Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-39
Az országgyűlés képviselőházának BÚ. felől.) a földtulajdonos tőkéjét pedig nem venné tulság-osan igénybe, mert hiszen a bankoknak is van egy kötelezettségük, nevezetesen az, hogy tőkéjüket forgassák. Szomorú helyzet, hogy míg jó másfél évtizeddel ezelőtt (ísak a földbirtokosok voltak a jó adósok, most azonban nem kapnak hitelt. Azt hiszem, hogy ha a miniszter úr a bankokra rákényszerítené, hogy a parcellázásokból vegyék ki a maguk részét és ne üljenek ölhetett kézzel és necsak a jobb koncot igyekezzenek megszerezni, ez megkönnyítené a miniszter úr helyzetét is, a föld birtokosztást pedig na'gyon sokkal hamarább lehetne végrehajtani és sokkal több birtokot lehetne kiosztani. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Egyik-másik képviselőtársam azt is álalítja, hogy ha ezeket a birtokokat bérbe adnák ki, a magyar paraszt nem müveiné meg xígy azt a birtokot, mintha örök tulajdon címén adnák neki. Miután a törvényjavaslat kimondja, hogy mindenki megválthatja azt a kis bérletet, amit juttatnak neki, (Szöllősi Jenő: Ezt nem mondja ki a javaslat!) a kormányzatnak kötelessége gondoskodnia arról is, hogy ha valaki azt a magyar értéket, a szent magyar rögöt nem kellőképpen dolgozza meg, azt váltsa fel olyannal, aki kellőkép és odaadással dolgozza meg és aki azután akár kisbérlet, akár öröktulajdon címén, de megtarthatja magának. Aki azonban nem jól műveli meg azt a földet, az természetesen nem is érdemli, hogy birtokolja a magyar földet. (Ügy van! jobbfelöl.) T. Ház! Állítom és be is tudnám bizonyítani, hogy minden bérlőnek, aki kisbérletet vagy akár nagyobb bérletet kap, szívéhez van nőve az a birtoktest, amelyet hivatva van művelni és minden erejével azon van, hogy azt a földet megművelje. De ez érthető is, mert hiszen az a kisparaszt sohasem számíthat arra, hogy a családja valamikor segélyben vagy nyugdíjban részesül. Nem tudja megteremteni családjának a nyugdíjat másképpen, csak ha abból a kis magyar földből kiveszi, kihozza, amit csak ember ki tud hozni. Természetes, amint az előbb is említettem, hogy ha nagyon gyenge anyagi erővel rendelkezik az.a magyar paraszt, kevésbbé tudja a földből kihozni azt a hozamot, mint ahogyan egyébként lehetne. Gondunknak kell lenni arra, hogy ezek a kis gazdálkodók nagyon el ne gyengüljenek. Az eddigi viszonyokkal számolva ugyanis láthatjuk, hogy leginkább f a földmívelő osztálvt sújtják a legnagyobb adók, mert a földmívelőnek élete nyitott könyv, abba mindenki beletekinthet, a fináncemberek a legkönnyebben észreveszik, ha valaki csak egy kicsit is le akarna belőle tagadni. Rá kell azonban térnem a kataszteri tiszta jövedelmekre is. Ezt nem lehet irányadónak tekinteni a földosztásnál, sem az öröktulajdonnál, sem a bérletnél. Az itt elhangzottakból azt vettem ki, amit a törvényben is mindenütt emlegetnek, hogy a 10 korona, illetőleg 8 korona kataszteri tiszta jövedelmen fordul meg az elbírálás. Csakhogy ha az Alföldre, megyünk, látjuk, hogy Csongrádban, Csanádban és Békésmegyében már 20 koronánál kezdődik a földek kataszteri tiszta jövedelme és felfelé megy 24-ig, sőt 29 koronás kataszteri tiszta jövedelmek is vannak. (Ügy van! balfelől) Sohasem tudtuk megérteni, miből szárrnazahtik ez az óriási különbség az ország többi részével szemben. Amikor ezeket a megyése Í939 október 11'-én, keddeft. 