Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-40
Az országgyűlés képviselőházának 40. zetben nem látja időszerűnek a földkérdéssel való foglalkozást és ez a kérdés nem kerül parlamenti tárgyalásra, akkor magától értetődő, hogy ilyen természetű könyvek sem jelenhetnek meg. Teljesen igazságtalan dolog azonban, hogy amikor a kormányzat tárgyalásra kitűzte a javaslatot, amikor itt folyik a vita, akkor irodalmi téren ért támadásokat nem lehet visszavernünk; ez egyáltalában nem szolgálja azt az elgondolást, hogy a pártok felett megbékélést teremtenek ebben az országban. Arra nézve, hogy ennek a cenzúrának irányítottsága és lehetetlensége milyen méreteket ölt, legyen szabad felemlítenem azt, hogy egy fiatal magyar író, Tatai Sándor adta be hozzám munkáját, egy noveíllaklötetet, — itt van tördelt korrektúrája — amely nyilván nem agrárpolitikával foglalkozik és az a cenzor, aki átolvasott belőle 128 oldalt, azt engedélyezte, a többit másnap egy másik cenzor kapta és az a könyv további részét már nem engedélyezte. (Élénk derültség a baloldalon. — Meskó Zoltán: Ötletszerű dolog!) T. Ház! Azt hiszem, ez a cenzúra egyenesen lehetetlen, különösen akkor, ha azt látjuk, hogy a »nem«-et, a cenzúra végső ítéletét olyan novellafejezetekre írták oda, amelyek nem éppen az élet virágos oldalát tárgyalják, hanem amelyekben a sötét árnyékos oldalon jár az író. Itt van például az »Este Horváthéknák című novella, amely egy, szegény nyomorult proletárcsalád életét tárja megrendítően az olvasó elé. Azt hiszem, ezzel egyáltalában nem lázít egy novellakötet, hanem egyenesen a magyar társadalom érdekeit szolgálja. (Meskó Zoltán: Flört a Zserbóban, azt engedték volna! — Paczolay György: Szellemi szabadság a fajvédő Magyarországon!) T. Ház! Azt hiszem, a cenzúrának ez az irányítása rendkívül súlyos következményekkel jájrihat. Azt kérem a kormányzattól és^ a miniszterelnök úrtól, hogy az ilyen kirívó igazságtalanságokat azonnal orvosolni szíveskedjék. Az, is furcsa dolog, hogy egy másik magyar írónak, Darvasnak regényéből hetven oldalt egyszerűen kihúznak. (Meskó Zoltán: Jó, hogy a cenzor nem ír egy másikat helyette! Vigyázz, mert azt fogják csinálni! — Derültség.) T. Ház! Ez azt jelenti, hogy a, magyar irodalom ezek szerint teljesen bilincsekbe verve, megmerevítve! áll. Kénytelen vagyok ezt mondani, meirt ugyanez történik Szabó Dezső kétkötetes munkájával. (Paczolay György: Hallatlan!) Ha Szabó Dezső 1919—20-ban az ő regényeit nem bocsáthatta volna útra, talán semmi nem történt volnai ebben azi országban. így sem történt, de legalább a felvilágosítáis terén az,t az utat nem járhattuk volna meg. Ha a cenzúrának ezt a mértékét látom, az a felfogásom, hogy Szabó Dezsőnek 1920-ban nem jelenhetett volna meg az »Elsodort falu«-ja, afmely egészen úrj irányt mutatott a magyar irodalomban és. a magyar fiatalság számára. Amikor ezeket látom, az a meggyőződésem, hogy a kormányzat — nem akarok durva kifejezéssel élni, csak hangsúlyozom — irányítja a cenzúrát ós még az irodalmi vonalon is olyan kontrollt gyakorol, amely a fejlődés teljes megakasztásához vezet, a politikai irodalom terén pedig egyenesen sérelmes. Kérjük a miniszterelnök urat, hogy sürgősen intézkedjék és könyvem engedélyezését adja ki. (Helyeslés bal felől.) ülése 1939 október 18-án, szerdán. 305 ; Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök urnák. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr második interpellációja a miniszterelnök úrhoz. (Szollosi Jenő: Majd akkor fognak válaszolni, ha befejezzük a földbirtokreformjavaslat vitáját! — Paczolay György: Herczeg Ferencet nem cenzúrázzák! — Matolcsy Mátyás: Se a Tivi grófokat! — Paczolay György: Pallavicini fog majd verseket írni! — Zaj.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a lengyelországi menekült katonák elszállásolása tárgyában: j 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Lengyelországból menekült katonák egy-egy faluban igen jelentős számban lettek elszállásolva ós ott semmiféle ikomoly katonai fegyelem alatt nem állanak és a falu közerkölcseit veszélyeztetik 1 ? 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr sürgősen j intézkedni arranézve, hogy a lengyel menekült J katonák erős katonai fegyelem alatt, a községéletétől teljesen elzárva, táborokban és lehetőleg munkán éljenek? — Matolcsy Mátyás s. ik.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Azt hiszem, hogy a képviselőház jelenlegi állása olyan, hogy talán felesleges is interpellációkat elmondani, mert sokkal sürgősebb kérdésekben jövünk ide, amikre válaszokat három-négy hónap múlva kapunk, amelyeknek akkor máisemmi jelentőségük nincs. Ugyanez a Ifelfogásom érvényes a most bejegyzett és elmondandó interpellációmra. Azzal a kéréssel fordulok a kormányhoz, elsősorban a miniszterelnök úrhoz, hogy a Lengyelországból idemenekült lengyel katonaság elhelyezése terén támadt zavarokat sürgősen orvosolja. Hangsúlyozom, hogy ennek a kérdésnek külpolitikai vonatkozásaival nem kívánok foglalkozni. Hogy ez a baráti azilumnyújtás a lengyel menekült hadseregnek-külpolitikai szempontból Magyarországnak jó-e vagy sem, nem vizsgálom. Meg vagyok róla győződve, hogy Gsáky külügyminiszter úr, aki a külügyi kérdéseket véleményünk szerint szerencsés kézzel intézi, ezt tudja és ezért ő felel. Amennyire bizalommal viseltetünk Csáky külügyminiszter úr iránt, annyira bizalmatlanok vagyunk a kormány belpolitikai ténykedéseivel szemben, mert az a tapasztalásunk, hogy a lengyel menekült katonák elhelyezése terén is teljes fejetlenség és rendezetlenség uralkodóik. (Mozgás.) Az történt, hogy a kormány bevallott körülbelül 30.000 menekült katonát. Hogy ez a szám mennyi lehet, nem vitatkozunk felette, de megjegyzem, hogy néhány községünkben itt a Duna-Tisza közén van 8000, tehát nem valószínű, hogy akkor az egész országban csak 30.000 a lengyel katonák száma. De efelett vitának nincs helye. (Zaj. — Elnök csenget.) De most fel kell vetnem egy kérdést. Ezek a lengyel katonáik, —- akiket egy-egy községben nem tízesével Ihelyeztek el, hiszen tízezer lelI kes községbe ezer főnyi katonaságot vittek oda
