Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-44
Az országgyűlés képviselőházának 44. ülése 19S9 október 26-án, csütörtökön. 425 T. Ház! Ez a törvényjavaslat az ország legnagyobb kincsének, a földnek a sorsát van hivatva megszabni. Mivel pedig a told kincs, a kincseket nem szabad kortescélokra felhasználni. Mégis a tárgyilagosság szempontjából le kell szögeznem, hogy az elmúlt választási harc alatt miud az igen t. kormánypárti képviselőjelölt urak, mind az ellenzékiek kortes célokra használták fel a földkérdést. Ezt nagyon hibásan tették, mert látjuk, itt van mosl ennek a következménye, az, hogy amikor n zsidóbirtokok felosztásával kapcsolatban a jelentkezések megindultak a községekben, tudomásom szerint négyszeresen, ötszörösen túljegyezték azokat a földeket. És mi történik'? A jegyző feljegyzi azoknak a nevét, akik jelent kéznek, mert mást nem tehet. Elmondja nekik az átvételi kondíciókat. Mi erre a válasz? Az, hogy: »ne törődjenek vele, mi tudjuk, hogy mit fogunk csinálni.« Hát, igen t. Ház, ebből így egészséges dolog' nem fog származni, mert elégedetlenek lesznek az egyenek a törvénnyel, a közigazgatással, sőt azt is mondhatom, hogy a közigazgatás a legnépszerűtlenebb köntösben fog a földmunkásság előtt megmutatkozni. A földmívelésügyi miniszter úr reméli, hogy a most benyújtott törvényjavaslattal levezeti a nyugtalanságot és talán hosszadalmasabb békés atmoszférát fog teremteni a földkérdés tekintetében. Azt hiszem, hogy ő téved ebben. A javaslatnak ugyanis több hibája van. Az első hibája az, hogy állandó bizonytalanságot teremt azáltal, hogy nem tulajdont juttat, hanem bérletet, a bérleti rendszerre alapozza' a dolgot. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy a tulajdont lehet csak igazán szeretettel, odaadással kezelni. A bérlet — amint egyik képviselőtársam mondotta — csak arra jó. hogy kiszipolyozza, kiuzsorázza a földnek az erejét. Nemzetgazdasági szempontból tehát feltétlenül a tulajdoni rendszer a helyesebb. Kifogásolom, hogy a javaslat túlkörülménves. nem világos, és sok kibúvó van benne. Másik alanvető hibája, hogy hiába juttat földet azoknak, akik igényt tartanak rá, vagy akik földhöz juttatandók lennének, ha nem gondoskodik kellő anyagi alátámasztásról; így tulajdonképpen az egész földhözjuttatás nem ér semmit. Láttuk, mi volt az elmúlt földreformok alatt: kaptak a kisemberek egy-két holdat, de nem kaptak pénzt; azután, ha rossz volt a termés, tönkrementek. Harmadik hiba a javaslatban, hogy meghagy földet olyanoknak, akiktől száz százalékban elvehető volna, viszont bevon a földigénvlések sorába olyan birtokkategóriákat is, amelyek az ország szempontjából a legértékesebbek. Negyedik hiba, hogy a mammutbirtokokat tulajdonképpen határozottan védelmébe veszi a sok kibúvó és koncesszió következtében, így azok a birtoktestek fognak szenvedni, amelyek nemzetgazdasági szempontból értékesebbek, előnyösebbek és szükségesebbek. Hibának tartom azt is, hogy a javaslatban csak elvehető földről van szó és nincs meghatározva, hogy tulajdonképpen kik azok, akik földhöz juttatandók lennének. Földreformot ezeknek ismerete nélkül megcsinálni nem lehet. Ezzel a törvényjavaslattal elkésetten és vossz időben fogott hozzá a kormány, ezeknek az égető problémáknak elintézéséhez és megoldásához. Meg kellett volna oldani ezeket a problémákat