Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

25á Az országgyűlés hépviselöházának SS. szükség-let legyen irányadó egy törvényjavaslat megalkotásánál, nem pedig egyéb, másodlagos, bármennyire is tiszteletreméltó szempontok. Azt a kérdést vagyok bátor felvetni a javaslat tárgyalása kapcsán, vajjton ez a javaslat, amelynek gyökerei visszanyúlnak a már majdnem egy évvel ezelőtti úgynevezett Imrédy-íele javaslathoz, megvalósítja-e végre a földkérdés megoldását, amire nemcsak a magyar parasztság, hanem az egész egyetemes magyar társadalom már régóta vár. Az Imrédy-féle javaslatban volt egy ígéret, amely szerint két éven belül egyetemes, nagy, organikus birtokpolitikai törvényjavaslatot ±og a kormány előterjeszteni. Ezt az Ígéretet mi annakidején támadtuk, még pedig azért, mert az volt a véleményünk, hogy nincsen szükség két évre egy organikus birtokpolitika megindításához. . Most ez a javaslat, amelyet az, ímrédy-fále terv csak kétévesnek ideiglenesnek szánt s azután egy nagyobb, organikusabb javaslatot akart hozni, állandósítja az ideiglenességet és többé már egyáltalán nincs szó arról, hogy idejöjjön egy organikus nagy birtokpolitika. Mi szívesen beszélünk arról, hoigy itt most előttünk egy új javaslat formái kezdenek kibontakozni, mert az utolsó pillanatban október 10-i dátummal és október 11-i szétosztással egy második javaslatot kaptunk. Ennek a címében a »kisbérlet« szó mellett a »kisbirtok« szó is benn van. Amikor az ember kezébe vette ezt a javaslatot, kíváncsi volt a tartalmára és azt remélte, hogy rendben van, ez a javaslat bizonyára új fejezetet is fog tartalmazni, amely a kisbirtokok létesítésére vonatkozik. Kern így lett. Kiderült, hogy ez egy ügyes kirakatrendezés, (Meskó Zoltán: Csizmadia és kéjgáz!) itt tulajdonképpen csak arról van szó, hogy sikerült a címet megfejelni, de a szöveghen sehol sem találjuk meg az ennek megfelelő rendelkezéseket. , A kormánypárt vezérszónoka azt mondta, hogy ez a javaslat igen nagy lehetőségeket tartalmaz. En azt mondom, hogy nem nagy lehetőségeket, hanem igen nagy kijelentéseket tartalmaz. Az indokolásban látunk bizonyos nagy szólamokat, magában as szövegben azonban nem látjuk azokat rendelkezések formájában keresztülvinni. Legyen szabad megállapítanom, hogy amikor az ember elolvassa a 3. §-t, amely azzal kezdődik, hogy 300 holdas határt megállapítva bizonyos intézkedéseket hoz, némi megnyugvással veszi ezt tudomásul, de amikor eljut a mondat végére, ott találja azt a feltételt: »Ha a tulajdonos részvénytársasága vagy bank, vagy egyébként is külföldöm tartózkodik, vagy idegen. A helyzet tehát az, hogy a törvényjavaslat a szabály helyett a kivétellel kezdi (Meskó Zoltán: Sok a kivétel nagyon!) és a kivételek alól is rengeteg újaíbb kivételezést csinál. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Azt mondja például a törvényjavaslat, hogy akinek több határban van földje, az meghallgatandó arra vonatkozólag, hogy melyik határban történjék az igénybevétel. Nem a szükséghez képest történik tehát az igényibevétel, hanem a meghallgatás után, ahogyan a nagybirtokos kívánja és óhajtja. Azt látom a 17. §-han, hogy figyelemmel kell lenni arra, hogy egyes mezőgazdasági művelési ágak aránya ne tolódjék el túlságosan, mert ha eltolódnék, akikor már nem lehet igényhevenni azt a területet és nem lehet megalakítani , a kisbérleteket. Továbbá, ha közművelődést