Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-28

Az országgyűlés képviselőházának 28. ú minisztérium ama tisztviselőnek is, akik szociális lélekkel megkonstruálták ezt a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Sokan azt mondják, hogy a 48 pengő kevés. Mindnyájan azt mondjuk, hogy kevés, de aimikor az ország olyan helyzetben van, mint most és amikor valóban igaz az, hogy ezek a szegény özvegyek, akik eddig semmit sem kaptak, most mégis kapnak valamit, (Meskó Zoltán: A cukorgyára igazgatók 30.000 pengőt kapnak) akkor ezek az összegek a falu gazdasági életében, vérkeringésében mégis jelentős mozgást fognak előidézni, tehát feltétlenül honorálni kell azt az intenciót, amely ezt az összeget erre a célra folyósította. (Tauffer Gábor: Sok minden másra van pénz! — Meskó Zoltán: Le kell szállítani a cukorgyári igazgatók fizetését! — Czerinann Antal: Az adójukat kell felemelni! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Amikor ezt a javaslatot a magyar mezőgazdasági munkásság iránti szeretettel telítve, tiszteletteljesen elfogadom, akkor szeretnék néhány szót intézni hozzájuk innen 6 ebben a néhány szóban egy kérést. Azt, hogy ne ismétlődjenek meg azok a viszonyok, amelyek az elmúlt nyár folyamán itt-ott tapasztalhatók voltak. Ne ismétlődjék meg az, hogy felüljenek a rosszindulatú demagógiának, a légvárakhoz hasonló magasságban lévő napszámbéreknek és azonnali ingyenes földosztásnak, hanem vállaljanak munkát becsületes árért és ne számítsanak az inségsegélyre sem, mely^ a munkások lelkéből kiölte a büszkeséget és a munka szeretetének tudatát. (Úgy van! a baloldalon.) Ez csak azt jelenti, hogy aki nem akar dolgozni, az vár az inségm unkára, amit sem a városok, sem a községek ma már nem bírnak el. Itt van Budafok, Budapest mellett, 60.000 pengőt kell neki fizetnie inségsegélyre egy esztendő alatt, ami lehetetlenség. Éppen így van a többi városban is. Éppen azért szinte nehezen lehet megérteni a Gazdaságkutató Intézet tegnapelőtt megjelent jelentésének azt a statisztikáját, hogy az elmúlt 1938. esztendőnek a nyári és őszi hónapjait kivéve, téli és tavaszi hónapjaiban olyan óriási volt a munkanélküliség; de igen nagy volt a munkanélküliség e szerint a mezőgazdaságban júliusban is: férfiakban 12.600, a nőknél 5900, a gyermekeknél 3700. Mi, akik ott élünk kinn a vidéken és e kérdéssel foglalkozunk, láttuk azt, hogy különösen a Duna-Tisza-közi homokos területen 6—10 pengő is volt a napszám és ennek ellenére is tele voltak a piacok ácsorgó emberekkel, mert vártak az inségmunkára, úgyhogy a polgármesterek több helyen indíttatva érezték magukat, hogy felhívásokat adjanak ki, hogy aki ma nem dolgozik, az nem is akar dolgozni, de az ne várjon télen' inségmunkára, mert az nem is fog kapni. Valóban úgy állt a helyzet, hogy ott, ahol szőlő-, gyümölcs- és egyéb kultúra van, ott éppen mindig munkáshiány van. T. Ház! Egy kamarai tag legutóbb azt mondotta, hogy ennek a jelenségnek egyik oka az is, hogy az ipari munkabéreket magasan állapították meg és mindenki az iparban akar elhelyezkedni. Itt van például: egy malomzsákoló heti munkabére 29.28 P, a gabonaraktári segédmunkás 24 pengőt kap, a napszamos heti 23 pengőt, természetesen nyolcórai munkaidővel. Amikor látja, hogy a komája, a sógora és a testvére ilyen elhelyezkedési le

