Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-39

Az országgyűlés képviselőházónak 39. nek az országnak lakosságát élelemmel neesak ellássa, hanem annyit tudjon teremni, hogy abból a külföldre is tudjunk vinni. Arra kell törekednünk, hogy a sokszázezer földnélküli ember bele tudjon gyökerezni ebbe a földbe, mert ez a nép itt az utolsó embertartalék, amelynek két munkáskarja meg tudja még szerezni az ország visszaszerzéséhez szükséges kenyeret, aranyat és fegyvert. (Tóth József: Katonát!) A Duna-TiszakÖzi Mezőgazdasági Kamarának van Pilisen egy népfőiskolája, amely már tíz esztendeje működik. Ebben a népfőiskolában öreg gazdák ülnek le fiatalokkal egy sorba és a vizsgabizottság előtt vizsgát tesznek. Érdekes annak a bizonyítványnak a szövege, amelyet ezek az emberek kapnak. Ez a bizonyítvány a következőképpen hangzik (oh vassá): »X. Y. a gazdasági és közismereti tárgyakból a mai napon előttünk, mint vizsgabizottság előtt vizsgát tett s ennek alapján őt olyan öntudatosan gazdálkodó magyar polgárnak nyilvánítjuk, mint aki úgy a magyar föld birtoklására, mint a közéleti és társadalmi tisztségek és bizalmi állások betöltésére méltó.« Ez az iskola tehát az ottani gazdaközönségnek olyan irányú nevelését kezdte meg, hogy méltók legyenek a magyar föld birtoklásáru. Ezekután vizsgáljuk meg" azt, hogy kié is ez a föld? Régen a magyar föld a királyok magántulajdona volt és osztogatták is mindenkinek. Ez nem is volt baj addig, amíg a király vérünkből való vér volt. De később, amikor már idegen királyok uralkodtak az országban, fájt nekünk, hogy idegeneknek és nem magyaroknak osztogattak a magyar földből igen nagy parcellákat. (Pándi (Pölcz) Antal: Ügy van!) Éppenezért ez a föld a magyar népé kell hogy legyen. A magyar népé, jobban mondva, a magyar nemzeté. , Mindnyájan, akiknek a földből csak egy darabka is van, csak átmeneti, részleges tulajdonosai vagyunk ennek a földnek, mert ez a föld a nemzeté, a Szentkoronáé. (Pándi (Pölcz) Antal: Ügy van! A Szentkoronáé!) Az ország területe az állam alaptörvényei szerint is a Szentkoronáé. Ha ez így van, akkor a nemzetnek kötelessége, hogy védje meg ezt a földet, nézze meg, hogy miképpen sáfárkodnak ezen a földön, miként hasítják ezt az ekék mélyre, vagy sekélyre. Általában gondoskodni kell arról, hogy ez a föld, amely a Szentkoronáé, a nemzeté, neesak ezt a nemzetet tudja eltartani, hanem még tartalékot is tudjon gyűjteni. Itt akarok pár szóval megemlékezni arról, hogy nagyon sokan vannak, akik a földbirtokreformot támadásnak tartják a tulajdon szentsége ellen. Kossuth Lajost idézem, aki azt mondotta: »Magyarországon a föld sohasem volt szorosan vett magántulajdon, hanem az a terület, amelyen a nemzetnek élnie kell.« Ugyancsak ő mondotta, hogy: »a magyar földnek az a rendeltetése, hogy) azon a nép neesak éljen, hanem meg is élnen«. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki XI. Pius pápa a Quadragesimo Anno című körlevelében s ugyanezt sokan fejtegették. A föld mint magántulajdon sok csorbát szenvedett már az elmúlt évszázadok folyamán, úgyhogy az nem egyszerűen csak terület, hanem a magyar föld szociális, honvédelmi, közigazgatási és közoktatásügyi terület is, amelyen ennek a nemzetnek élnie kell. Ha tudjuk, hogy a föld a nemzeté, akkor a kormányzatnak kötelessége arról gondoskodni, ülése 1939 október 17-én, kedden. 