Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-39

280 Az országgyűlés képviselőházának lyeket a javaslat tekintetében felhoztam, rendkívül fontosak, mert azok a törvény végrehajtását könnyítenék meg, továbbá lehetővé tennék a juttatott föld mértékének megnövelését és általában tényleg kibővítenék a parasztság földhözjuttatásának lehetőségét. Hiszen ez mindnyájunknak célja. T. Képviselőház! Én a javaslat ellen iratkoztam fel és ez akkor történt, amikor még nem ismertem ezeket a módosításokat. Most, amikor már ismerem a módosításokat, bizonyos mértékig dilemmában vagyok, hogy a javaslat ellen foglaljak-e állást vagy pedig mellette. Én, aki egy életet töltöttem már a parasztság ügyeivel való foglalkozásban, nagyon jól ismerem a helyzetet, tudom, hogy mennyi az igény, menny

5 a lehetőség, és tudom azt is, hogy milyen a helyzet, mind a termelés, mind az értékesítés, mind a föld menynyisége, mind a népsűrűség, mind a népszaporaság tekintetében, de ezekre nem tértem ki, mert ezeket már sokszor hangoztatták itt. Mégis a javaslat ellen kell állást foglalnom azért, mert ezeket a nagy hiányokat látom benne, mert azt látom benne, hogy még mindig meg van akadályozva az, hogy elvegyük a részvénytársaságoktól a földet és hogy elvegyük a hadinyereségből eredő birtokokat; mert nincs megszabva a javaslatban az, hogy kinek jut föld, ötb. Szóval ezeknek a részleteknek hiányában ezt a javaslatot nem tartom elfogadhatónak. Én azonban most mégegyszer személyesen nagyon kérem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék megfontolni azokat a határozati javaslatokat, amelyeket voltam bátor előterjeszteni. Talán nem adtam elő kellő ékesszólással ezeknek indokait, azt hiszem azonban, t. Képviselőház ós mélyen t. miniszter úr, hogy ezek a határozati javaslatok olyan dolgok volnának, amelyekkel ezt a törvényjavaslatot csak lényegesen megjavítani s lehetne. Amint Nagy Ferenc t. képvisclŐtársam mondotta, nekünk nem az a célunk, hogy elgáncsoljuk ezt a javaslatot, hanem hogy javítsuk. Én ezzel a céllal terjesztettem elő határozati javaslataimat. Egyébként ismétlem az említett hiányok miatt a javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Gesztelyi Nagy László! Elnök: Gesztelyi Nagy László képviselő urat illeti a szó. Gesztelyi Nagy László: T. Ház! (Halljuk!) Halljuk! a jobboldalon.) Elnézést kérek, hogy nem reflektálok Csoór Lajos képviselőtársamnak imént elhangzott beszédére egyrészt azért, inert kevés idő áll rendelkezésemre, másrészt pedig azért, mert csak pár perccel előbb tudtam meg, hogy nekem most kell felszólalnom, és nem csináltam jegyzeteket az ő beszédéről. (Szöllőssi Jenő: Kár pedig!) A legutóbbi évtizedek törvényalkotásai közt alig volt egy is olyan, amely a nemzet életére, a magyar fajta jövőjére olyan kihatással lett volna, mint a szőnyegen levő törvényjavaslat. (Égy hang a jobboldalon: Nagyon helyes megállapítás!) Éppen ezért ennek a javaslatnak tárgyalásához politikától mentesen, tárgyilagosan, őszinte, alázatos lélekkel akarok hozzászólni, mert ez a javaslat van hivatva eldönteni évtizedekre, esetleg évszázadokra, hogy merre vezet a magyarság útja? (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Állami és nemzeti létünknek a '9. ülése 1939 október 17~én, kedden. föld az alapja. Ez az egyetlen erő, amely új értékeket tud előállítani. Ma az ország népének többsége a földből él. Mintegy hatmillió ember él közvetlenül a földből, közvetve pedig az egész ország. Ez a föld minden tavasszal új reménységet táplál a mi lelkünkben, mert minden tavasszal megújul. Ez a föld az ősszel elvetett búzamagot aratássá változtatja át. Itt nem lehet éhenhalni, mert ez a föld Isten áldása és kezünk munkája nyomán megtermi nekünk a mindennapi kenyeret. Ez a föld nem csalja meg azt, aki szeretettel foglalkozik vele. Ez a föld adja nekünk a nyersanyagot. Ennek a rétegnek van a legnagyobb fogyasztóterülete, ez a nép az, amely a legértékesebb, legmegbízhatóbb, legjobb katonát szolgáltatja ennek a nemzetnek. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Ma, a nemzet életének válságos fordulópontján, sokkal inkább, mint valaha, szemünk előtt kell tartanunk Széchenyi Istvánnak ama mondását, hogy »a múlt kiesett kezeinkből, de a jövendőnek még urai vagyunké Ha most megindítjuk a földből felfelé törő új életet, ha jobban feltárjuk a föld kincseit és jobban fogjuk szeretni azt, ami abban arany, érték, öröm és vágy, ha minél több embert ragad magával a föld szeretete és a föld lehellete, akkor az elvetett magból kisarjadó új élet felé örömmel és nyugalommal fogunk nézni. T. Ház! Ebből a földből gyökerezett ki a kereszténység ezeresztendős épülete, ebbe ágyazták bele a magyar nemzet egész múltját és egész szervezetét. Ebből a földből ma, szegénységünk idején is, meg lehet élni, csak szeretettel kell keresni azt az értéket, amely ebben a földben van. Az kell, hogy legyen a kormányzati politika, hogy keresse az értéket a földben, a földből élőkben, mert ezekben az értékekben olyan kincseket rejt magában ez a nemzet, amely értékekből, ha ezek az értékek a földdel összefogódzkodnak a nemzet javára, új élet születhetik. Minden nemzeti mozgalom, amely komoly és jövőt alkotó volt, a földre volt építve és a földben gyökerezett. Akkor lesz a nemzet javára ennek a földnek a megosztása is Öröm és fejlődés, ha azok, akik benne gyökereznek most ebben a földben, szeretettel fogják annak minden rögét és minden porszemét magukhoz ölelni. Gyönyörűen írt erről a gondolatról Prohászka 1917-ben a Magyar Gazdaszövetséghez benyújtott földreformjavaslatának indokolásában, amikor ezt írta (olvassa): »Űgy látjuk s úgy érezzük, hogy ebből a földből nemcsak magvak gyökeresednek, hanem abból lelkek is nőnek ki és csak akkor lesz Magyarország nagy és hatalmas, ha ebből a földből nő ki a magyar lélek, a magyar kultúra. Mi úgy látjuk, hogy a föld uemcsak elvont érték, nemcsak pénzérték, s mi úgy gondolkozunk, hogy minél tovább halad gazdasági fejlődésünk, annál inkább kiforgattatik a munkáskéz a földbirtokból. Pedig a föld a nemzeté s az okos nemzeti birtokpolitika okvetlenül arra törekszik, hogy a föld a munkásemberé legyen és semmiféle spekuláció ne tolakodjék a föld és a nép közé. A mellett vagyunk, hogy lehetőleg állandósuljon a birtok, az otthon, mert a kultúra és föld szoros viszonyban állanak egymással és mert batyuban kultúrát hordozni nem lehet.« Nem közömbös az országra, hogy kinek a kezében van az a föld, amelynek rendezéséről most kíván ez a törvényjavaslat gondoskodni. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Mindnyájunknak kötelessége azon dolgozni, hogy ez a föld en-