Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-36

Áz országgyűlés képviselőházának 36. említem és ez az oka annak, hogy a javaslatot nem fogjuk, nem tudjuk elismerni. Szabad legyen azonban a még rendelkezé­semre álló néhány perc alatt egy másik kér­désre is válaszolnom. Az a kérdés merül itt fel állandóan, — és előttem szólott képviselőtár­sam is azt hangsúlyozta — hogy nincs elegendő föld. Állandóan arról vitatkozunk, hogy meny­nyi föld áll rendelkezésre. Én erre azt vála­szolom, t. Ház, ne azon vitatkozzunk, hogy há­rom- vagy kétmillió hold áll-e rendelkezésre, hanem mondjuk ki félreérthetlenül, hogy az 500 holdon felüli birtokok így és így igóoybe­vehetők, s ez alól ne legyen kibúvó, és akkor fogjuk majd tapasztalni azt, hogy mennyi a földünk. Felesleges itt statisztikákat nézni és vitákat rendezni. (Egy hang jobbfelől: A gim náziumokat ki fogja fenntartani?') Az állam. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Arra kell töre­kednünk, hogy tárgyalásaink ne ilyen elméleti vitákban merüljenek ki, hanem itt arról kel­lene tárgyalnunk állandóan, hogy mi módon tudnánk, minél többet és minél jobbat jut­tatni. Ne arról vitatkozzunk, hogy van-e föld, vagy nincs. A Nagybérlők Országos Egyesülete meg­küldte nekem is azt a kimutatást, amelyet a miniszter úrhoz címzett. E kimutatás szerint 8 millió hold hiány van. Ezzel fejezi be a kimu­tatást és azt mondja, hogy semmit sem lehet tenni. Amikor a magyar iparnak ilyen kon­junkturális fejlődése indult meg, amilyen most van folyamatban, amely felszívja a vidék nép­feleslegét, — egy év alatt 70.000 embert szívott fel a fővárosba — akkor, azt hiszem, hogy ha a közül a 700.000 ember közül, akit földhöz kel­lene juttatni, 250.000-et vagy 300.000-et tényleg földhöz juttatunk, ez egészen bizonyosan nem lesz tragédia erre az országra nézve, mert egy részüket a kisbirtok, másik részüket pedig az ipar fogja felszívni. Ezzel az érveléssel nem lehet ezt a kérdést elodázni és elintézni. Ezekután legyen szabad a javaslattal szemben a mi álláspontunkat és programmun­kat leszögezni ebben a súlyos kérdésben. (Rali­juk! Halljuk! balfelől.) Először is a hitbizomá­nyok azonnal eltörlendők s az átírás során a kulcs a birtokkategóriák szerint 50%-ig eme­lendő. Ez az egyik reális alap ahhoz, hogy itt elég föld álljon rendelkezésre a telepesek szá­mára. (Helyeslés a baloldalon.) A másik kér­dés: idegenek magyar földön birtokot nem tarthatnak, mert lehetetlen, hogy negyedmillió hold legyen idegenek kezén, (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) és ugyanakkor kimond­juk, hogy zsidók földet nem birtokolhatnak és a zsidók földje átszáll a magyar államra. (Élénk taps a baloldalon.) Továbbá felvetjük a birtokszerzés kérdését és minden olyan birtok, amely nemzetellenes magatartás folytán jutott egyes családok kezére, a nemzet vagyonának tekintendő és rá csak a parasztság tarthat igényt. (Élénk taps a baloldalon. — Rassay Ká­roly: Hány évre visszamenőleg 1 ?) Akár négy­száz évre visszamenőleg. (Zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: Mert ezt tisztázni kell! — Egy hang a középen: Etelközig visszamenő­leg! _ Derültség jobbfelől. — Egy hang jobb felől a szónok felé: Komolyan lehet ilyet mon danif — Felkiáltás a baloldalon: Adásvételi szerződést mutassanak!) Ezekután pedig kijelentjük, hogy a nagy­birtok igénybevételénél a birtokos a birtok értékét nem kaphatja meg, mert olyan teleipí­KÉPVTSELÖHAZT NAPLÓ II. ülése 1939 október 1.1 r én, szerdán. 197 test csinálni komolyan, gyors ütemben, ahol a tőkét ki kell fizetni: a nemzetgazdaság nem bírja meg. Éppen ezért a birtokos a vételárnak csak 20 százalékát kaphatja meg, a többit, pe­dig hosszúlejáratú, alacsony annuitás mellett élvezhesse. (Egy hang balfelől: Kötvényekben!) Ezek azok az alapfeltételek, amelyek a földszerzést lehetővé teszik. A másik oldal felé pedig kijelentjük, hogy ingyenföld pedig nincs, de ugyanakkor gondoskodás történjék arról, hogy a legszegényebb, arra érdemes, valóban erősfajiságú magyarság a földhöz hozzá is juthasson. (Taps a baloldalon. — Bo­dor Márton: De ezt ne bízzuk a jegyzőkre!) Ezek azok az elvek és követelések, amelye­ket mi hirdetünk. Szomorúan kell megállapíta­nunk, hogy amikor nagy küzdelmeinkben, a rendszerváltozásért folytatott küzdelmeinkben a zsidóságot — mondjuk — politikailag — térdrekényszerítettük, ugyanakkor a zsidók helyére mindenhol a grófi vonal tört előre és ennek az a vége, hogy a politikában pedig a reakció szelleme erősödik. Én ezt a javasiatot is e reakciós szellem fanyar, élvezhetetlen gyü­mölcsének tekintem és ezért nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a baloldaton. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. Szólásra következik? Bioczonádi Szabó Imre jegyző: Szent-Ivány József! Szent-Ivány József: T. Képviselőház! Az előrehaladott időre való tekintettel kérem be­szédem elhalasztásának megengedését! Elnök: Méltóztatnak a halasztást engedé­lyezni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzá­járul. T. Ház! Tegnapi ülésünkön úgy határoz­tunk, hogy az interpellációra 1 órakor térünk át, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön délelőtt 10 óra­kor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak az elnöki napirendi javaslatot elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Az interpellációkat megelőzően az írásban adott miniszteri válaszokat fogom felolvas tatni. Kérem a jegyző urat, hogy szíveskedjék a pénzügyminiszter úrnak Keck Antal kép­viselő úr részére adott válaszát felolvasni. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »A miniszterelnök, az igazságügyminiszter, az iparügyi miniszter és, a kereskedelemügyi mi­niszter urakkal egyetértésben Keck Antal országgyűlési képviselőnek a képviselőház 1939. évi augusztus hó 2-án tartott ülésében egyes magyarországi vállalatok tőkekiviteli művele­tei tárgyában előterjesztett interpellációjára válaszomat a következőkben adom meg: A korlátozó rendszabályok természetéből folyik, hogy mindig vannak olyanok, akik a korlátozások alól kibúvót keresnek. Ez ellen a törekvés ellen megfelelő ellen­őrzéssel és megtorló intézkedéssel lehet véde­kezni. Ami a devizakorlátozásokat illeti, a visz­szaélések megelőzése, illetőleg megtorlásának lehetővé tétele érdekében az elmúlt évek folya­mán kiépített ellenőrzési rendszer a visszaélé­sek lehetőségét és veszélyét lényegesen csök­kentette. 32

Next

/
Thumbnails
Contents