már 10 évvel ezelőtt, amikor nyugalmasabb állapotok voltak, amikor nem dúlt világháború a határainkon túl és a szomszédság tekintetében is mások voltak a körülmények. Valószínűleg az idegen eszmeáramlatok sem tudtak volna annyi tért hódítani, ha a földreformot idejében megvalósították volna. A mai adott körülmények között tehát most már igyekezzünk a legjobban megoldani a kérdést, hogy ezt a súlyos és kritikus problémát kellő megfontoltsággal, körültekintéssel, őszintén, a magyar faj iránt érzett szeretettel, a közgazdasági életnek legmegfelelőbben hajtsuk végre, amellett minél gyorsabb ütemben menjen ez a végrehajtás. Mindenkinek áldozatot kell hoznia, a nagybirtoknak és középbirtoknak egyaránt, de más foglalkozási ágaknak is ki kell venniük részüket az áldozathozatal ból, az ingó vagyonnak is; ha nem is közvetlenül, de közvetve mindenkinek parcipiálnia kell belőle. Pozitívumokat kell a javaslatnak tartalmaznia. Minden félnek tudnia kell, hogy mi a joga és mi a kötelessége. Méltóztassanak megengedni, hogy hat pontban foglaljam össze észrevételeimet a javaslatról, illetőleg, hogy hat pontra hívjam fel az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. ' ! Első kérdés: milyen földek vehetők igénybe? Szerintem száz százalékban kisajátítandó a külföldiek földje a viszonosság elve alapján, kivéve azoknak a földjét, akik Trianon következtében váltak külföldiekké. Száz százalékban kisajátítandók a pénzintézetek, részvénytársaságok, társulatok, állandóan külföldön tartózkodók birtokai, kivéve azokét, akik állami szolgálat miatt élnek az ország határán túl. Kisajátítandók a műveletlenül hagyott földek és a zsidóknak tekintendő személyek birtokai. A kisajátítási eljárás alól teljesen mentesítendők volnának a 12.000 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem alatti birtoktestek, ez körülbelül 1000 katasztrális holdnak felelne meg. Azért tartom ezeket a birtokokat mentesítendoknek, mert ez egészséges birtoktípus, a magyar középosztálynak ez az alapja. A megállapításban az 1938 február 28-i állapot volna irányadó, kivéve, ha haláleset, va*y eladás miatt változott meg a birtok nagysága. Szükségesnek tartom itt megjegyezni, hogy azért kellene ezt a terminust fixirozni, mert igen sok birtokról tudom, hogy azóta széjjelosztogatták rokonság, gyermekek stb. között. Ennél nagyobb birtoktesteknél tehát, 1000 holdon felül számítva 3000 holdig 20%, 3000—5000 holdig 40%, 5000—10.000 holdig 60%, 10.000 holdon felül 80% lenne elveendő. Ebbe a kategóriába beletartoznak a szabadbirtokok, hitbizományok, egyházi, iskolai, kincstári, községi, városi törvényhatósági birtokok, köz- ós magánalapítványi földek. Utoljára hagytam az adóssággal terhelt birtokokat; ezeknél földdel volna rendezendő, a birtok nagyságára való tekintet nélkül, a kataszteri tiszta jövedelem tizenötszörösén felül lévő adósság. Semmi egyéb kivételre nincs szükség. Sem tenyészkancák tartása, sem intenzív művelésből kifolyólag több cseléd és munkás alkalmazása no legyen kifogás és ne legyen kedvezményekre ok; ez tulajdonképpen csak a törvény kijátszására adna alkalmat. T. Ház! Hogy példával illusztráljam, a következőképpen alakulna ezekben az esetekben az elvétel. Egy 1200 holdas birtok csak 40 holdat iidna le, egv 3000 holdas 400 holdat, egy 3600 holdas 640 : et, egy 5000 holdas 1200-at, 8000
