Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

408 Az országgyűlés képviselőházának 4i ki, azt nem mondom meg. A következőket írja (olvassa): »Kuster Emil kávéháztulajdonos, Győr, tizennyolc katasztrális hold földet ka­pott, Kubay Oszkár csendőrőrnagy húsz ka­tasztrális holdat, Mautner Gyula képesített vendéglős, Öttevény, izraelita, hat és félholdat, (Meskó Zoltán: Képesített izraelita? Ilyen is van? — Derültség, — Elnök csenget.) Gráfi Antal, kereskedő, öttevény, hat holdat, Ötte­vény községe maga tíz holdat, Tóth Gyula köz­ségi főjegyző, öttevény, 31 holdat, összesen 91-et, az igényelt holdak száma 93 volt. Amint a levél írója megjegyzi, csodálkoznak azon, hogy a főjegyző is igényelt földet; természe­tesen elsősorban ő kapott földet, bár neki Aj­kán a felesége részéről már van 50 hold földje. Azt mondja a levélíró: nagyon helytelen, ha a főjegyzők földhöz jutnak, mert akkor hiva­talos munkájukat elhanyagolják privát gazda­sági munkájuk elvégzése miatt. Ez csak egy kis mutatványszám, mélyen t. uraim, arra nézve, hogyan fest az, ha vala­hol földhöz jut véletlenül egy község. Futhat Ponciustól Pilátusig, nem az 'övé az elsőség, hanem Kustereké, az, iraelitáké és — nem aka­rom azt mondani, hogy vannak bizony ma­gyar intellektuel elemek, akik sohasem túr­tak földet, de földet igényelnek. Ebből csak azt látom, hogy a föld szeretete őibennük is él. Oláh képviselő testvérem idézete eszembe jut­tatja ... Elnök: Méltóztassék képviselő urat mon­dani és nem képviselő testvért. Ez parlamenti szokás, méltóztassék ahhoz alkalmazkodni. (Meskó Zoltán: Nem minden testvér úr, és nem minden úr testvér! — (Derültség.) Ké­rem Meskó képviselő urat, méltóztassék tar­tózkodni a& állandó közbeszólástól. Pándi (Pölcz) Antal: Bocsánatot kérek, akkor talán: mélyen t. Ház! Egy délvidékről származó, szóval menekült — most nem tu­dom, testvér-e vagy úr, bár velem együtt me­nekült és velem együtt szenvedett — jóvoltá­ból adatokat kaptam egy korábbi településre vonatkozólag, amely adatok nagyon helyesen igazolják Oláh György képviselő iir fel­fogását. FelolvaJsom tehát, hogy egy akkori tele­pülés idején a földhöz mit adtak még hozzá — bizonyára érdekelni fogja' ez a t. Házat. Az 1792-i településről van szó, a. Délvidéken, ezen a határőrvidéken, a granicsár-települések egyik kis adatát ismertetem. Egy 5—7 tagú család kapott egy szobás-konyhás-kamrás házat egy istállóval, 800 öl telken, 24 katasztrális hold szántót, 10. kat. hold rétet, 1 kat. hold kertet, 8 kat, hold közbirtokossági legelőt és 1 kat. hold közerdőt. A ház alapja, tűzhelye, kéménye téglából, a felépítmény vályogból volt. Kaptak még hozzá, közkutat, 23 forintért, de kaptak még két igáslovat a 40 forintért, 1 tehenet 26 forintért, 1 kocsit 40 forintért, 2 lószerszámot 724 forintért, 2 istrángot a 40 krajcárért, 1 kaszát 24 krajcárért, 1 nyelet kaszához 12 krajcárért, 1 sarlót 15 krajcárért, 1 köszörűt 7 krajcárért, 1 kapát 30 krajcárért, 1 kukoricakapát 18 krajcárért, 1 csákányt 30 krajcárért, 1 ásót 30 krajcárért, 1 felszerelt ekét 7 forintért, összesen 162 forint 30 krajcár értékű szerszámot és állatot. Ezenkívül vető­magot előlegeztek nekik, amit természetben adtak vissza. A ház, az istálló, a közkút és a felszerelés összesen 53553 forintot tett ki. Ezt kölcsönképpen kapták. A föld ellenértékéért 60 éves korukig tartoztak katonai szolgálatot teljesíteni. Békében a család viselte a ruha . ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. és az, élelem költségeit, a háborúban ez az ál­lam terhei volt. Egy község egy századot al­kotott, egy hadnagy vagy egy főhadnagy ve­zetése alatt A 8 hold közlegelőtől és egy hold közbirtokossági legelőtől eltekintve tehát egy család 35 kat. holdat kapott mívelésre. Átla­gosan egy személyre 6 hold! föld jutott* mégis a háromévi adómentességet 10 évre kellett kiegészíteni, mert ezek az emberek nem tud­tak megélni. Ezekből az adatokból látjuk, hogy mái­akkoriban is szükségét érezték annak, hogy minél több földet, minél jobb felszerelést és minél kedvezőbb törlesztési lehetőséget adja­nak a települő magyaroknak. (Zaj.) Nemcsak magyarok voltak ott, hanem mások is, de ez bizonysága annak, hogy még ők is nehézségek­kel küzdöttek és 10 éves adómentességet kel­lett kikönyörögniök, mert nem bírtak fizetni. Az én közvetlen tapasztalataim is azt iga­zolják, hogy a föld még nem jelenti azt, hogy a földhözjuttatott abból meg is tud élni. A földet belterjesen, de alaposan kell kezelni. Ha a föld egymagában áll, akkor az időjárás vi­szontagságai felboríthatják a gazda kalkulá­cióját. Szükséges az is, hogy állatgazdasággal, állatneveléssel, kertészeti gazdasággal, gyü­mölcstermeléssel is foglalkozzék, hogy ha az egyik ágazat nem válik be, a másik ágazat kirántsa az illetőt a hínárból. Mélyen t. Ház! Az a nagy kérdés, hogy a földreíormot most már miképpen vigyük ke­resztüli? A sok nehézség és aKadály ellenére mégis úgy érezzük, hogy ezt a kérdést meg keli oldani. Szerintem az előttünk fekvő ja­vaslat nemigen lesz segítségünkre, mert a ma­gam tapasztalata is azt mondja, hogy a bérlet mostohagyermeke a magyar parasztnak, azt nem úgy kezeli, ahogyan kellene, azt kizsa­rolja, ugyanúgy, ahogyan a zsidó szokta, csi­nál vele mindent, kiszed belőle mindent és nem ad bele semmit; már pedig a magyar föld a magyar nemzetnek szerves teste, valóságos előieí.y, amelyen a mi jövőnk alapszik. Ez a föld érez, beszélni tud s aki annak a hangját megérti, az úgy beszól, mint Porubszky test­vérem. Mélyen t. Ház! Egyik körutam alkalmá­val sajátos hang ütötte meg a fülemet. A nép között járva egy kirívó köszönést hallottam, nekem is így köszöntek, úgy, hogy pirult belé az orcám: Kezitcsókolom! (Meskó Zoltán: Ez Szolnok megyében divatos!) Ez a szégyenfolt a jobbágyságból ittmaradt csökevény és ma is vannak olyan földesurak, akik megkívánják ezt a megalázó köszönést a magyar néptől. (Palló Imre: Bécsi szokás!) Az időm rövid, beszédemet igyekszem be­fejezni. A törvényjavaslat címe fölött azt ol­vasom, hogy: »40. szám.« Alatta egy üres hely van. Lelki szemeim ebben az üres térben, a cím fölött Dante híres mondását látják; Las­ciate ogni speranza! Én magam hozzáfűzöm a következőket: Voi chi disputate e voi chi qui state! Hagyjatok fel minden reménnyel ti, akik itt vitáztok s ti, akik odakint reményked­tek és vártok, mert ettől a törvényjavaslattól nem fogjátok megkapni, ami a ti szívetek vágya és ami a ti magyar jogotok. Mélyen t. Ház! Oláh Gyurka igen t. kép­viselőtársam és Porubszky igen t. képviselő­társam érdekes hangokat hallattak itt. Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék a parlamenti szokásokhoz és illemhez megfe­lelően aposztrofálni képviselőtársát.

Next

/
Thumbnails
Contents