Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-42
374 Az országgyűlés képviselőházának i2. Azzal, hogy az embereknek most parcellákat, 400—500 öl földet adunk, a házhelykérdés meg van oldva, de ház még nincs. Ha tehát még házakat is akarunk építeni ezeken a házhelyeken, ez megint önmagában is óriási probléma, amely igen erős pénzügyi áldozatokat tesz szükségessé, ismét hiteleknek a teremtését, a költségvetés erősebb dotálását. Tisztelettel kérem beszédidőm félórás meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Horváth Ferenc: A házhely kérdés megoldása és a házépítés megoldása is külön-külön önálló probléma, A 85.000 házhely megvásárlása — mint mondottam — önmagában is évi 5—6 millió pengőt jelentene. Egy ötvenszázalékos ihitelműveleti lehetőséggel ós a házhelyigénylő Hozzájárulásával ez az összeg is csökkenthető, de viszont lényegesen nagyobb öszszegre van szükség az épületek megépítésére. A kormány az elmúlt évtizedekben ezt a kérdést a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet útján oldotta meg. Egyáltalán nem akarom kisebbíteni ennek az intézménynek eddigi szerepét, hiszen évente 1000—2000 házat építettek segítségével, de meg kell állapítanom, hogy a Faksz. útján teremtett házépítő lehetőség mégsem olyan, hogy azzal ezt a kérdést nagyvonalúan meg tudnánk oldani. Évi 80—120 pengő törlesztési részlet, hozzászámítva ehhez még sokszor a vállalt egyéb magánterheket is, olyan súlyos kötelezettséget jelentene, amelyet a napszámból élő vidéki emberek igen sok esetben nem tudnának teljesíteni. Nézzük a kereseti lehetőséget, azt, hogy a napszámbérből élő ember ezt miből fedezi. Egy napszámbérből élő ember évi jövedelmét 400—500—600 pengőre becsülhetjük, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Annyi nincs!) de ennek jórésze terménybeli kereset, búza, rozs stb., amelyből évi megélhetését, a kenyeret kell elsősorban biztosítani. Ha a pénzbeli keresetét nézem, azt mondhatom, hogy egy mezőgazdasági napszámos pénzbeli kereseti lehetősége a párszáz pengőt nem igen éri el. Ha 200 pengőről beszélek, azt hiszem, már a maximális határ felé járok. Már pedig 200 pengő pénzkereset mellett 1U0 pengős törlesztést teljesíteni nem lehet. Azt hiszem, nem kell a jóindulat hiányát, vagy a rosszindulatot feltételezni, ha a törlesztés ezen a téren sokszor akadozik és nem megy, különösen a nagy családok esetében. Azt hiszem, nem én vagyok t. képviselőtársaim között az egyetlen, akihez erre vonatkozó kérések tucatjával fordulnak az emberek, főleg éppen a nagycsaládosok, mert sokszor igazoltan 6—8—10 gyermek mellett nem tudják törlesztési kötelezettségüket teljesíteni. Sokszor itt, a magyar törvényhozás termében is, de a magyar társadalomban is számtalanszor szó volt már a nagycsaládú kisemberek megsegítéséről. Olyan konkrét tervek, amelyek ezt a kérdést valahogyan alapjában és gyökeresen oldották volna meg, eddig még nem kerültek javaslat formájában elénk. Én azt hiszem, hogy éppen ez a házépítési lehetőség, amelyről ebben a törvényjavaslatban szó van, kell, hogy alkalmat adjon nekünk arra, hogy ezt a kérdést, tehát egyrészt a nincsteleneknek nemcsak házhelyhez, hanem házhoz is juttatását, másrészt pedig ezzel kapcsolatban a nagycsaládú kisemberek megsegítését is úgy tudülése 1939 október 20-ÓM, pénteken. juk