Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-32

I Az országgyűlés képviselőházának 32. i i lő társaim, is bő vem kifejtették, hogy a magyar jövendő veszélyeztetését látják abban, hogy amikor az igen t. Ház egyes felszólaló tagjai mind elismerték ennek a törvényjavaslatnak a szűkkeíblűségét és elismerteik azt, hogy ez a társadalmi réteg minden körülmények között megállta a helyét a magyar történeieniben, akkor ez a társadalmi réteg nem kapja meg azt a kellő szociális támogatást, amelyet joggal elvárhat ettől a képviselőháztól. Nem vonom kétségbe az igen t. földmívelésügyi miniszter úr jóindulatát, de meig kell látnom és meg kell állapítanom azt, hogy itt a háttérben más kezek dolgoznak, amelyek nem akarnak többet adni annak a társadalmi rétegnek, nem akarnak annyit adni, amennyit az ágén t. Háztól joggal elvár. Nagyon nehéz elvitatni az élet jogát attól, aki megszületett, mert aki egyszer megszületett, annak joga van a,z élethez, joga van élni, joga van kenyeret követelni ebben az országiban, mert munkájával, testével, lelkével és hitével ehhez a röghöz ragaszkodik és életet követel ebben az országban a maga szaunára de. Nem lehetünk mostohábbak ezzel a társadalmi réteggel szemben, mint az ország más társadalmi rétegével szemben, akár az ipari munkásokról, akár a közalkalmazottakról legyen szó, akiknek számára tudott ez a rendszer és az igen t. országgyűlés létalapot biztosítani. Ha a társadalmi rétegek különböző csoportjainak ezt meg tudtuk adni, akkor kötelessége ennek az országgyűlésnek az is, hogy az ország legnagyobb rétegének is megadja, amely réteg soha sem volt hűtlen ehhez a röghöz, s amely sohasem tagadta meg a hazáját akkor sem, amikor azért halál járt. Sokan elmenekültek ebből az országból akkor, amikor szembe kellett volna szállni azzal a felforgaató idegen szellemmel, mely évtizedeken keresztül iparkodott a magyar nép lelkéből a hitet, a szeretetet, az egymás iránt való megbecsülést kiirtani, hogy a liberális rendszernek és uszályhordozójának, a szociáldemokráciának helyet adjon és ezt a földet lehetetlenné tegye a magyar nép számára. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyalás alatt álló javaslathoz szólni. Abonyi Ferenc: Ahhoz szólok. Elnök: Kérem, ne méltóztassék az elnöki kijelentésekkel vitába szállni és méltóztassék magát ahhoz tartani, hogy a törvényjavaslat az 1938: XII. te. alapján biztosított gazdasági munkavállalók özvegyeinek járadékban való részesítéséről szól. Ne_ méltóztassék tehát általános világnézeti fejtegetésekbe bocsátkozni. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Abonyi Ferenc: Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem kielégítő szociális szempontból, de nem kielégítő magyar szempontból sem, mert ez a társadalmi réteg ezen a földön, amelyen dolgozik, megkövetelheti az emberhez méltó életet. Ez a javaslat nem kielégítő szociális szempontból, sőt bátran mondhatjuk, hogy antiszociális gondolkozás van benne, mert az életlehetőséget tagadja meg azoktól, akik többet várnak és kenyeret várnak öreg napjaikra a törvényhozástól. A magyar nép egész lelkületét és minden erejét beleviszi munkájába és abba a rögbe, amelyen munkálkodik azért, fyogy a magyar nemzet ellátása biztosítva legyen. Szociális szempontból is kötelessége volna tehát ennek a javaslatnak, hogy gondoskodjék ennek az értékes munkástáborllése 1939 szeptember 28-án, csütörtökön. 137 nak öreg napjairól, hogy ne kelljen kénytelen koldusbotot venni a kezébe és házról-házra járni. A magyar élet nehézségeit nem tudja ez a társadalmi réteg leküzdeni, mert hiányzik az a segítő kéz, amely őt ebben a küzdelemben segítené. A törvényjavaslat fő feladata volna, hogy ezeket a földmunkásokat, ezeket a szenvedő magyar testvéreinket biztosítsa öreg napjaikra, de hiányos ez a törvényjavaslat, mert az adott számok szerint olyau alacsony összeget állapít meg, amely egy embernek nemp csak egyhavi, hanem még talán háromnapi ellátására sem elegendő. Amint nekünk nem elég az élet fenntartására napi 16—24 fillér, éppúgy nem elég az elaggottnak, mert annak is vannak kívánságai és szükségletei. A magyar törvényhozásba több szociális gondolkodást kellene bevinni. Nem vonom kétségbe, hogy képviselőtársaim lelkében szociális érzés van, de ezt érvényesítsük is és amikor itt van előttünk ez a javaslat, akkor őszintén és becsületesen gondoljunk arra a társadalmi rétegre, amely a világháború befejezése után, a forradalom dúlása alatt is kitartott magyarságában és keresztény hitében. Magam láttam és tapasztaltam, hogy ebből a társadalmi réI tegből egyszerű munkásemberek miként hurcoltattak Dunapatajra, Kecelre, Kalocsára és más városokba az akasztófa alá azért, mert ragaszkodtak magyarságukhoz és keresztény hitükhöz és inkább meghaltak, de ebből nem engedtek. Ezt a társadalmi réteget, amelyre a magyar nemzet mindig számíthat, mert nem tud kivetkőzni ősi fajtájának szeretetéből, ne hagyjuk el öreg korában, hanem emberhez méltó életet biztosítsunk szamára. Ezt az életet csak úgy tudjuk biztosítani, ha az országgyűlés megérti a kor intő szavát és szociálisan gondoskodik róla, úgy, amint a keresztény hit és a felebaráti szeretet előírja. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Nem lehet szótlanul elmenni a javaslat mellett a szociális tartalom hiánya miatt és kérnünk kell az igen t. födmívelésügyi miniszter urat, amint azt előttem szólott t. képvselőtársaim is kifejtették, hogy egy komolyabb, egy megfontoltabb, egy szociális tartalommal telítettebb javaslatot hozzon ide, amilyent mi lelkünkből és szívünkből akarunk nyújtani ennek a magyar társadalmi rétegnek, amely rászolgált erre, mert sohasem vetette ki lelkéből azt a szeretetet, amely ehhez a földhöz kötötte. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a társadalmi réteg nem feledkezett meg a magyar közösségről és nem voltak különleges kívánságai, azt az egyet azonban nem tagadhatja meg tőlük a t. országgyűlés, hogy az élethez való jogukat öreg napjaikra., is biztosítsa. Kérem a földmívelésügyi miniszter urat, fontolja meg mégegyszer a dolgot és hozzon ide a Ház elé olyan javaslatot, amely kielégíti elsősorban i ezt az érdekelt társadalmi réteget és kielégíti a Ház minden egyes tisztelt tagját is abban a tekintetben, hogy jó munkát végzett és eleget tett annak a kötelességnek, amelyet a mandátum átvételekor vállalt a széles magyar néprétegekért. Remélem, hogy az a testvéri magyar szeretet lesz tírrá igen t. képviselőtársaimon, amely ebből a javaslatból hiányzik, remélem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr is fontolóra fogja venni a kérdést és, a javaslatot újabb szövegezésben, szociális szempontból kibővítve, fogja idehozni a Ház elé. (Mosonyi Kálmán: Vonja vissza a javaslatot!) 22*