Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-43

396 Az órszággyiUés képviselőházának nek új fundamentumokra való fektetéséről van szó. (vitéz gr. Hunyady Ferenc: Az ilyen beszédnek van rezonanciája!) A magyarságnak azt a részét kell átmentenünk, igen t. Ház, amely a legértékesebb. Én ma már úgy fogalmazom meg a tételt, hogy nem földet kell osztani, hanem meg kell keresni a földhöz a megfelelő embert. Mert mi a helyzet? Mi, akik közöttük élünk, látjuk azt

(< hogy a magyar nép — mindegyikünk tudja — a maga szenvedésével menekülni akar a földtől. Ez a szomorú, nem az, hogy földéhes a magyar paraszt. Bár lenne még éhesebb. Az a szomorú, hogy sok helyen ráunt a munkára; a lelke van megbetegedve a magvar népnek és ezt kell meggyógyítani, (hogy kívánja újra a földet, hogy ne kívánkozzék újra a városra, mert a városban mindig elpusztul, legalább is a második generációban. A nagybirtoknak már békeidőben is az volt a nagy bűne, hogy ezeket az értékes magyar embereket nem kereste meg és nem konzerválta a maga számára. Tudok nagybirtokokat, ahol generációkon át éltek derék, józan, okos, becsületes magyar emberek, de a legnagyobb részében mégis azt látjuk, hosrv tót, ruszin, oláh munkásokat hoztak, különösen Erdélyben. Az volt a baj, ^ hogy nem látták meg, — és mi sem ezt Játjuk meg — hogv a népnek, a magyar föld népének az az értékes része, az az egyetlen értékes része, amely önállóan tud gondolkodni. Csak az az ember tud meghalni a harctéren hazájáért, aki szembe tud szállni valakivel a maga igazságáért. Ezek az emiberek — elismerem, hiszen a hivatásomhoz, a foglalkozásomhoz tartozik — sokszor talán kellemetlenebbek vezetés^ szempontjából, mint azok, akik mindenféle járomba belehajtják a fejüket, de ezek belehajtják fejüket az. egyik kollektivizmusnak vagy a másiknak, a keleti kollektivizmusnak jármába is, mert olyan gyengék, (Rajniss Ferenc: Vagy ^unek a hn^mad^nak »melyik itt van! — Morgás. — Horváth Zoltán: A mindenkori hatalomnak!) önálló, erős embereket kell tehát keresni a földhöz, hogy a magyar nemzet élete biztosíttassák. Azt mondottam, hogy az emberek nem szerették és ma sem szeretik ezt a fajtát, ezt az erős, öntudatos magyar fajtát, mert önérzetes. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mert ha az intéző a tót vagy a ruszin munkást arculütötte, az lehaitotta a feiét, de ha a magyar munkást megütötte, az fogta a bicskáját vagy a vasvillát és agyonszúrta. (Egy hang balfelől: Visszaadta! — vitéz gr. Hunyady Ferenc: Kivéve ha megérdemelte, akkor nem! — Rajniss Ferenc: Ezt senki sem érdemli meg! — Zaj és mozgás.) Elnök: Méltóztassanak a párbeszédeket abbahagyni. Varga Béla: T. Ház! Ennek a léleknek, ennek a magyar nemzeti szellemnek megmentését kell szolgálnia ennek a törvényjavaslatnak, amelyet tárgyalunk, hogy megerősödjék a nemzet anyagiakban és lelkiekben és kitermelődjék ez az ősi magyar fajta megsokszorozva. Ezért van szükség önálló tulajdonra. Nem elég a bérlet, mert a bérlet valahogyan mindig béreseket, rabszolgákat, a tulajdon pedig tulajdonhoz ragaszkodó, önálló, önérzetes, erős magyarokat termel, (Ügy van! Ügy van! bal43. ülése 1939 október 24-én, kedden. felől.) Ezért ragaszkodunk mi ahhoz, még ha