Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-37
222 Az országgyűlés képviselőházának 37, tabb gazdálkodási forma, a dolog természeténél fogva. Aki bizonytalan bérletet kap, aki nem tudja, hogy máról holnapra vagy egy vagy két év múlva milyen címen dobják ki a bérletből, az nem invesztál abba a birtokba, nem épít tanyát, nem ültet gyümölcsfát és nem feszíti meg minden erejét, mint az, aki tulajdonjogilag jut annak a területnek birtokába. Természetesen itt mindig a költséget veszik tekintetbe és mindig csak abból indulnak ki a képviselőház tagjai, hogy honnan teremtsék elő a föld megvásárlásának céljaira szükséges összeget? Ha 1848-ban és 1849-ben arra az álláspontra helyezkedtek volna, hogy a magyar jobbágyok megváltásuk fejében 25%-ot azonnal fizessenek le és vállaljanak kötelezettséget a föld jól felértékelt értékeért, a magár jobbágyságot még most sem szabadították volna fel. (vitéz Lincsey Márton: Az egészen más helyzet volt!) Egészen más volt a helyzet, mert olyan körülmények adódtak, amelyek kilendítették a magyar földbirtokosságot, a magyar nemességet addig képviselt nemesi felfogásából. T. Képviselőház! Azt méltóztatnak hinni, hogy az a nagy földbirtokpolitikai akció, amely ennek a törvényjavaslatnak alapján törvénnyé válása esetén megindul, azt az eredményt fogja jelenteni, amelyet itt a mélyen t. előadó úr szépen és nagyszerűen elénk vázolt, amikor látnoki szemmel látta már azokat a kisbirtokosokat, akik honfoglaló útra indulnak ennek a törvénynek alapján és azután meggyökeresedve ennek a magyar földnek, a magyar néünek, a magyar nemzeti gondolatnak a szolgálatába állanak? Azt hiszik, mélyen t. képviselőtársaim, hogy ez az illúzió valóra fog válni? Lehet ez nagyon tiszteletteljes felfogás, én azonban ebben a felfogásban, sajnos, nem osztozom. Előttem szólott képviselőtársam mjegjegyezte, hogy ennek a törvényjavaslatnak hatályát ne terjesszük ki arra a területre, ahol ő lakik, noha én azt mondom, hogy Magyarországnak most már az is szerves része és nem különálló • test.^ (Csoór Lajos: Nem külön test! — Malasits Géza: Nincs corpus separatum!) A képviselő úr is megjegyezte, hogy egy kicsit magas az a taksa, amelyet mindjárt fizetnie kell a bérlethez juttatottnak, ha bérletbe akar jutni, a bérletbe való juttatásnál ugyanis az 1936 : XII. te. megfelelő rendelkezése az irányadó. Amint képviselőtársaim már számolgatták, igen tekintélyes összeg" szükséges ahhoz, hogy valaki ehhez a bérlethez hozzá tudjon jutni, hogy valaki a lábát ilyen bérletbe betegye. Ha a mezőgazdasági munkásnak, vagy kisparasztnak 3000 pengője van, amit egy kétesértékű bérletbe akarna befektetni, akkor százszor inkább befekteti magántulajdonba, amellyel szabadon rendelkezhetik. (Meskó Zoltán: De ehhez nem kell törvény, mert olcsóbban megveszi magánúton!) Mélyen t. Képviselőház! Éppen ezért egyik indoka annak, hogy én a parasztság magántulajdona mellett foglalok állást az, amit már elmondottam, a másik pedig a termelés szempontja. Osztozom abban a felfogásban, hogy a magyar nagybirtok termelés tekintetében egy szemernyivel sem áll felette a jól kezelt kisbirtoknak (Meskó Zoltán: Vas József kimutatta, hogy a kisbirtok többet termel! A népjóléti miniszter kimutatta!) Sőt merem mondani, hogy értéktermelés tekintetében a kisbirtok felette áll a nagybirtoknak. Keztyiís ülése 1939 október 12-én. csütörtökön. Lajosnak a számításai annakidején engem minden tekintetben igazoltak, mert az ő számításai alapján értéktermelés tekintetében a kisbirtok valóban felette áll a nagybirtoknak. Ez a termelés azonban csak akkor alakulhat ki szervesen — én is vallom — az egész gazdasági élet átszervezésével kapcsolatban, ha a parasztság magántulajdonban kapja meg azt a területet és nem bérelt területet kap. Nem bérletbe juttatjuk neki a földet, hanem tulajdonul, amely biztonságot nyújt a számára és sziklaszilárd talajt jelent a lába alá. (Egy hang a baloldalon: Ez volna a szívügye!) Én is felvetem a kérdést, miért nem lehet akár örökbérlet alapján a tulajdonjog biztosításával... (Meskó Zoltán: Átmenetileg örökbérlet!) úgy van, átmenetileg. Miért nem lehet örökbérlet alakjában, amely a tulajdonjogot biztosítja számára, megszerezni részére a földet, vagy miért nem lehet járadékbirtokot létesíteni. Sebess Dénes, aki ugyancsak elismert elsőrendű agrárszakértőnk volt és írásai még most is sok tekintetben útmutatást jelentenek (Meskó Zoltán: Ügy van!) agrárpolitikai kérdésekben számunkra, 1916-ban törvénytervezetet dolgozott ki a járadékbirtokokra vonatkozólag és ugyanez a törvénytervezet a kivándorlási tanács iratainak harmadik számaként meg is jelent. Vegye elő a földmívelésügyi miniszter úr és tanulmányozza át ezt & törvényjavaslatot és ott sokkal egészségesebb megoldást talál földbirtokpolitikai kérdésben, mint ezzel a javaslatával, amelyet előttünk képvisel. Ellenvetést is hallottam a kisbirtokosság termelésével kapcsolatban, mert valóban a termelést magát éppúgy meg kell tanulni, mint a cipésznek a cipőcsinálást. Hivatkozom arra, hogy amikor a földmívelésügyi tárcát tárgyaltuk itt sorra és rendre, nem egy-két alkalommal a képviselőházban — a Napló igazol bennünket — mindig a mellett szálltunk síkra, hogy ha az ipari munkásokat ipariskolákban tanítják, mint ahogy 1 nagyon okosan és bölcsen teszik, ugyanezt tessék a falusi parasztságnál is bevezetni, mert itt, ahol a paraszt lakosság az orszá ; g lakosságának több mint a felét teszi ki, néhány ismétlőiskolával, néhány átmeneti népszerűsítő oktatással (Meskó Zoltán: Tanyai iskola sem volt!) magát a termelés kérdését ily^n oktatással elintézni nem lehet. Ma már a fogyasztók olyan követelményekkel állnak elő a termeléssel szemben, amelyeket a termelésnek megfeszített erővel, hozzáértéssel, tudással teljesítenie kell. Szerencsénk, hogy a magyar parasztságnak okos, észjárása gyors és annyi gyakorlati tapasztalata van. mert ha ez nem volna, akkor, t. Képviselőház, régen nem tudnának azoknak a termelési követelményeknek megfelelni, melyeket vevőink velük szemben felállítanak. Elnök: A képviselő úrnak lejárt a beszédideje. Szeder Ferenc: Tisztelettel kérek egy negyedórás meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást meg'adja. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Tgenis, n földmívfsiskolákat, amelyek a parasztságot megtanítják a termelésre, egész garmadával kellett volna felállítani. Tudom, hogy a magyar államháztartás sokszor súlyos nehézséggel küzd, de tudom azt is, hogy voltak időszaHhb^:,