szolüUsé 1939 otióber 13-an, péníekeú. gál a birtok, ha gazdatisztet tart el, ha a tulajdonosnak egy, két, vagy három gyermeke van, ez mind privilegizált helyzetet teremt és az illető birtok területe is privilegizált helyzetbe került, mert ahhoz már nem lelhet hozzányúlni. Es — ne méltóztassék haragudni — ott látom a törzskönyvezett kancákat is, mint fontos birtokpolitikai szempontot. Azt hiszem, hogy azokat a törzskönyvezett kancákat lehetne még tenyészteni a megmaradó területen is és én azt szerettem volna, ha ez a birtokpolitikai javaslat a sokgyermekes magyar anyákat legalább ugyanolyan figyelemben részesíti, mint a törzskönyvezett kancákat. (Zaj. — Egy hang a középen: Hogy lehet ezt összehasonlítani?) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ilyen hasonlatoktól méltóztassék tartózkodni, mert ez igen közel áll a parlamenti illem megsértéséhez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Maróthy Károly: Ennek a törvényjavaslatnak egész felépítése és mondatfűzése olyan, hogy egyik mondatában ad valamit, a másikban azonban a kivételekkel viszaveszi. Amint a régi görög drámákban a kar és a karvezető egymásnak felelgettek és válaszolgattak, úgy válaszolgatnak egymásnak ezek a paragrafusok. A karvezető elmondja énekét, azután a kar visszaénekli. Itt is az együk; szakasz elmondja, hogy mit adna, a másik pedig visszaénekli azt, amit az előző szakasz mondott. Melyek azok a nagy lehetőségek, amellyeket ez a javaslat nyújt? Nézzünk, hát ennek a javaslatnak a mélyére. Megállapíthatjuk és mértani középarányosként kimondhatjuk, hogy 20 százalék kisbérletről van szó. Hát az 1920. évi és 1924. évi törvény nem adott módot arra, hogy a nagybirtokból kisbériét számára 15 százalékot igénybe lelhessen vennit

( Az 1920. évi törvényben megvolt a lehetőség arra, hogy az állami elővásárlás és megváltás alá került birtokokból kisbérleteket létesítsenek, sőt megvolt a mód arra is, hogy az egész bürtok igénybevehető legyen erre a célra, mi azonban most 20 százalékkal jövünk 15 százalék helyett, tehát mindössze 5 százalékkal nagyobb arányú igénybevételre adja meg az előttünk fekvő javaslat a lehetőséget. (Felkiáltások jobbfelöl: MineU a 15 százalékáról van szó?) Elnök: Csendet kérek! Maróthy Károly: T. Ház! Azt kell^mondanom, hogy ez a javaslat önmagában véve nem építő javaslat, nem azt adja, amit mi várunk tőle s nem olyan javaslat, amelyre azt lehetne mondani, hogy esetleg egy évszázadra rendezi a kérdést. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is mondjuk!) Legyen szabad összehasonlítást tennem e között a javaslat és az annakidején megszavazott Darányi Ignác-féle telepítési javaslat között, (vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) Meg vagyok róla győződve, hogy az igen t képviselőtársam elolvasta azt a régi 1909. évi telepítési javaslatot... (vitéz Lipcsey Marton: Nem olvastam el!>) Legyen szabad tehát összehasonlítanom ezt a két javaslatot. A Darányi féle javaslat anakidején, 30 esztendővel ezelőtt, a munkás- és a kisgazdatelepihelyért a beköltözéskor nem kért több megváltási árat illetőleg fizetést, csak 10%-ot, még a középbirtoknál is csak 20%-ot s így még a vagyontalan is hozzájuthatott a szerint a javaslat szerint a földhoz, ha garanciát tudott nyújtani. A Daranyi-fele javaslat szerint továbbá az összes közepületek építéséről az állam gondoskodott, azután a la-