Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés képviselőházának %0. arra kérem a miniszter urat, hogy mielőtt még az ellenségeskedések megkezdődnének, — annak idején itt a Ház színe előtt méltóztatott kijelenteni, nem lesz akadálya annak, hogy a leventék ilyen egyesületeknek tagjai lehessenek — méltóztassék erre vonatkozóan most is nyilatkozni, ezzel elejét veendő az ilyen félreértéseknek, mert meg vagyok róla győződve, hogy most is csak félreértésről van szó. Az ilyen félreértéseket nem tudjuk máskép megakadályozni, mint azzal, ha a Ház nyilt színe előtt helyes választ kapunk. Elnök: A honvédelmi miniszter úr kíván válaszolni. vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a szerenesés helyzetben vagyok, hogy csak egészen röviden leszek kénytelen igénybevenni az urak türelmét. Először a leventekiképzéssel kapcsolatban elhangzott két interpellációra vagyok bátor válaszolni. Az első interpelláció azt kívánta, tegyük lehetővé azt, hogy a mezőgazdasági vidékeken a leventekiképzés ne hétköznapon, hanem vasárnap történjék. Bátor vagyok emlékeztetni az igen t. képviselőházat, hogy a honvédelmi törvény megalkotása idején mind a bizottságban, mind a plénumban hosszas vita tárgya volt ez a kérdés. Legyen szabad arra is viszszaemlékeztetnem a t. Házat, hogy akkor mindenki nagy megelégedéssel, sőt örömmel üdvözölte azt, hogy a leventéket nem az egyetlen szabad napjukon, vasárnapon, fogjuk igénybevenni, hanem ezt a szükséges kiképzést igenis, átfogjuk helyezni a hétköznapi munka keretébe és igyekszünk olyan megoldást találni, hogy a levente rendes munkája és ez a különleges munkája is elférjen benne. Ebben a tekintetben tudomásom szerint nem is volt baj és nehézség mindaddig, amíg most a legutóbbi időben a létszámfelemelések során az egyes vidékekről nagyobb számú gazdabevonulás nem történt és emiatt munkaerők hiányoztak. Ez szeptember elején volt már, amikor a képviselő urak közül többen hozzám fordultak azzal a kéréssel, tegyük lehetővé, hogy az ezeknek a gazdáknak helyébe szükségképpen beugró fiatalabb emberek, akik n em vonultak be, tényleg a hét minden napján rendelkezésre álljanak a munkánál és ha szükséges, vasárnap foglalkozzanak a leventekiképzéssel. Be akarom jelenteni, hogy már szeptember 15-én rendelkezés ment ki arra vonatkozóan, hogy azokon a vidékeken, ahol a szükség ezt megköveteli, azonnal intézkedjenek arról, hogy a leventekiképzés •— egyelőre november 15-éig, ameddig a mezőgazdasági munkák folynak — vasárnapra tétessék át. (Helyeslés.) Ezt a kérdést így intézményesen rendezni azért sem tudom, mert a törvény nekem máskép, írja elő, azt hiszem azonban, hogy amennyiben egyes helyeken a szükség tényleg ezt megköveteli, nem lesz akadálya annak sem, hogy ezeken a vidékeken úgy rendezzük a kérdést, ahogyan az összesség érdeke megkívánja. (Helyeslés.) Ami a valláserkölcsi nevelést, illetőleg az egyesületekbe való belépést illeti, a képviselő úr nagyon helyesen mondotta, hogy a törvény erre nézve pontosan intézkedik. Én vagyok bátor a képviselő urat emlékeztetni, hiszen ő maga is felszólalt annakidején ebben a kérdésben, hogy mind a bizottságban, mind a plénumban igen hosszas és beható vita történt erről a kérdésről és akkor úgy határozKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ H. ülése 1939 október 18-án, szerdán. 32 3 tünk, úgy döntöttünk, — úgy emlékszem, szinten egyhangúan — hogy 18 éves korig a leventéket csak olyan egyesületekbe engedjük, ahol semmiféle kár nem eshetik rajtuk. Ezek az iskolai egyesületek, a vallási egyesületek és a cserkészegyesületek. Az ezekbe való belépés 18 éves korig is teljesen tetszésére van bízva mindenkinek. 18 éves kortól felfelé pedig nem korlátoztuk az egyesületekbe való belépést, — ezt sem a törvény írja elo, hanem a prakszisban fogjuk tenni — kivéve a kifejezetten politikával foglalkozó egyesületeket, ahová a leventék belépését nem fogjuk megengedni. Ellenben ettől eltekintve, minden egyesületbe szabadon beléphetnek a leventék. (Helyeslés.) » Én nem tudok olyan központi intézkedésről, amely ebben a tekintetben korlátozásokat tett volna, sőt én megállapíthatom, hogy a készülő végrehajtási utasításban teljesen a törvény betűjének megfelelően fogunk intézkedni. (Helyeslés.) Ma pedig nem vállalhatok mást, mint azt, hogy a törvényt, amely nekem épúgy kötelező, mint minden más embernek, be fogom tartani. Én tehát nem tehetek engedményt és nem is ígértem semmiféle más koncessziót, mint azt, hogy a törvény betűjét be fogom tartani és ezt itt a Ház plénumának színe előtt is ígérem és meg is fogom tenni. (Helyeslés.) Legyen szabad most áttérnem a harmadik interpellációra, amelyet a lengyel menekültekkel kapcsolatosan a miniszterelnök úrhoz intéztek. Itt talán először a helyzetet legyen szabad egypár szóval ecsetelnem. Az utolsó hetekben az ország északkeleti határán a sajnálatos eseményekkel kapcsolatban nagyobb számú katona és polgári menekült jött át a határon. Ez a beözönlós, amely, sajnos, nagyon rendszertelen volt, amelyben sem a helyet, sem az időt tekintve nem volt tapasztalható semmiféle egység, hanem tényleg beözönlés volt, egyedül katonákban körülbelül 5000 tisztet ós több, mint 33.000 embert jelentett. Ezeket az embereket azután sikerült valahogy a Kárpátalján félig-meddig rendezni és eltolni azokra a helyekre, ahol el voltak szállásolhatok. El lehet képzelni, hogy 38.000 ember elszállásolása, közülök 5000 tiszté, nem volt egyszerű dolog, mert az országban, hála Istennek, nincs annyi üres férőhely, hogy 38.000 embert minden további nélkül elhelyezhettünk volna, összeszedtünk tehát minden üresen álló épületet, laktanyákat, — főleg a határőrség átszervezésével kapcsolatban voltak egyes üresen álló laktanyák — azután üresen álló gyárépületeket, üresen álló majorokat, szóval mindent, amit találtunk, és igyekeztünk ezeknek az embereknek félig-meddig használható elhelyezést biztosítani. A tisztek elhelyezésében pedig annyira mentünk, hogy a mi saját tisztikarunk üdülőhelyiségeit bocsátottuk rendelkezésre, úgyhogy ebben a tekintetben igazán nem lehetett semmiféle kifogás. (Élénk helyeslés.) A legénység elhelyezése természetesen — el lehet képzelni — nem volt ideális, úgyhogy ebben a tekintetben bizonyára voltak panaszok és jogos panaszok is, de ez a helyzet, amely nem olyan régi keletű, mégis az idők folyamán kezd kissé rendeződni. Be kell jelentenem azt is, hogy a kormány azonnal intézkedést tett ahban a tekintetben is, hogy ezeknek a lengyel menekülteknek — mind a katonáknak, mind pedig a polgáriaknak — megadja a lehetőséget, hogy visszatérhessenek "hazájukba, mert hiszen ez volna tu5o