talán a többtermelés kárára megy is, hogy tulajdont kapjon a nép, tulajdont kapjon az az ember, akinek a lelke magyar, aki a földet szereti. En nem állítom igen t. Ház, hogy ennek a javaslatnak a többtermelés a célja, bár meg vagyok róla győződve, hogy a kisgazda többet is termel. Egy példát mondok. Itt van az a család, amely hozzám a legközelebb áll, az én családom. Az én édesatyám, akinek tíz hold földje volt két diplomás embert nevelt fel, Palló igen t. képviselőtársam édesatyja pedig öt diplomás embert és emellett megkétszerezte földjét. Hol van ennyi munka a nemzet életében? Ezek az emberek, akik ott éltek a maguk néhány hold földjén, kétszer vetettek és talán nem termeltek annyi búzát, mint a nagybirtok, de megerősítették a nemzetet azáltal, hogy gyermekeiket az ő nehéz munkájukon keresztül a nemzet szolgálatába állították és elküldték ide ebbe a Házba ennek a népnek apostolaként. A földreform célját én úgy fogalmaznám meg, hogy a magyar élet hordozóját és egyetlen biztosítékát, a magyar parasztságot, — hangsúlyozom, a magyar parasztságot — a földmíves népet alkalmassá tegyük a nemzeti eszme hordozására és a honvédelemre erkölcsileg és anyagilag; erkölesileg akkor lesz alkalmas, ha érzi, hogy a föld az ő tulajdona. Tudjuk mit jelent az, ha az ember azt mondja valamire: ez az enyém és tudjuk mit jelent az, na az ember a másét kezeli; a legtöbb ember nincsen olyan magas erkölcsi színvonalon, hogy úgy kezelje a másét, mint ahogy a magáét védi. A bérletet különben is fikciónak tekinti a világ. Ismételten beszéltem nagybirtokosokkal most -rnnek a törvényjavaslatnak tárgyalásával kapcsolatban is; egyetlen egyet sem találtam, aki azt mondotta volna, hogy a hoszszú lejáratú bérlet neki jelent valamit ;úgy tekinti ebben az esetben a földjét, mintha elveszett volna. A másik, aki bérletbe kapja, szintén úgy tekinti, a földet, mintha nem lenne az övé. Es ki szenved ebből kárt? A magyar nemzet. A birtokososztálynál nem erősödik a nemzeti lélek, a bérlőknél elsatnyul, mert a bérlő nem úgy dolgozik a földdel, mint a magáéval, (vitéz gr. Hunyady Ferenc: Azért követeltek örök bérletet? Logikus!) T. Ház! Mi kell ahhoz, hogy a magyar népet boldoggá tegyük? Otthon kell hozzá. Ez a törvényjavaslat foglalkozik a házhelyekkel is. Végtelenül fontos ez, mert hiszen a r magyar mezőgazdasági munkásság alig 30%-ának vau saját háza, tehát még 70%-a nem jutott el odáig, hogy a kis házát felépíthesse. Felhívom a föl dm ívelésügyi miniszter figyelmét, legyen gondja arra is, hogy ezeket a házakat hogyan építik. Láttam keletkező »prolifalukat«, ahogyan Dunántúlon nevezik ezeket a falvakat. Sokszor szép helyen adták ki a házhelyeket, másutt bizony lapályokon adták ki a házhelyeket, azután feltömték közös erővel a házakat. Aki foglalkozott építéssel, tudja, hogy az ilyen házakat igen könnyen jóvá lehet tenni, csak egy kis szigetelő kell bele, egészen csekély kis összegbe kerül a házépítés költségeinél, de az a szigetelő a Dunántúlon ezekből a proliházakból mindenütt hiányzik, pedig a nemzetnek is csak kevéske áldozatába került volna azt a szigetelőanyagot ingyen odaadni azoknak, akik házat építenek és akkor most nem penészes, nem nedves és nem dohos házakban