Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-41

Az országgyűlés képviselőházának Al> ü dot, hogyan lehet a tulajdon elve alapján a földbirtokosnak az ellenértékéhez tényleg hozzájutnia és olyan megoldást keres, amely egészen bizonyosan nem vezet ehhez a célhoz, ezért azok felelősek, akik ezt a törvényjavaslatot támogatják és meg fogják szavaznL Hiszen minden tényező tisztában van azzal, hogy csakis a tulajdon átengedésével lehet ezt a kérdést helyesen, okosan és célirányosan megoldani. Ha elolvasom az Omge. kiadványát, abból azt látom, hogy az Omge. is arra az álláspontra helyezkedik, hogy igenis, kapják meg annak az ellenértékét, amit elvesznek. De azoktól ne várjunk mi ellenértéket, akiknek nincs pénzük az ellenérték megfizetésére. Ezt elő kell teremteni olyan pénzügyi elgondolással, amelynek azonban ma egy igen súlyos erkölcsi akadálya van: nem akarják elfogadni a kötvényeket, a kötvényekben nem bíznak. Miért nem bíznak? (Meskó Zoltán: A hadikölcsönkötvények! — Ügy van! Üg^y van! balfelöl.) Azért, mert ennek a nemzetnek van - egy le nem törlesztett erkölcsi kötelessége és tartozása. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amíg a hadikölcsönkér lést meg nem oldják, addig nem lehet ezt a kérdést sem megnyugvásra megoldani, mert mindenki, akinek földbirtoka van és akit átengedésre köteleztek, arra gondol, hogy megkapja-e annak a kötvénynek az ellenértékét? És hiheti-e azt, ilyen előzmények után, hogy megkapják, amikor szintén jómódú emberek vagy kispolgárok egész vagyonukat elvitték a nemzet oltárára, itt pedig Tisza István jelentette ki, hogy a nemzet becsülete védi ezeknek az embereknek az érdekeit és a vagyonuk mégis elveszett. Nem csodálom, hogy ilyen módon éppen a leglényegesebb pénzügyi eszköze ennek a problémának, kiesik a számításból, mert hogyan lehessen megoldani éppen kötvények útján ezt a kérdést, amikor a nemzettel szemben nincs meg a bizalom? A bizalmat helyre kell állítani és ezt abban a mértékben, úgy megkezdeni, ahogyan a gazdasági és pénzügyi helyzet e pillanatban engedi, de hogy meg kell kezdeni, az nem kétséges, mert nemcsak földbirtokreformot, hanem még számos más reformot sem fogunk tudni megoldani, csak azért, mert nincs meg a bizalom s így a bizalom hiánya lesz az, ami útját fogja állni további gazdasági fejlődésünknek. Melyek azok a szempontok, amelyek ennek a kérdésnek megoldásánál elsősorban lebegnek a szemünk előtt? Ezt letárgyaltuk sokszor és amikor itt az Omge. részéről történt egyik felszólalásról volt szó és egyik képviselőtársam szóvátette és utána azt egy másik is, ott, a másik oldalról felhangzott: ezt már hallottuk! Lehet, hogy már hallottuk, de nem eleget hallottuk, mert mindannak, ami itt elhangzik, erős propagatív ereje van és nagy szükség volna arra, hogy a lapok inkább foglalkozzanak a mi belpolitikai főkérdéseinkkel, mintsem nagyon sok helyet engedjenek egyéb dolgoknak, amelyek szintén fontosak, de talán még sem állanak hozzánk olyan közel. Ennek a nemzetnek nagy problémái vannak és legna» gyobb problémája a földkérdés. A lapok mégis a legkevésbbé ezzel foglalkoznak, ellenben állandóan a legrészletesebb tudósítást kapunk * arról, hogy a Saarnál és a Moselnél és a többi folyóknál mi történik. Nagyon fontos, hogy ezt is tudjuk, azonban még fontosabb az, hogy a földbirtokpolitikáról folyó vitát minél szélesebb keretekben tárgyalják, hogy érezze a magyar nép, hogy tényleg róla van itt szó. (Maése 1939 október 19-én, csütörtökön. 