281 hogy mindenki a nemzet érdekében hasznosítsa a földterületet, mindenki a nemzet javára gyümölcsöztesse a földben lévő erőket és tőkéket. Ha bevisszük a köztudatba, hogy a föld valóban a nemzeté, akkor a kormánynak kötelessége az egyes állampolgárokat rákényszeríteni a föld jobb kihasználására. Amikor a kormányzat a múltban is egyes intézkedéseket tett a föld jobb művelése érdekében, a tulajdon szentségére hivatkozva, mindjárt ellene igyekeztek frontot csinálni, pedig meg kell állapítani azt az örök igazságot, amit gyakran szoktam említeni, hogy: »a magyar kisgazdát sokszor akarata ellenére is boldogítani keik. Huszonöt esztendeje kísérem figyelemmel a magyar mezőgazdasági termelés fejlődését. lízidŐ óta járom az országot és szerzem a tapasztalatokat, de összeszedtem Portugáliától Görögországig az utóbbi 15 esztendő minden termelési adatát is. Szomorúan kell megállapítanom, hogy Magyarországon a mezőgazdasági termelés nem fejlődött olyan mértékben, mint Európa többi országában. Németországban olyan földeket mozgattak meg, amelyek évszázadok óta mozdulatlanok voltak, Olaszországban hegyeket hordtak le, mocsarakat szárítottak ki, folyókat tereltek el útjukból, azért, hogy a földet minél jobban ki tudják használni és minél jobban lehessen a földben rejlő erőt értékesíteni. Ezzel szemben nálunk a mezőgazdaságban az elmúlt évtizedekiben mépí a négy gazdasági alapműveletet is alig tudtuk elsajátítatni a kisgazdaközönséggel. Hogy milyen hibák vannak a szántás körül, arról most nem akarok beszélni. Magyarország évente körülbelül 700 vágón nitrogéntrágyát használ fel és 7000 vagonra tehető az a veszteség, amely a trágya helytelen kezelése folytán veszendőbe megy. Illesse elismerés és dicséret a földmívelésügyi miniszter urat, akinek a támogatásával már második esztendeje csinálják százával a trágyagödröket, hogy megtanulják az emberek, miképpen kell a trágyát kezelni, hogy értékeljük azt a kincset, amely a trágyában rendelkezésünkre áll. Ki foglalkozik ma nálunk azzal, hogy mi a talajvizsgálat, mik a talaj hibái és bajai! Ez/Atl szemben minden körülöttünk lévő országban a kisgazdának is, ha például új termelési ágra tér át, első dolga, hogy talaját megvizsgáltassa. Nálunk sem az elemi iskolákban, sem később nem oktatja ki senki a mi kisgazdatestvéreinket arról, hogy például mi a gyom és mi a gyógynövény, melyek a hasznos és melyek a káros madarak, nem tudják mi a kapálásban rejlő erő? (Szöllössi Jenő: Miért van gazdasági felügyelőség? — Meskó Zoltán: A főszolgabírákat is ki kellene cserélni!) Magam tudom, mit jelent, amikor próbáljuk rábírni a kisembereket, hogy kettőnél többször kapálják meg a kukoricát. Nem lehet rávenni őket, mert régi szokás, hogy csak kétszer kapálják meg. (Meskó Zoltán: Törődni kell a j.éppel, nem pedig kártyázni!) A magyar föld a nemzeté és a kormányzatnak kötelessége minden lehetőt elkövetni annak érdekében, hogy akik egy darabot bírnak a földből, megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek, hogy értékelni és hasznosítani tudják a benne rejlő kincseket. Magyarország Pőméltóságú Kormányzója 1935 április 30-án az Országgyűlés megnyitása alkalmából a következőket mondotta (olvassa): »A nemzeti jövedelem legszilárdabb alapja a 44*