Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1939 június 21-én, szerdán. m tal, koravén fiatalságot hoztak be ide a magyar parlamentbe (Egy hang a középen: Demagógia!) a múlt választáson, amely koravén fiatalság most ezen a választáson a titkos választójog szelére is elpusztult ebből a képviselőházból. Politikai áramlatokat nem lehet visszaszorítani és megfojtani miniszteri rendeletekkel. A törvényi rendezetlenség kényelmes lehet talán a kormány számára, de nem megnyugtató a magyar nemzet számára. Ezt a kérdést méltóztassék a bíróság által rendeztetni. Tessék külön deliktumkent, speciális deliktumkent megállapítani, mit jelent az, hogy a magyar nemzet külpolitikai érdekeit veszélyezteti valaki. Méltóztassék azt az egyént megbüntetni, de nem elhallgattatni a sajtóorgánumokat. T. Ház! Gyakran és gyakran halljuk hirdetni azt az új jelszót, hogy Közép-Európában mi vagyunk a szabadság és a jog boldog szigete. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Miniszter úr, mi ezt szívesen aláírjuk, de azt kérjük, hogy a politikai szabad lélekzés lehetőségét méltóztassék a nemzeti szocialista tömegek számára is biztosítani. Mi azt hisszük, t. Ház, hogy már itt volna az ideje, hogy felébredjünk abból a kis magyar révületből, a trianoni bilincs szörnyű álmából, hogy felébredjünk, felszabaduljunk már egyszer az alól a nehéz nyomás alól, amelyet Trianon tett reánk. Ezt azonban csak úgy tudjuk megtenni, ha egyszer már végre belátják nálunk, hogy a kormányok, igenis, hiába szüntetnek meg lapokat, mert a tömegek elsősorban mégis csak a független sajtónak fognak hinni, nem pedig a felülről szubvencionált lapoknak. Tessék tehát felhagyni a rendeleti intézkedésekkel és mi, nemzeti szocialisták, akiktől annyira féltik az alkotmányt, azt kérjük, hogy méltóztassék az alkotmányt törvényekkel megerősíteni. Mi szívesen megszavazzuk azokat a törvényeket. Ne gondolja a kormány mindig azt, hogy az alkotmány ő maga, ne hirdesse egy kormány sem magáról azt, hogy az alkotmány én vagyok, mert ne felejtse el, hogy a következő kormány is azt fogja hirdetni magáról, hogy ő az alkotmány. Ha egy kormány jelenti az alkotmányt, abban az esetben mi nagyon messze fogunk eltávolodni az ősi magyar alkotmány szintjétől. SÜjirfon le tehát a kormány a bűnösökre, ezt kérjük mi magunk is, de nézzen oda, ahova sujtaiii akar éo a bűnösök helyett ne a sajtót és a sajtószabadságot üsse agyon. A nemzet érdeke által irányított sajtónak végtelenül nagy az értéke, de a kormány által irányított sajtónak az értéke nagyon is kétes, (vitéz Csicsery Rónay István: Na, ezt nem lehet mondaná!) A sajtószabadságot mindenki cserbenhagyja, azonban az író, az újságíró és a politikus sohasem hagyhatja cserben. A sajtószabadságot időlegesen fel lehet függeszteni, de eltemetni vagy megszüntetni sohasem lelhet. Ne méltóztassék soha elfelejteni, hogy mit jelent a mi számunkra a sajtó. Lehet, hogy sokak számára nem fog mást jelenteni, mint fikciót vagy romantikát, a mi számunkra azonban jelenti az építő bírálatot, jelenti azt, hogy m!i, igenis lelkiismeretvizsgálást akarunk tartani, s ez a sajtó a magyar nemzet lelkiismeretét jelenti elsősorban. A kormány ne higyje önmagáról, hogy a keresztény és nemzeti gondolatnak ő az egyedüli és kizárólagos letéteményese. Ne