265 állapításokat végezték, ezeket csak azért állapíthatták meg így, hogy munkájukat parancs szerint, vagy még azon túl is végezhessék el és hogy így nagyobb adót lehessen azokra az emberekre róni. Csak azért csinálhatták ezt az osztályozást így, mert hiszen, ha tekintetbe vesszük az éghajlati viszonyokat és az értékesítési lehetőségeket, éppen Csongrád, Csanád, Békés stb. megyék szenvednek a legtöbbet a szárazságtól a nyári időben, amikor a nedvességre a legnagyobb szükség volna, az értékesítés is ott a legnehezebb, mert hiszen, ha a szállítási viszonyokat vesszük figyelembe, mire a fogyasztó közönséghez eljut a termeivényünk, a szállítási költség óriási mértékben megdrágítja. (Ügy van! jobbfelől.) Nem tartanám helyesnek, ha általábanvéve egyformán a kataszteri tiszta jövedelemre szorítkoznánk, mert akkor azok a békésmegyei, csongrádi, csanádmegyei, sőt a további környékbeli emberek is rosszul járhatnának és tényleg csak igen magas áron szerezhetnének birtokot. Erre a földbirtokpolitikai törvényjavaslatra már csak azért is szükség van, mert láthatjuk a múltból is, a jelenből is, hogy azok a kisemberek, akik a földhöz vannak nőve, leginkább megállják a helyüket. Amikor tőlünk Erdélyt elvették és amikor más határainkat is körülvagdalták és elvették — ha vizsgáljuk, könnyen megállapíthatjuk — azok az emberek maradtak meg és élnek ott ma is és várják sóvárogva, hogy mikor szabadítjuk fel őket, akiknek közük volt a földhöz, akik bele voltak gyökeresedve abba a talajba, amelyben addig is éltek. Ha vizsgáljuk, hogy kik jöttek el, látjuk, hogy nem a földmívelő osztály, nem a kisparasztság, hanem azok, akiknek a földhöz semmi közük sem volt. Én nem ítélem el azokat, akik hazavágytak, mert magyarságukat szerették és magyarok akartak maradni, hiszen azért jöttek ide Csonkamagyarországba, és azért, mert kizavarták őket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) De az a kis földművelő paraszt, akinek a földhöz köze volt, ott maradt, még ha zavarták is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert neki ott kell élnie. Láthatjuk azt is, t. barátaim, mi történt az utóbbi időkben a lengyelek menekülése alkalmával. Méltóztassék megvizsgálni és meg méltóztatnak látni, hogy a lengyel paraszt most is ott maradt, bár sajgó szívvel és szomorúan, (Ügy van! Ügy van!) de ott maradt, és ezek a parasztok még tartják lengyelségüket. Csak azok jöhettek el, akik vagy nagy vagyonnal rendelkeznek, vagy pedig akiknek autójuk volt, vagy pedig a földhöz egyáltalában semmi közük sem volt. Mindezeket tekintetbe véve, nekünk nagyon sürgősen meg kell alapoznunk a földkérdés megoldását és ezt a törvényjavaslatot, ha törvényerőre emelkedik^ sürgősen végre kell hajtanunk. T. Ház! A javított törvényjavaslat 5. §-ának (2) bekezdése a következőket írja. Legyen szabad ezt felolvasnom (olvassa): »A kishaszonbérletben (részes haszonbérletben) részesített azok a kishaszonbérlők, akik okszerűen gazdálkodnak, a vételár felét lefizetik, és általában megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyeket az 1936:XXVH. te. megállapít, bármikor kérhetik, hogy az állam az ingatlanokat tulajdonul megszerezze és az ingatlanok tulajdonát nekik át enged je.« Nagyon helyes. Én ennek a szakasznak nagyon örülök, azonban mégis a miniszter úr fi42*
