Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-31

92 Az országgyűlés hépviselohazának 31. ülése 1939 szeptember 27-en, szerdán. Kálmán: Mi nem vesszük észre!) Csekély tehetségemmel azon leszek, hogy az utána maradt ürt betöltsem s hogy az ő nemes szándékait, az ő gyönyörű elgondolásait, amelyeket átvettem tőle, idehozzam. T. Ház! Sokféle felszólalás^ történt ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása során; statisztikai adatokkal jöttek képviselőtársaink mind a jobb-, mind a baloldalról és egybehangzóan mindenki azt állapította meg, hogy ez a törvényjavaslat így, ahogy van, a mezőgazdasági munkásokon és özvegyeiken nem segít lényegesen. Én is megállapítom, hogy az a csekélység, az a kis morzsa, amelyet ez a törvényjavaslat juttat, amely javaslat csak egy másik törvénynek, az 1938 :XII. törvénycikknek a kiegészítő része, (Kóródy Tibor: És hibái egy részét pótolja!) nem elégíthet ki bennünket azért sem, mert lenézését jelenti annak a néprétegnek, amely mindnyájunk asztalán biztosítja a kenyeret. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondhatnám és azt is állítom, hogy ez a törvénytervezet, úgy, amint össze van állítva, kivitelében, statisztikájában gyönyörűen van kidolgozva, azonban ennek a törvénytervezetnek a belső tartalma jóformán QS7 jottányit sem segít azokon a szerencsétlen asszonyokon, özvegyeken, akiken tulajdonképpen segíteni kellene. A 60. év után az az öreg matróna, aki magával tehetetlen, aki mások segítségére van már utalva, aki már nem tud magával sem törődni s akivel másoknak kell törődni, tehertétel a családon. Sajnos, nagyon sok helyen megállapítottam, hogy nem örömmel fogadták ezeket az öreg anyókákat, a gyermek megdagadta az édesanyát, mert tehertétel volt az eltartása. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha végignézünk az ország különböző részein, mit tapasztalunk? A mezőgazdasági munkásság a szó szoros értelmében le vau rongyolódva, a koldusok sorsán van. Gesztelyi Nagy László képviselőtársam azt állította és statisztikát is-mutatott elénk, hogy vannak mezőgazdasági munkások, akik napi 10 pengőt is keresnek. Ezt én tagadom, mert nem áll. Netm áll azért sem, mert a legjövedelmezőbb mezőgazdasági munka idején, amikor az aratási idő van, akkor sem keres az a munkás félmázsa búzát egy nap alatt, már pedig a búzának clZ cLTcl cl kereskedelemben húsz pengő. De ez a munka is csaik rövid ideig tart. Meddig tart nálunk Magyarországon az aratás? Az aratási idő nem több, mint három hét, mert ha három hétnél tovább tart, akkor már óriási veszteségek mutatkoznak a szempergésben, tehát sietnünk kell az aratással. A cséplés? Neon több, mint négy hét és mit kereshet a munkás a cséplési idő alatt is, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy akkor vagy szeles, vagy esős idők vannak? Nem állja meg tehát a helyét állítás, hogy a mezőgazdasági munkás 10 pengőt is keres egy nap alatt. Viszont tény az, hogy az évszak, azt mondhatnám, kétharmad részét tétlenségben tölti el azért, mert a rendszer nem gondoskodik arról, hogy minden időben és mindenkor foglalkoztatva legyen. Olykor lemegyek vidékre és végignézem a zselléremiberek házait. Nagy különbség az, hogy kormánypárti képviselő-e az ember, vagy ellenzéki. Mert nekünk egy óriási munka jutott osztályrészül; nekünk kell felkutatnunk, felbúvárikodnunk a kétségbeesett magyarokat. a kétségbeejtő gazdasági helyzetben lévő mezőgazdasági munkásokat ós azok lakásait. Ilyen útjaimon azt állapítottam meg, hogy januárban, februárban és márciusban ezek a szerencsétlen zselléremberek, akik más talajáról szedik össze mindennapi kenyerüket, állatjaikkal voltak egy koszton, mert kukoricakása volt a reggelijük, ebédjük és vacsorájuk. Ez a törvényjavaslat, amely itt fekszik előttünk, jószándékú, mert azt szeretné, hogy valami úton-módon nyúljunk a hóna alá az elesett népnek és segítsünk rajta. De ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál is látok bizonyos mértékig pártszempontokat. Küszöböljük itt ki a pártpolitikát; mindenki appelláljon a maga lelkiismeretére és az ő magyar tiszta szívére, hogy ezen a néprétegen, a mezőgazdasági munkásságon végre egyszer radikálisan és reálisan segítsünk. En, aki a falunak gyermeke vagyok és akit a vidéken választottak képviselővé Pálffy Fidél után, annak jajszavát hoztam ide és annak nagy felkiáltását, hogy ez a négy pengő, amelyet ez a törvényjavaslat juttatni akar, nem más, mint megszégyenítése annak a néprétegneik, amely 'biztosítja a kenyerünket. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Addig nem akartam szólni a javaslathoz, amíg választóiimmal nem beszélek; miután ők, akiket végigjártam, azzal az utasítással küldtek ide, hogy kifejtsem helyzetüket, most felszólalok. Ez a réteg nincs megelégedve ennek a segítésnek módjával. Elhiszem, hogy vannak, akik örülnek a négy pengőnek is, mert hiszen azt { seon tudják mit csináljanak szegények, hiszen koldulni járnak, aimikor elérik 60 éves korukat, amikor pedig már babérjaikon kellene pihenniük. Ehelyett koldusbot jut nekik: Végig kell járniok a falukat, a tanyákat és így szedik össze^ mindennapi kenyerüket. Azoknak, akik a városban élnek és azoknak, akik ezt a képviselőházat évtizedeken keresztül megtöltötték^ sohasem jutott eszükbe, hogy a mezőgazdasági munkásságnak érdekében csak egyszer is 'helyesen szót emeljenek. Azt mondta Szeder, t. képviselőtársam a mostani tárgyalás folyamán, hogy mennyit harcoltak, hányszor szóltak és hányszor követelték a mezőgazdasági munkásság életszínvonalának emelését. Én is figyeltem minden mozdulatot; ha nem is voltam henn a képviselőházban, azért a kezemet mindenkor rajta tartottam a politikának a pulzusán, és mint egy szeizmográf figyeltem, hogyan dolgozik az, a szociálpolitika, amelyet a munkásság ebbe 'a házba beküldött. Láttam, hogy voltak időpontok, így 1922-ben, amikor passzivitásba vonult az a szociálpolitika és nem vett részt a választásokon, hanem kívül maradt a törvényhozás házán,... (Antal István: Nem a szociálpolitika, hanem a szociáldemokrácia!) A szociáldemokrata párt 1926-ban Bethlen István gróf kormányával paktumot kötött olyan értelemben, hogy sem a mezőgazdasági munkássághoz nem fog hozzányúlni, sem pedig a közszolgálati alkalmazottakhoz. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bravó!) Ezt meg kellett mondanom, mert nekem, mint munkásembernek a lelkiismeretemet bántja, hogy ilyen harmad- és huszadrangú polgárrá süllyesztette ezt a réteget még a szociáldemokratapárt is, amelynek szent kutyakötelessége lett volna ezzel a munkásréteggel törődni. (Egy hang a jobboldalon: Szent kutyakötelesség? — Derültség a középen, — Egy hang a szélsőbaloldalion;