higyje ezt magáról, mert az elmúlt kormányok is ezt hitték magukról. Azt hitték magukról, hogy kizárólagosan csak ők vannak hivatva a keresztény és nemzeti gondolatot megvédelmezni, pedig, t. Képviselőiház, a keresztény és nemzeti gondolat Magyarországnak két olyan fundamentuma, amely minden kormánytól függetlenül örök értéke a magyarságnak. Ebben a szellemben tiltakozunk mi a nemzeti szocialista sajtó elnémítása, a sajtószabadság csorbítása ellen és igenis állítjuk, hogy az egyoldalú elhallgattatás nem szolgálja a parlamenti béke gondolatát, nem szolgálja a nyugodt törvényalkotás lehetőségét. Ezekre -való tekintettel is kérjük a belügyminiszter urat, hogy eddigi helytelen irányzatát és gyakorlatát méltóztassék megváltoztatni. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván az interpellációra válaszolni. . \

itéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Két oka van annak, amiért szükségesnek tartom, hogy szóval rövid választ adjak erre az interpellációra. Az egyik ok az, hogy örömmel konstatáljam és. leszegezzem itt azt, hogy a képviselő úr kardot rántott a sajtószabadság mellett. Ezt mindenesetre szükségesnek tartom. (Mozgás.) A másik ok az, hogy szükségesnek tartom, bogy a magyar közvélemény ne essék abba a logalomzavarba, amelybe a képviselő úr esett az általa tárgyalt kérdések magyarázata és értelmezése tekintetében. A képviselő úr egy kissé összezavarta a fogalmakat, amikor arról beszelt, hogy volt idő, amikor nem éltek a Iapbetiltas jogával és kötelességével a kormányok, hane

m például a Népszava eseteiben elkobozták a lapot es megbüntették a vétkest. Ez két egészen különböző dolog. Elkobozni egy lapot akkor lehet, ha abban bűncselekmény foglaltatik es a vizsgálóbíró az elkobzást elrendeli. Ez nem belügyminiszteri hatáskör, ehhez nekem semmi közöm. Van. azonban egy másik kérdéskomplexum, tudniillik az, hogy a kormány — az egész kormány — felelősségénél fogva köteles őrködni a fennálló jogszabályok értelmében afelett, hogy a sajtóorgánumok a maguk közleményeivel no sértsék az ország belső rendjét, vagy ne veszélyeztessék, ne sértsék az ország külpolitikai érdekeit és gazdasági érdekeit. Ez a kormánynak kötelessége és ha a kormány ilyet észlel, akkor felelősségénél fogva köteles a jogszabályok értelmében rendelkezésére álló eszközöket igénybevenni és ws illető lapot betiltani. Betiltás tehát akkor történik, (Egy hang a szélsőbaloléalon: Ha nincs bűncselekményi) ha az említett érdeksérelmek bekövetkeznek, anélkül, hogy büntetendő cselekmény követtetett volna el. Egészen >más kérdés, hogy de lege ferenda mit kell csinálni; arról neim beszélek, hogy ezt a kérdést törvényhozási úton rendezni kellene. Én csak de lege lata beszélhetek és kötelességemet ésak de lege lata teljesíthetem. Teljesíteni fogóim pedig ezentúl is. (Mozgás a. szélsőbaloldalon.) Még csak egyet. A képviselő úr kvázi rekriminálta a kormánnyal szemben, hogy a zsidóságnak, nem tudom, 13 lapja van Magyarországon és a nemzeti szoeialistákniak egy sincs. (Hubay Kálmán: Csak Budapesten! Magyarországon több!) En csak azt ajánlom a t- urak figyelmébe, hogy méltóztassanak a nemzeti szocialista sajtót ugyanolyan elővigyázattal és óvatossággal kezelni... (Hubay Kálmán; Tanuljunk a zsidóktón Bravó! — Éljenzés és taps