: hetőséget tud találni, akkor a mezőgazdasági KÉPVISEI^ÖHÁZT NAPLÓ H. ése 19S9 szeptember 21-én, csütörtökön. 25 munkát nem szívesen vállalja, hanem mindenki ilyen munkában kíván elhelyezkedni. Nem egészen egészséges dolog az, hogy ilyen különbségeket tesznek ebben a tekintetben. Pár szóval még arra akarok rámutatni, hogy mi ennek a következménye. A gazdatársadalom, a kicsi és a nagy gazda egyaránt szomorúan látja azt, hogy a mezőgazadsági munkások egyrésze nem végzi úgy a kötelességét, ahogyan kellene. Beáll cselédnek, kitelel és akkor elmegy. A kisgazdák százai és ezrei adják el és adják ki a földjüket, valósággal menekülnek a földtől, mert felizgatják a munkásokat és cselédeket (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Hol?) és nem akarnak oiyan munkateljesítményt adni, mint az elmúlt időkben. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol? Hol? — Meskó Zoltán: Miért nem tartóztatják le ezeket az izgatókat? Le kell csukni az izgatókat, miért nem fogják le? — Rupert Rezső: Mert mentelmi sérelmet jelentenének be!) Elnök: Csendet kérek. Gesztelyi Nagy László: Legyen szabad pár konkrét adatot elmondanom idevonatkozókig. A Szentesen megjelenő Alföldi Újság augusztus 20-i számában 134 eladó és kiadó birtok van meghirdetve. A Szentesi Napló ugyanaznapi számában 58; ezzel szemben ugyancsak a Szentesen megjelenő Alföldi Újságnak 22-i számában 22-en keresnek tanyást, cselédet, konvencióst, gulyást és konyhakertészt. Egy nagykőrösi újság július 16-i számában 46 kiadó birtok van meghirdetve, és a Kecskeméti Közlöny augusztus 26-i számában 40-en keresnek kertészt és konvencióst. A vásárhelyi Reggeli Újság augusztus 13-i számában eladó és kiadó birtok van 146, bérest, tanyást keres 36 ember. Ez azt bizonyítja, hogy valami baj van. Éppen azért, innen a legnagyobb tisztelettel, testvéri magyar szeretettel kérem a mezőgazdasági munkásokat, hogy a saját érdekükben, a magyar mezőgazdaság és a nemzet érdekében a legnagyobb szeretettel nyúljanak ahhoz a munkaeszközhöz, amelyet eddig is kezükben tartottak és igyekezzenek a nemzet egyetemes i egészébe beilleszkedni, hogy munkájukkal szol! gálják a nemzet közügyét, mert ma minden magyarnak úgy kell dolgoznia, mintha rajta fordulna meg nemzete jövendője. Mi, akik felelősek vagyunk a nemzet jövő sorsáért, felelősek vagyunk azért a népért, amely itt él, dolgozik és verejtékezik, hajlandók vagyunk minden áldozatot meghozni, hogy a magyar fajta, ez a vérünkből való vér. ne csak megélni, hanem fejlődni, boldogulni és jövendőt alkotni is tudjon. Amikor a kormányzat ezt a javaslatot idehozta, egy olyan láncszemet mutatott be, amelynek további szemeit a következő javaslatok fogják elénk tárni. Mindnyájan tudjuk, hogy csak egységes összefogással, őszinte becsületes magyar együttműködéssel tudjuk ezen a földön a Dobb magyar jövendőt megépíteni. Még csak egy mondat és befejezem. Szintén Vadnay Andor könyvéből idézek, aki a munkáskérdésről szólva azt mondja: »Akadjon meg minden egyéb fejlődés, bomoljék meg a pénzügyi egyensúly, itt a magyarság megmentéséről van szó!« A javaslatot örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik. — Elsőnek vitéz gróf Teleid Mihály földmívelésügyi miniszter.) 6