Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-38

256 Az országgyűlés képviselőházának 38. végrehajtásának, szerves részének fog tekintetni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Adminisztrációs nehézségek a törvény végrehaátása során nem képezhetnek akadályokat. Azt hiszem, nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárt is minden garasoskodás nélkül meg fogja szavazni az ehhez szükséges esetleges költségtöbbleteket egy ilyen adminisztráció felépítésére. (Ügy van! jobbfelől.) Ad vocem végrehajtás! Nincs olyan rossz törvény, amelyet egy jó végrehajtással meg ne lehetne javítani (Felkiáltások balfelől: És viszont!) és nincs olyan jó törvény sem, amelyet közepes végrehajtással is tökéletesen el ne lehetne rontani. Fokozottan áll ez olyan törvényre, amely a számos részletes rendelkezés ellenére, túlnyomó részben kerettörvény jellegével bír és amely egész hatását a helyes és jó végrehajtásra építi fel. Tekintetbe kell továbbá venni azt, hogy .a törvény végrehajtásával az azzal megbízott szervek munkája nem ér véget, hiszen az új egzisztenciákat saját érdekükben és nemzetgazdasági szempontokból is állandóan ellenőrzés alatt kell tartani, oktatni, segíteni ós vezetni kell. De ez nemcsak az új földhözjuttatottakra, az új telepesekre vonatkozik. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a magyar föld, a magyar falu általában hiányos oktatás alatt szenved és hogy tulajdoképpen irányítást sehonnan nem kap. Méltóztassanak megengedni, hiogy Szent-lvány igen t. képviselőtársamnak válaszolva itt azt mondjam, hogy amilyen mértékben kívánom és helyeslem a mezőgazdaság terén az irányított gazdálkodást, annyira óvok mindenkit a »tervgazdálkodás« szó felhasználásától. (Helyeslés a középen.) A »tervgazdálkodás« szóban magában vannak olyan implifikációk, olyan összeköttetések, amelyeket magyar földön bevezetni vagy erősíteni senkinek sem áll érdekében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ugyanez áll a szövetkezeti termelés és a kollektív termelés szempontjából. (Ügy van!) Szent-lvány igen t. képviselőtársam bizonyára nyelvbotlás következtében szintén a ^kollektív termelés« szót ejtette ki. Mi a magyar parasztot kollektív termelésre nem akarjuk nevelni, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Meskó Zoltán: Nem is szabad!) mi arra akarjuk nevelni, hogy a saját kis földjén sajátmaga dolgozzék, viszont az egyesülésben rejlő minden segítséget igénybe vegyen. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A különálló egyének egyesüljenek, együtt dolgozzanak és ennek az egyesülésnek a hasznát is ők lássák. T. Ház! Az irányított termelésnél álltam meg gondolatmenetemben és arra térek vissza. Az országos termésszínvonalat csak irányított termeléssel tudjuk felemelni. Itt nem kívánok kitérni arra a kontooverz kérdésre, hogy a nagy- vagy a kisbirtok termel-e többet. Az Omge.-ben beszélő t. nagybirtokosoknak _ csak azt mondom: ha esetleg igaz is, hogy a kisbiFtok általában kevesebbet termel, vagy ha igaz, hogy némely helyeken kevesebbet termel, (Egy hang bal felől: így van!) nekünk nem feladatunk ezt kutatni; nekünk kötelességünk arról tenni, hogy a kisbirtok mást, de legalább anyüyit termeljen, mint a nagybirtok. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Tetszés a baloldalon.) Itt tehát nem rekriminálni, hanem dolgoznunk kell. Nem a jelen állapotot kell néznünk, amely talán nem megfelelő és nem kielégítő, de á jövőre nézve kell arra törekednünk, hogy kielégítőt és jót teremtsünk. (Ügy van! Ügy ülése 1039 október 13-án, pénteken. van!) De ha eltekintünk is ettől a kontroverz kérdéstől, azt kell mondanom, —- és azt hiszem, ebben mindenki megegyezik János Áron barátom, Matolcsy Mátyás, Maróthy Károly, Dárki más — ha a kisgazda segítés, irányítás, oktatás nélkül is sokat termel, azzal együtt még többet fog termelni. Azt hiszem tehát, ez az az alap, amelyen valamennyien meg tudnak egyezni. Ha ezt figyelemíbe vesszük, akkor látnunk kell, hogy egyedül a hivatalszervezés terén is milyen óriásig munka vár a földmívelésügyi miniszter úrra. De ez nem minden. A magyar mezőgazdaságban érdekképviseleti téren is egyrészt a túlszervezettség ós az azzal járó túlköltekezés, másrészt pedig a teljes fejetlenség jeleit látjuk. A mezőgazdasági érdekképviselet mai halmazállapotában egységes fellépésre és egységes cselekvésre teljesen képtelen. Pedig már ennek a javaslatnak a végrehajtása során is óriási feladat várna egy erős, életképes, komoly mezőgazdasági autonóm szervezetre. Az én szemem előtt egy nagy elgondolás lebeg. Abban reménykedem, hogy valamikor lesz idő, amikor minden magyar faluban részben, hatósági jelleggel bíró autonóm szerv fog működni; nevezhetjük bárminek, én példának okáért csak úgy mondom, hogy; gazda- és földmíveskör; (Meskó Zoltán: De Breznay nem engedi!) a névről nem fogunk vitatkozni. Ebben a körben fog lefolyni minden mezőgazdasági és minden ezzel kapcsolatos kulturális tevékenység. Ezen a körön belül kell lennie, ott kell működnie minden szövetkezetnek, minden állattenyésztési, minden gyümölcstermelési és szőlészeti egyesülésnek és ebben a körben kell megtörténnie a szakoktatásnak, a tanfolyamok megszervezésének, kísérletek, könyvtárakciók lebonyolításának, stb. Ezek mellett kell, hogy működjék lehetőleg fárvánként a falu gazdasági tanácsadója. Nagyközségekben már most és későbben mindenütt a földmívelésügyi minisztérium rendes fizetett szerveinek kell lennie, egyelőre és ideiglenesen pedig képzett gazdáknak, gazdatiszteknek, aranykalászos gazdáknak és a falusi intelligencia tagjainak ingyenes munkáját kellene kérni és lehetne igénybe venni. Ha most ezeket a falusi szervezeteket talán járásonkint, de mindenesetre megyeszékhelyenkint összefoglalnák egy megyei gazdasági felügyelőség keretében, amely a mezőgazdaságnak, a földmívelésügynek középfokú hatósága volna ós megyeszékhelyenkint összefogna egy megyei központ ezeknek a falusi köröknek a működését, akkor — amíg a központban ott van a miniszter és & minisztérium ,— addig még meg kellene teremteni egy egységes autoiióin csúcsszervezetét, amelyre ennek a reformnak a véghezvitelét és a falunak minden érdekét a jövőben nyugodtan rá lehetne bízni. Ezt így három és fél perc alatt rendkívül egyszerű dolog elmondani, de mindenki, aki mezőgazdasági szervezkedéssel valaha is foglalkozott, tudja, hogy milyen rettenetesein nehéz, milyen borzasztóan nagy feladat a gyakorlatban véghezvinni; hány tyúkszemre kell rálépni a miniszter úrnak, még mielőtt odaérkezik az íróasztal mellé, ahonnan az erre vonatkozó első rendeletet vagy tervezetet ki akarja adni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Igaza van!) De ha valaha, akkor ma lehet ehhez a feladathoz hozzányúlni, mert ma sok száz és ezer értékes, részben fiatal, résziben tapasztalt mezőgazda és mezőgazdasággal fog-