Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-40

304 Az országgyűlés képviselőházának h0. leküzdésére egyrészt újabb adókedvezményekkel igyekszik az építkezési kedvet fokozni, másrészt a közületi építkezések mielőbbi megindítását mozdítja elő. Az építkezési kedv fokozottabb fejlesztését szolgálja Budapest Székesfőváros területén létesítendő tisztviselő- és munkásházak olcsóbérű kislakásos bérházak, valamint szegények, Ínségesek és hajléktalanok elhelyezésére szolgáló házak adómentességéről szóló 1939. évi IX. törvénycikk és az annak végrehajtása tárgyában f. évi augusztus hó 30-án kiadott 123.800/ 1939. VII. Püm. sz. rendelet. A közeljövőben, a kormány közbelépése folytán meginduló közületi építkezések közül legjelentősebb az Oti. által építendő, 1000 lakást magában foglaló Horthy Miklós kertváros és a Budapest Székesfőváros által építendő 3000 kislakás. A Horthy Miklós kertvárosban szeptember 1. óta már folyamatban vannak a nagy telektömb csatornázásának földmunkái és a közeljövőben a házépítési munkák is megindulnak, annál is inkább; mert'a meghirdetett nyil" vános versenytárgyalás folyó évi október hó 18-án lejár & ennek eredménye alapján a munkák vállalatba adhatók lesznek. Eddig a következő okok késleltették az építkezés megindítását: 1. a törvényben rendelkezésre bocsátott építési telek a gyakorlati szempontoknak nem felelt meg és a célnak jobban megfelelő másik telektömbre cserélték át; 2. a Főváros által átadott új telektömbön előzőleg felmérési és parcellázási munkálatokat végeztek; 3. 1939. évi augusztus hó 30-án jelent meg a rendkívüli adókedvezményekről szóló 23.800. 1930. évi Püm. rendelet, mely az Oti.-építkezések lebonyolításához szükséges előfeltételt biztosítja. Budapest székesfőváros 3000 kislakást épít három részletben két és fél év alatt. Ezen munkákra zártkörű tervpályázatot hirdettek, melynek alapján a 17 legjobb terv készítője kapott megbízást a kiviteli tervek elkészítésére. A kivitel első részletére, — körülbelül 1000 kislakás — vonatkozó tervek és részletes költségvetések már elkészültek s a székesfőváros polgármestere kiírta ezekre a munkákra a nyilvános versenytárgyalást, amelynek eredménye most van elbírálás alatt, így az építkezést előreláthatólag október hó 25-én meg lehet kezdeni. Budapest, 1939. évi bktóber hó 14-én. Varga József s. k.« Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-eaz iparügyi miniszter úrnak az interpellációra adott írásbeli Válaszát tudomásul venni? (Igent) A Ház a választ tudomásul veszi. Az interpellációkra térünk át. Hajovics Péter képviselő úr az interpellációját maga törölte, így hát Matolosy Mátyás képviselő úr interpellációja van soron. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a ni. kir. miniszterelnök úrhoz az érthetetlen könyvcenzúra tárgyában.« 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy »Harcom a Földért«« című könyve^ met az igazságügyminiszter intenciói szerint az ügyészség és a cenzúra átengedni nem hajlandó, akkor, amikor a könyvben főleg az ' ülése I9é9 október 18-dn, Szerdán. 1935/39. parlamenti ciklus alatt elmondott beszédeim foglaltatnak. 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr utasítani a, cenzúrát, hogy nevezett könyv, amely mindössze 2000 példányban nyomatott, a könyvárusi forgalomba kerülhessen.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Nagyon sajnálatos körülménnyel kell a Ház elé jönnöm; azzal a nagyon sajnálatos ténnyel, hogy a kormányzat által felélesztett könyvcenzúra, a magyar f irodalomra és a politikai irodalomra rendkívül sorvasztóan hat. Annál súlyosabb ez számunkra, mert ez a cenzúra a mi felfogásunk és véleményünk szerint nem objektív, nem tárgyilagos, mert kizárólag a jelenlegi rendszert támogató könyvek és irodalmi termékek megjelenését engedélyezi. Kénytelen vagyok felemlíteni egy körülményt. Scherer Péter Pálnak a nagybirtokról írt vaskos kötete akadály nélkül megjelenhetett (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) és tudomásom szerint minden paróchiára és elöljáróságra ingyen tiszteletpéldányként leérkezett. (Paczolay György: Kinek a pénzéből?) Ez az úr, a Pallavieini őrgrófi uradalom egyik gazdatisztje, ebben a könyvben a mi politikai felfogásunkat és törekvéseinket bírálja, de nem az objektív megállapítás, hanem egészen a rágalomig menő személyeskedés hangján. Fel sem olvasok belőle, részleteket, de minden oldalán velünk, a mi megállapításainkkal foglalkozik. Amikor tehát a nagybirtok védelmében ilyen irodalmi termék megjelenhetik s amikor arra válaszolni kívánunk, — ami kötelességünk, ha irodalmi támadás ér — akkor az arra írt válaszkötetet az ügyészség semmi körülmények között nem engedi megjelenni. Itt van előttem az egyetlen példánya annak a könyvnek, — az igazságügyminiszter úr átolvasta s az ügyészség nem engedélyezte — amelyben elsősorban a Scherer Péter Pál oknak válaszolunk, akik személyünkben is aposztrofálnak és bántanak s amelyben az elmúlt parlamenti ciklus alatt elhangzott olyan beszédek vannak összegyűjtve, amelyek kizárólag a földre vonatkoznak. Nem hiszem, hogy egy 1500—2000 példányban megjelenő könyv példányonkénti 4 pengős vételárral a legszélesebb rétegeknek, a nincsteleneknek kunyhóiba is eljutna, tehát semmi szín alatt sem kell félni attól, hogy forradalmasít vagy lázít, viszont nekünk egyenesen kötelességünk válaszolni azokra a rágalmakra, amelyeket velünk szemben, jól megfizetett, nagy uradalmakban dolgozó gazdatisztek írnak, akik személyeskedve próbálnak cáfolni minket. Amikor azonban a cenzúra lehetetlenné teszi, hogy a mi könyvünk megjelenjék, ugyanabban az időben, ez év késő nyarán megjelenhetik Scherer Péter Pálnak a Járható út című könyve; ez már a második támadás velünk szemben és nekünk tehetetlenül kell ezt néznünk és egy sort sem írhatunk erre. Azt hiszem, világos, hogyi ez a cenzúra irányított cenzúra és nem objektíven szolgálja az irodalmat. (Eitner Ákos: A miniszterelnök úr csinálja! — Paczolay György: A miniszterelnök úr tárgyilagosságot ígért minden irányban!) T. Ház! Nem tudom megérteni, mi a célja annak az eljárásnak, amelyet a cenzúra és a kormányzat velünk szemben tanúsít. Én is azon a véleményen voltam, hogy ha a kormányzat ebben a stílyos világpolitikai hely-