345 róthy Károly: A cenzúra nem engedi!) Elsősorban erről a témáról kell beszélnünk, mert ez áll legközelebb a magyar nép lelkéhez. T. Képviselőház! Milyen szempontok azok, amelyeknek bennünket vezetniök kell? Itt vannak először a nemzetvédelmi szempontok. Többször hallottuk, hogy egyes országrészek veszélyeztetve vannak, hallottuk, hogy úgynevezett sövény telepítést kellene létesíteni és hallottunk egyéb ilyen katonai, nemzetvédelmi szempontoknak érvényesítéséről. Azt kérdezem az igen t. miniszter úrtól: vájjon a kormányban, ha földbirtokpolitikáról beszélnek, nem beszélnek a Dunántúlról és amikor azokkal beszelnek, akiknek az érdekei ellentétesek; a nép érdekeivel s amikor ezek az ő érveiket felhozzák, akkor ezekkel nem szegezik szembe a Dunántúl problémáját, nem szegezik szembe a 30 kilométeres sövénytelepítés problémáját és ha igen, akkor mit felelnek az illetők? Hát a Dunántúl problémája megoldást fog találni ennek a törvényjavaslatnak az útján? Ez a törvényjavaslat nem fogja megoldani ezt a problémát. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Felteszem a kérdést igen t. miniszter úr, méltóztassék megmondani: hogyan akarja megoldani a Dunántúl problémáját a nemzetvédelem'szempontjából? Mert ez a törvényjavaslat ezt nem tudja megoldani. Hiszen ennek a törvényjavaslatnak az első címéből még a kisbirtokok megszerzése is kimaradt és csak az itt elhangzott felszólalások hatása alatt alakult ki a kormánypártban, a Magyar Élet Pártjában az a felfogás, hogy a kisbirtok megszerzését is bele kell nyomtatni a szövegbe. Hallatlan ellenmondást látok azonban abban, hogy bár az új címbe ezt betették, (Maróthy Károly: A szövegből meg kimaradt!) az 1. § részletes indokolása ezzel ellentétesen érvel, mert egészen nyíltan megmondja, hogy itt tulajdonképpen nem is annyira tulajdonszerzésről van szó, — csak mellékesen egyik-másik esetben — hanem inkább csak kisbérletekről. T. Képviselőház! Ha kisbérletekbe adjuk a földeket és nem tulajdonba, akkor nem érjük el célunkat, mert .hiszen kisbérletből tulajdonképpen éppen olyan könnyen ki lehet mozdítani a bérlőt, mint ahogy. Trianon után kimozdították a nagybirtokokból a magyar nagybirtokost. Védelmet csak a tulajdonjog ad. A kisgazda nem is merhet építkezni arra a 10—15 hold területre addig, amíg az a terület a tulajdonába nem megy át. Ha pedig nem mer építkezni, akkor hol fog lakni? A faluban fog lakni és 25 kilométerre jár majd a földjét művelni? Nem mer építkezni és nem mer intenzív gazdálkodáshoz fogni, mert nem tudja megszerezni a tulajdonjogot, hiszen ennek pénzügyi feltételei is vannak; nem tőle, hanem az általános gazdasági helyzettől függ, hogy tud-e annyi pénzhez jutni, hogy a vételár 25% -át lefizesse. T. Képviselőház! A másik szempont a fajvédelem szempontja. Matolcsy Mátyás képviselőtársam részletesen előadta itt azt a szomorú képet, amelyet a statisztika mutat. Én nem hiszek ennek a statisztikának. Nem abban nem hiszek, hogy az valóság, amit a múltról kimutat, de ebből nem akarok konzekvenciákat levonni a jövőre, mert ez annyit jelentene, hogy a magyar fajt már utóiérte a halálos betegség; én ebben nem hiszek, t. Képviselőház. (Pándy (Pölcz) Antal: Nem is szabad!) Én hiszek abban, hogy a magyar törvényhozásban lesz annyi erő, öntudat, akarat