Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1939 június 21-én, szerdán. 85 Jelentem a t. Háznak, hogy Meizler Károly képviselő úr a választási visszaélések tárgyában a kormányhoz, továbbá ugyancsak Meizler Károly képviselő úr a politikai üldözések és az ismeretes 3400>-as rendelet tárgyában a kormányhoz bejegyzett interpellációjának elmondására halasztást kért. Én a kért halasztásokat megadtam. Következik Tildy Zoltán képviselő úr interpellációja a földművelésügyi miniszter úrhoz a búza-árkérdés rendezése tárgyában. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az ország gazdaközönsége várja és sürgeti a termésértékesítési rendelet megjelenését és hogy ennek minden további késedelme a termelő közönség megkárosodását jelentheti*? Hajlandó-o a miniszter úr nyilatkozni, e kiadandó rendelet tartalmát a Ház előtt ismertetni, magát a rendeletet mielőbb megjelentetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (A szélsőbaloldali képviselők kivonulnak a teremből. — Gr. Festetics Domonkos: Az agrárkérdések nem érdeklik őket, csak a színház kell nekik! — Rassay Károly: Úgy-e viszszasírtok minket! Jó volna, ha én ülnék ott! — Zaj és mozgás a jobboldalon. — vitéz Herteïendy Miklós: Kabaré!) Csendet kérek, képviselő urak. Tildy Zoltán: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor ezt az interpellációt és az ehhez hasonlókat bejegyeztem, tisztában voltam azzal, hogy azok a kérdések, amelyeket én a t. Ház előtt szóváteszek, nem érdeklik olyan egyetemlegesen a parlament minden oldalát. (Vargha Béla: A népet pedig nem a politikai cirkusz érdekli, hanem a kenyér!) Ezek a problémák, sajnos, — már azokon kívül, akik itt a Házban érdeklődnek irántuk — csak a magyar népet, a magyar vidéken dolgozó, küzdő, fáradó, verejtékező magyar népet érdeklik, mert annak sorsával, életével s vele együtt az egész nemzet életével szoros öszefüggésben vannak. (Úgy van! Ügy van!) Az a kérdés, amelyet én itt most szóváteszek, (Halljuk! Halljuk!) szoros kapcsolatban van az egész mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének a kérdésével. Azt hiszem nincs közöttünk különbség abban a tekintetben, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségének biztosítása elsőrendű nemzeti közérdek; (vitéz Hertelendy Miklós: Fundamentuma mindennek!) nemcsak azért, mert egész közgazdasági, nemzetgazdasági életünknek fundamentális tényezője maga a mezőgazdaság, hanem azért is, mert meggyőződésem szerint — a statisztika adatai szerint is — népességünknek túlnyomó többsége és ennek életszínvonala szoros kapcsolatban van ezeknek a kérdéseknek mikénti elintézésével. I)e az is meggyőződésem, hogy a jövendőben a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét biztosítani még fontosabb, mint eddig volt, mert mint a nemzet többi rétegére, úgy a mezőgazdasági lakosságra is a jövendőben még nagyobb teher fog nehezedni, mínt a múltban, aminek jelei már most is mutatkoznak. Az általános nemzeti szempontokon túl nemcsak a földtulajdonos gazdákat, de más nagy nemzeti rétegeket is szorosan érint ez a kérdés és elsősorban azt a mezőgazdasági munkásságot, amely szoros kapcsolatban él a magyar földdel, a magyár föld eddigi tulajdonosaival, a gazdákkal. KÍIPVJSELÖHAZI NAPLÓ I. é T. Ház! Sokat hallottunk itt a pariamientben a munkabérkérdés, a munkaviszonyok, a munkafeltételek rendezéséről. Én magani is az elmúlt országgyűlésen legtöbbet a mezőgazdasági munkásság problémáiról beszéltem s mindig hangoztattam, hogy a mezőgazdásági munkásság sorskérdései tartósan és reálisan megoldhatatlanok az egész mezőgazdasági termelés többi kérdésének megoldása nélkül. (Bárczay Ferenc: Többtermelés, ez a megoldás!) Most az elmúlt hónapban láttam egy tendenciát érvényesülni az országban. Nem célzok senkire, de szomorúan és sokszor megdöbbenten szemléltem azt az agitációt, amely a mezőgazdasági munkásságot szinte az osztálygyűlöletig menően szembeállítani igyekezett a magyar gazdatársadalommal. (Úgy van! a jobboldalon és a közepett. — Egy hang a jobboldalon: Azért mentek ki!) Őszintén megvallom itt az országgyűlés színe előtt, hogy nekem, aki ezért a rétegért, lelkem legmélyéig átérezve ennek sorsát, kiállottam itt a parlamentben, volt egy emberi csalódásom, mert ennek a rétegnek egyes tagjai velem szemben, aki szinte azexisztenciámat és az életemet tettem rá ennek a rétegnek ^ szolgálatára, fel tudtak lépni olyan agitációnak a hatása alatt, amely a gyűlölségig menően a magyar gazdatársadalommal, a magyar földtulajdonosokkal szemben lépett fel ebben az országban. Én megmondottam már a múlt parlament tárgyalásai alatt, hogy vigyázni kell az országiban a radikalizmus jelszavaival, (Úgy van! Ügy van! — jobbfelől) amelyekkel szívesen éltek olyan képviselőtársaim is, akiknek elsősortan lett volna kötelességük vigyázni ezekben a dolgokban. (Szeder Ferenc: Tökéletesen igaza van!) Emlékszem, én egy alkalommal megmondottam egyes képviselőtársaim közbeszólására, hogy nagyon óvakodjanak ezektől a jelszavaktól, mert ez a radikalizmus nem fog megállani a kastélyok kapujánál, hanem be fog zörgetni oda és már zörget is. (Malasits Géza: A zsidónál sem áll meg! — Rassay Károly: Hirdették a pódiumokról!) Ezeket a problémákat én sohasem néztem politikai szempontból, hanem minidig a nagy nemzeti közérdek felelősségének súlya alatt néz^ tem és ma is azt mondloni, amit az öregségi biztosítás tárgyalásánál mondott heszédemben innen a magyar parlamentiből üzentem a mezőgazdasági munkásság felé, hogy vigyázzon a munkásság azokra, akik a gyűlölet jelszavaival szembe próbálják állítani az ugyanezen a földön és ugyanaz alatt a magyar ég alatt dolgozó gazdatársadalommal, mert ezek ennek a mezőgazdasági munkásságnak szerintem sokszor tudatlanságból és sokszor tudatlansággal párosult lelkiismeretlenségből a legnagyobb ellenségei. (Úgy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) A szociális kérdéseket meg kell oldani, de én azt tartom a legbotorabb politikánía.k, különösen nálunk Magyarországon, amely ezeket a szociális problémákat reális és komply megalapozás nélkül, jelszóként kezeli. (Ügy van! Úgy van!) Mert lőhet felborítani itt egy — mondjuk — gazdasági rendet, a, termelési rendet is meg lehet bontani, (Gr. Festetics Domonkos: És a társadalmi rendet is!) lehet egy esztendőre, vagy talán csak hetekre és hóna; pókra megadni a lázas Ígéretekben szereplő dolgokat, de utána olyan összeomlás következik, (Úgy van! Úgy van! — a jobboldalon és a.középen. — Bárczay Ferenc: Tömegnyomor!) amely a legmélyebbre azokat fogja temetni a 16