megoldani, hogy az tényleges segítséget jelentsen. (Helyeslés.) Külföldön példákat látunk arra, hogy egyegy gyermek után bizonyos mértékű engedményeket adnak. így van újabban Franciaországban is, már nemcsak Németországban. Az egész világon a gyakorlati megoldás útjára terelődött ez a kérdés. (Maróthy Károly: Gyermekekkel lehet letöri eszteni!) Ha mi súlyt helyezünk a gyermekre, ha mi súlyt helyezünk ennek a nemzetnek a szaporodására, mint ahogy azt hiszem valamennyien súlyt helyezünk rá, mert a népek versenyében a kvalitás mellett végeredményben a kvantumra, a lélekszámra is szükség van, különösen pedig szüksége van egy olyan kis nemzetnek, mint a mienk, amely évszázadok viharai között állt itt a Duna völgyében, s kiállta a viharokat a múltban, a jelenben és — meg vagyok róla győződve — a jövőben is ki fogja állni, akkor kötelességünk, hogy ezt a törzset, ahol arra leginkább szükség van, erősítsük és lehetővé tegyük számára, hogy ezekkel a viharokkal továbbra is szembeszálljon. Én azt a lehetőséget és gondolatot vetem fel ezzel kapcsolatban, — csak gondolatot, mert nem javaslattal jövök — amelynek azonban meg kellene érlelődnie és gyakorlattá, törvénnyé és valósággá kellene válnia, hogy a nagycsaládúaknak a házépítés terén gyakorlati kedvezményeket adjunk a tőketörlesztés, majd a visszatérítés terén. (Élénk helyelés. — Egy hang a jobboldalon: Okos beszéd!) T. Ház! Az egész földbirtokpolitikai kérdésnek legnehezebb része kétségtelenül a cselédkérdés és az aratókérdés, azoknak a cselédeknek és aratóknak az elhelyezése, akik ezen a réven elvesztik kenyerüket. Méltóztassék megengedni, hogy az életből vett példát hozzak fel. Kerületemben évekkel ezelőtt előfordult egy nagybirtok kisbérletbe adása. (Maróthy Károly: Ilyen is van?) Csak részben valósult meg, részben terv maradt. (Maróthy Károly: Ugy-e mondom!) A gazdák azt a tervet vetették fel és dolgozták is ki maguk között, hogy ha ezt az ezerholdas birtokot a község gazdái megkapják, szerződéses kötelezettséget vállalnak arra, hogy a birtokon lévő összes cselédeket és aratókat elhelyezik és foglalkoztatják. 1000 hold föld kerül bérletbe. Ebből 500 hold földet kapnak a törpebirtokosok birtokuk kiegészítésére, arra, hogy az 1—2—3 holddal bíró kisemberek birtoka 6—8—10 holdra egészüljön ki. Ezek ezzel többé-kevésbbé teljesen ellátatnak, nem fogják a munkapiacot terhelni és biztosítva lesz egyévi exisztenciájuk. A másik 500 holdat arra fordítják, hogy azok a kisgazdák, akiknek 8—10—12—15 hold földjük van, kapjanak hozzá 5—10 holdat, tehát akinek 10 holdja van, annak 20 holdja lesz. Ez már megfelelő nagyságú birtok, hiszen mi. akik a kisgazdatársadalomban élünk és látjuk, hogy munkájukat hogyan végzik, tudjuk, hogy — legalább is Soptfon megyében ez így van — egy 20 katasztrális hold földdel rendelkező gazda már vagy egy cselédet vagy egy aratót tart el. A gazdák tehát ilyenformán a másik 500 holdnak birtokkiegészítésre való felhasználása esetén szerződéses kötelezettséget voltak hajlandók vállalni az összes cselédek és aratók elhelyezésére. Vannak azonban az aratók és m cselédek között olyanok is, akik megérettek arra, hogy önálló exisztenciák legyenek. Természetes, hogy ennek lehetővé tétele elsőrendű szükségesség. Ezt a gondolatot is felvetem mint olyant, amely megoldásra vár,, amelyet