Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-43

400 Az országgyűlés képviselőházának gyarlakta vidékeken a nagybirtokot felosztotta es a magyarságot teljesen kisemmizte. Magában a párkányi járásban több mint 7000 katasztrális hold föld került vissza most az utolsó hónapban tulajdoni formában örökbirtokul, amelyet az ottélő földmíves magyar parasztok között osztottak szét. (Éljenzés jobbfelől.) Megemlítem azt is, hogy milyen feltételek mellett történt ez. 1940 január 1-én a földhöz jutíatottak a 25%-át fogják megfizetni nem a föld egész becsértékének, hanem a becsérték %-ának, a többi 25%-ot pedig 47 év alatt 4%-os amortizáció mellett. (Meskó Zoltán: Itt a példa!) Ha 1926-ban Hodzsa Milán nem semmizi ki a földből a magyarságot és nem adja oda cseh, morva, szlovák telepeseknek, hanem odaadta volna azt a nagybirtokot a magyar parasztoknak, akkor kijelenthetem, ma talán nem volnánk itt a képviselőházban Jaross miniszter úrral együtt; ezek a magyarok nem akartak volna hazatérni. Azért említem , ezt meg, mert a magyar paraszt lelkében van egy óriási szerelem a föld iránt, amely akkora, hogy sokszor még a nemzeti tradíciók fölé is helyezkedik. A magyar földmívest, a magyar parasztot a föld köti a hazához. (Varga Béla: Ügy van!) Nekem mint papnak van oltárom. Ami a papnak az oltár, az a magyar parasztnak a föld, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Egyik az Isten oltára, a másik a nemzet oltára. Azt hiszem, Meskó igen t. képviselőtársam pénteken beszélt és beszédében megemlítette azt, amire én is kitérek, hogy a magyar parasztnak a földhöz való jogát a Szent Korona tanából lehet leszármaztatni. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A donációs rendszer alapján minden birtok a királyi hatalomtól való, a Szent Koronától ered. Ez a Szent Korona tanának a lényege. Palló képviselő úr ma részletesen beszélt arról, hogy a királyi hatalom esetrőlesetre miért adta azokat a birtokokat és ezért erre nem akarok kitérni. Röviden fejezem ki ezt: a »iustum servitium« volt ennek az oka: »az igaz szolgálat«. Mi volt az »igaz szolgálat« a történelem folyamán? A közért, a hazáért viselt szolgálat, a közszolgálat. Ezért kapták egyházi, világi részen a nagybirtokot főpapjaink, főnemeseink bandériumokat állítottak fel és ezek élén mentek — mint ahogy előttem szólott t. képviselőtársam említette — a Tomoriak, a főnemesek és a főpapok meghalni a rigómezei csatába s Mohács alá, mert akkor az az idő járta, hogy az őrgróf védte a határt, ma pedig az az idő járja, hogy az őrparaszt védi a határt. Membrum isacrae coronae, tagja a Szent Koronának, — nemcsak úgy, mint ahogy 1848 előtt volt — hogy politikai jogokat élvezett a nemesi osztály, hanem tagja minden földmíves paraszt ember is, aki mint őrparaszt áll a Kárpátoknál és védi a határt. (Meskó Zoltán: Mégis jó egy kis felvidéki szellem!) Március 16-án, amikor bevonult a környékről • a mozgósított magyar paraszt katonaság, ott álltam a Margit-kőrúton. A magyar paraszt nem egyedül megy a háborúiba^ neki oda kell vinnie a szekerét, a lovát, a lószerszámát. Jött az egyik kocsi a másik után, a kis parasztszekerekhez még két ló külön is oda volt kötve. Amikor végignéztem a hosszú soron, Isten engem úgy segéljen, belehullott a könnyem a latyakos hóba és azt mondottam: Nézem őket, de sem a gróf úr, sem a püspök úr, sem a zsidó úr necn ül a bakon,. hanem mindig a J

t

3. ülése 1939 október 2h~én, kedden. paraszt ül a bakon. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Meskó Zoltán: Jó egy kis felvidéki szellem, ami elkel idehaza! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem akarok osztályozást csinálni, de ez a hakon ülő magyar parasztember áll a lelki szemekn előtt, amikor ezt a javaslatot tárgyalom. Mindannyian megegyeztünk abban, hogy a földbirtokreformra szükség van. Ez vitán felül áll. Sőt láttam a földinívelésügyi miniszter úr jóakaratát is,^ amikor elismerte, hogy itt mulasztások történtek a múltban, itt valami nagy vétek volt, amit most kellene reparálni, de talán ő (maga sem érzi, hogy erre a reparációra ez a javaslat elegendő volna. A miniszter úr indokolásából olvasom: »A békeidők halogató birtokpolitikája, amely a háború utáni birtokpolitikának napjainkig leküzdhetetlen nehézségeket állított, kellő tanulság arra, hogy flöldbirtokmegoszlási viszonyaink tartós, egészséges rendezését tovább halasztani nem lehet, minden további elodázás nehezebbé és kockázatosabbá tenné a régen vajúdó kerítés kikerülhetetlen megoldását.« Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. Itt több felszólaló tett összehasonlítást, hogy minő a kisbirtok, a törpebirtok, a nagybirtok egymáshoz való aránya. Ezt nem ismerem. Elegendő • az, amit maga a miniszter úr is kiemel, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók 41 százaléka földnélküli János. Ez magában olyan argumentum, amely <m el lett süketem, némán megállani nem lehet. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ez a lényege az egésznek!) Következik a másik kérdés. Megfelel-e a nép igényeinek ez a földbirtokpolitikai törvényjavaslat'? Több helyen olvasom az indokolásban, hogy adatszerzések előzték meg a javaslat összeállítását. Nem tudóim, nem érdeklődtem, hogy minő formában történtek ezek az adatszerzések, de egyáltalán megkérdezték-e a józanul gondolkozó magyar népet annál az adatszerzésnél, hogy mi akar lenni elsősorban: árendás-e vagy birtokos? (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Maróthy Károly: Az Omge.-t kérdezték meg! — Meskó Zoltán: Csizmadia András adott volna választ! — Elnök csenget.) A javaslat célja — elismerem — a miniszter úr elgondolásában is nemesen és szépen jelentkezik. Az indokolás szerint a javaslat célja a kisbirtokos és törpebirtokos földjének kiegészítése, a mezőgazdasági munkásrétegek házhelyhez juttatása, tehát megerősítés és önállósítás. Most keresem a hozzá vezető eszközt, milyen eszközzel akarja a törvényjavaslat ezt a megerősítést és önállósítást előmozdítani? Az 1. ^ szerint (olvassa): »Utasíttatik a minisztérium, hogy az 1936;XXVII. te. 1. §-ában megjelölt célok fokozottabb ütemben való megvalósítását évenkint legalább százezer kataszteri hold mezőgazdasági ingatlannak tulajdonul vagy haszonbérletbe való megszerzésével biztosi tsa.« Tehát vagylagos: tulajdonul vagy haszonbérbe. Mindjárt a következő szakaszban szerepel a kishaszonbérbe való átengedésre kötelezés és ez így megy tovább. Véleményem szerint — ezt ne vegyék rossznéven, hiszen nem akarom szerénv véleményemet ráoktrojálni a képviselőházra (Halljuk! Halljuk!) — ha annak a földműveléssel foglalkozó egyénnek van valami tőkéje, < pénze ós meg tudja venni azt a földet, az álljon rendel-