Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-42

Az országgyűlés képviselőházának 42. ülése 19S9 október 20-án, pénteken. 357 relve. Mi nem vándorbérlőket gondoltunk, hanem akácfákat akartunk ültetni az ősi rögbe. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a múltban mindenütt megtörtént volna ez az akáefaültetés, ha a régi, lejárt liberális rendszer hívei nem másként cselekedtek volna akkor, a káros következmények nem jelentkeznének s akkor ma Erdély és a magyarság között nem kellene sávokról és egyebekről gondoskodni, hanem egy egységes és hatalmas magyar tábor lenne, mert az a kisember ragaszkodott a földhöz és tőle a földet csak árverés útján lehetett elvpnni. Vita volt itt arról, hogy a kisbirtok va^y a középbirtok, vagy a nagybirtok termel-e többet? Az én állásfoglalásomat etekinfetben nem politikai pártállásom sugallja, hanem azok az adatUf, amelyeket a közélelmezési miniszter úrtól hallottam annakidején többedmagammal. A miniszter úr ugyanis kimutat'st terjesztett a Ház elé. amelyben pontról-pontra szabályosan, számszerűleg kimutatta, hogy a világháború alatt szemes terményben, kenyérmagvakban többet termelt a kisbirtokos^ mint a nagybirtok. Lehet, hogy ebben egy kis rabulisztika van, mert a rekvirálást vette figyelembe Nem tudom, de az a látszat hogy ha a nagybirtok — amint állítják — többet termelt akkor a rekviráló biztosok ott kevesebbet szedhettek el. (Derültség,) A kisembernél Jobban felforgatták a házak táját. Tessék most vagy 97, egyik, vagy a másik érvet elfogadni.-Vagy nem adtak le annvit a nagvhirtokok. mint amennvit kellett volna leadniok a haza oltárára, vagy kevesebbet termeltek, fin ezt a választást az érdekeltek tetszése b'zom. (Egy hann 'ohbfpJah Ez már komolytalan!) T>A bon vedel mi kérdésről is vau szó. A földbirtnlrrendezés nem egvszerű magánügylet, nem földhöz juttatás kérdése, hanem honvédWrrn kérdés is. sőt szerintem különösen a mai időkben. — a magam szomorú tapasztalatai alapján merem állítani. — elsősorban honvédelmi kérdés. Nem lehet megtűrni, hogv a határszéleken megbízhatatlan zsidó ^nagybirtokok legyenek. (Ügy van! Ügy van! jabbfelol.) de még megbízható más nagybirtokok sem lehetnek. Én legalább 30 kilométeres szélességben egy sávot kérzelek el, ahol magvar és keresztény szempontból százszázalékig megbízható, katonaviselt kisgazdák portáinak ezrei alkotják a magvar Siegfried- és Maginot-vonalat: a magyar Horthy-vonalat! (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon és a középen.) Mélyen t Képviselőház! Ebben a 30 kilométeres szélességben idegen nem kaphat földet, nagybirtok pedig már a dolog természeténél fogva sem lehet, (Ügy van! Ügy van! r a bálközépen.) hanem a kormánynak egy határőrvidéket kötelessége alkotni. Erre vonatkozólag beterjesztem következő határozati javaslatomat (Olvassa): »Utasítsa a t. Ház a földmívelésügyi miniszter urat oly irányú törvényjavaslat beterjesztésére, amely az ország határain mintegy 30 kilométer szélességben úgynevezett határőrvidéket létesít, amely területen csak nemzeti és keresztény szempontból megbízható katonaviselt földmívelők juthatnak földbirtokokhoz.« Sietek, mert az idő szalad. Van a javaslatnak egy rendelkezése, amelyet nem tudok megérteni. Megértem, hogy a javaslat szűkkeblű, —• ez megbeszélés tárgya is volt, — de azt nem értem, hogyan lehet egy megcsonkított országban olyan javaslattal idejönni, amelynek alapián idegen is szerezhet földet Benyújtom tehát a következő határozati javaslatot. (01vassah' »A mező- és erdőgazdasági ingatlanok tulajdonának megszerzésére vonatkozó rendelkezések cím alatti 24. §. 1. pontja töröltetik, és helyette a következő új szöveg iktatandó be (olvassa): »Mező- vagy erdőgazdasági ingatlant nem magyar állampolgár élők közötti jogügylettel nem szerezhet« (Egy hang jobbfelől: Ez benne van!) Ez nincs benne, engedélyhez van kötve, olvasni én is tudok. (Derültség.) Folytatom határozati javaslatomat (Olvassa): »A 24. § 2. pontja töröltetik és a következő új szöveg iktatandó be: »Mező- vagy erdőgazdasági ingatlant nem magyar állampolgár öröklés útján nem szerezhet« Mélyen t. Képviselőház! A magyar fold nem portéka, nem öröklési tárgy, nem lehet ide külföldieket betelepíteni; ha valaki külföldi állampolgár, maradjon kint, ha pedig magyar földet birtokol, szerezze meg a magyar állampolgárságot Ez a legkevesebb, amit tőle megkövetelhetünk. (Helyeslés ballelöl. — Paczolay György: Ez világos!) T. Képviselőház! Eddig az idegenekről volt szó. Van azonban az eddiginél rosszabb is: az, aki hazaárulásért kapta a földet aki azért kapta a földet, mert a szabadságharcban résztvevő becsületes magyarokat segített letörni, (Brcdy András: Ez igaz!) vagy a szent magyar ügyet elárulta. Erre vonatkozólag minden további kommentár nélkül a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): »Utasítsa a t. Ház a földmívelésügyi miniszter urat, hogy sürgősen készíttessen kimutatást azokról a földbirtokokról, amelyeket akkori tulajdonosaik a magyarság szabadságharcaival való szembehelyezkedésért vagy a szent magyar ügy elárulásáért jutalmul kaptak. Üj szakasz beiktatásával mondja ki a t. Ház, hogy ezen földbirtokok — amennyiben a leszármazottak kezén vannak — a megváltás szempontjából a zsidó földbirtokokkal egyenlő elbánásban részesítendők.« (Paczolay György: Ez a legkevesebb!) Ügy van, a legkevesebb; nagyon méltányos voltam, amikor csak eddig mentem el. (Paczolay György: Ügy van!) Legyenek meggyőződve, hogy ha hatalmon lennénk, másképpen cselekednénk. (Paezolay György: Ez is igaz!) Folytatom határozati javaslatomat. (Olvassa): »TJgyancsak új szakasz beiktatásával mondja ki a t. Ház, hogy az így rendelkezésre álló földbirtokokban elsősorban a szabadságharcban résztvett azon ősök leszármazottai részesítendők, akiknek őseitől a birtokot annakidején elkobozták.« (Helyeslés és taps a baloldalon.) Független ország lettünk végre, saját portánkon nem a bécsi császári kegy, hanem a magyar becsület fog dirigálni. Mélyen t. Képviselőház! Nem akarom túlságosan igénybevenni a t. Ház idejét, csak röviden térek rá az ingatlanárverések kérdésére. Tudunk esetet, amikor egy 2000 pengőt érő házat 200 pengőért árvereztek el, az illetőt befonták különböző üzletekbe, fontkölcsönökbe, Isten tudja, mibe, nem részletezem. Szeretném, ha a földmívelésügyi kormányzat — a miniszter úr nincs itt, csak a mélyen t államtitkár úr van jelen; nem veszem zokon, hogy a miniszter urak nincsenek itt, tudom, minisztertanácson vannak, fonfcosabb dolgok is van-