk. A magam részéről azonban kötelessé­gemnek tartottam, — mint ahogy az újságok­ból megállapíthatóan ezt a t. Ház minden ol­dalán is teszik — hogy panasznapot tartsunk, hogy ezekben az úgynevezett rendkívüli idők­ben a választóközönséggel bizonyos érintke­zésben állhassunk. Megüzentem ezért a múlt vasárnapra, hogy ki fogok menni választó­kerületem egyik községébe, nóvszerint a nógrádmegyei Penc községbe. Megüzentem, hogy semmiféle összejövetelről szó nem lehet, az emberek ne jöjjenek össze, hanem kizáró­lag egyenkint mondják el panaszaikat, vagy írják föl egy cédulára — ezt szeretem legjob­ban — és ezeket adják át nekení. így is tör­tént. 17-én kimentem Penc községbe, ott vol­tam az istentiszteleten, azután elmentem a tanítóhoz, majd egy földbirtokoshoz, akinél lá­togatást tettem, azután elmenteim egy paraszt­gazdához, aki szervezetemnek vezetője és nála megebédeltem, majd délután egy meghívásra egy másik családhoz mentem el, ahol uzson­nával fogadtak. Uzsonna közben csendőrjárőv jelent meg a helyszínen. A csendőr a legudva­riasabban felszólított engem, hogy a tiltott gyűlést, illetve politikai megbeszélést hagy­jam abba és oszoljunk szét. Én udvariasan felkértein az eljáró hatósági végrehajtó kö­zeget, legyen olyan szíves és mondja meg ne kem, hogy milyen törvényes rendelkezés, illetve milyen utasítás alapján jár el. Erre a csendőrjárőr vezetője elővett egy a nógrádi járás főszolgabírája által 5287/1939. szám alatt kiadott, »sürgős« jelzéssel ellátott iratot, — nem nevezi semminek, végzésnek, vagy egyéb­nek — amely valamennyi jegyző úrnak és csendőrörsparancsnokságnak szól s ebben nagyjában a 8120/1939. M. E. rendeletet ma­gyarázza. Igaz, hogy ebben vannak olyan ren­delkezések is, amelyek szerint az összes beje­lentett párthelyiségek működését beszüntetni rendelik, ezek tudomásul vételét visszavonják, ez azonban nem tartozik ide. Megállapítottam ebből a rendelkezésből, hogy ez tulajdonkép­pen konkrété nem vonatkozhatik arra, hogy a kerület képviselője választóival magán­vagy más érintkezést egyenkint vagy társa-

Next

/
Thumbnails
Contents