Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1939 június 21-én, szerdán. 73 társaim, ne méltóztassék veleim szemben védel­mezni ezt a törvényt, miért én ezt a törvényt itt, a Ház 1 előtt és a bizottságban is, ellenzéki ï e 7 P ~Y\ se ™ letemre ' elf °sadtam. (Helyeslés jobb­teloL) elfogadtam, mint egy kezdőlépést, kife­jezetten azért, mert maga, a kormányzat is hangsúlyozta, hogy ez kezdet kíván csupán lenni. (Ügy van! Ügy van! -a jobboldalon.) En ennek a törvénynek érdekében is hagsúlyoz­tam, bizonyos vonatkozásokban jobban, mint a t. túloldalon ülő képviselőtársaim, sőt annak­idején én hívtam fel a kormányzat figyelmét, gondoskodjék arról, hogy a kormánynak ilyen szociális törvényalkotásai a szélesebb népréte­gek között is ismeretesek legyenek. Felhívtam ezért a kormányzat figyelmét arra, hogy leg­alább a sajátmaga sajtójában, vagy a hozzá közelálló sajtóban gondoskodjék arról, hogy politikai természetű kiélezett cikkek helyett ilyen dolgokkal foglalkozzék a kormánysajtó a széles néprétegek megnyugtatása érdekében. Tehát t. Ház, velem szemben az elismerést nem kell senkinek kérnie és kívánnia. Én annakidején már ismételten számos mó­dosító indítványt terjesztettem be és jobban szerettem volna, ha a szociális és emberi szem­pontoknak jobban megfelel ez a törvény, mon­dom, mégis elfogadtam, mert úgy tekintet­tem, hogy egy nagy gátat szakít át a magyar törvényihozás munkájában, amely törvényho­zás addig a mezőgazdasági szegénységről nem gondoskodott intézményesen. Ez volt az első, szerintem bátortalan, de mégis említésreméltó lépés, amellyel a magyar törvényhozás a ma­gyar mezőgazdasági munkásság széles rétegei felé fordult. Két dolgot kérek a miniszter úrtól. Szí­veskedjék intézkedést kiadni abban a tekin­tetben, hogy beváltassék az az ígéret, amely a magyar kormányzat részéről Darányi Kál­mán akkori miniszterelnök úr szájából a bi­zottsági ülésben elhangzott, hogy tudniillik ezeknél a szegély falusi embereknél. — akik­nél köztudomású, hogy mindig a földön dol­goztak, ha néha-néha, itt-ott kénytelenek is voltak elkalandozna atinezőgazdasági munkából, nem a maguk hibájából, de azért, mert voltak esztendők, kemény telek, kemény őszi és tavaszi hónapok, amikor a magyar mezőgazdasági ter­melés számukra semmi munkaalkalmat adni nem tudott és egyik-másik kénytelen volt a városokba menekülni az egész magyar nemzeti közérdek ellenére, — védelmeztessék az, hogy ők mezőgazdasági munkavállalók, akik ott él­tek a magyar faluban, hiszen nem is volt más igaz és állandó terrénum számukra munka­alkalom szempontjából, mint a magyar föld és ennek művelése. Éppen ezért tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy a végrehajtási utasí­tást pótolja olyan szempontból, hogy ezekkel szemben vélelmeztessék a mezőgazdasági mun­kavállalói jelleg. A másik, amit kérek miniszter úr, az, hogy ezeket a kiosztott földeket — Qfíb, és vagvon­váltsági földeket — ne vegyék be a két hold földtulajdon kategóriája alá. mert ez még nem tulajdon, ezért még fizetni kell és így nem jö­vedelmi alap. Ha mi hangsúlyozzuk a szo­ciális intézkedések szükségét, őszintén 'mond­íhatom, hogy rendkívül nagymértékben meg­nyugtat engem a magyar jövendő felől az, hogy ma a magyar közvélemény alávetette magát szinte kivétel nélkül ezeknek az igaz­ságoknak. De ha ezeket az igazságokat hang­súlyozzuk, akkor olyan gesztussal forduljunk a legelesettebb magyar réteg felé, hogy azok érezzék is a maguk mindennapi életében ezt a gesztust s ezeknek a szegény elesett emberek­nek ne kelljen bizonyos tortúrákon keresztül­menniök, különösen pedig azért ne kelljen ne­kik kimaradni ennek a szociális biztosításnak amúgy is csekély áldásából, mert majd vala­mikor az utódaik élvezni fogják annak a két hold földnek a hasznát és jövedelmét. (Éljen­zés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kí­ván válaszolni az interpellációra. Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi mi­niszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a múlt évben a kormány megalkotta a mezőgazdasági munkások kötelező öregségi biztosítását, mindenki tudta és érezte, hogy ez kezdeti lépés. Hogy ez kezdeti lépés, legjobban bizonyítja az, hogy már előmunkálatokat vé­geztettem és a javaslat már annyira ki van munkálva, hogy azt hiszem, az ősszel a képvi­selőház elé terjeszthetem az özvegyekről szóló biztosítást, s így ez a kérdés is az ősszel már feltétlenül megoldható lesz. (Éljenzés balfelől.) Már most az igen t. képviselő úr azzal a panasszal fordult hozzám, hogy egyes mező­gazdasági munkásoknál nem állapították meg az illetők mezőgazdasági munkási mivoltát. Konkrét panaszok hozzák nem jutottak el, de a statisztikai adatok szerint — ma az Ombi.-hez fordultam és onnan kértem statisztikai adato­kat— egyelőre 82.754 ilyen igénylő jelentkezett és járadék állapíttatott meg 69.600 esetben, te­hát már igen nagy számban. Természetesen, ha a községi járadékbizottságok ilyen rigoró­zusan, hogy úgy mondjam túlrigorózusan és nem a törvény szellemének megfelelően rostál­ják ki a jelentkezőket, az ezzel kapcsolatos konkrét panaszokat minden egyes esetben tár­gyalás alá fogom venni és orvosolni fogom. (Élénk helyeslés.) Ami a végrehajtási utasítást illeti, magam is tudom, hogy ma az Ofb.-földesek vannak a mezőgazdaság terén a legrosszabb helyzetben, (Úgy van! Űay van!) hiszen ezeknek még nem tulajdona a föld. lEínnek utána fogok nézni éw ígérem, hogy a megfelelő intézkedéseket meg teszem, hogy ezt a kérdést is megoldjuk. (Élénk éljenzés és taps.) Másik kérése a képviselő úrnak az volt, hogy az ilyen öreg emberek érdekében, akik­nél nem bizonyítható be tényleg a törvény be­tűje szerint, hogy a járadékjogosultságukat megelőző 15 évi mezőgazdasági munkát foly­tattak, a törvény alkalmazható legyen. Utasí­tani fogom az Ombi.-t, hogy ha ilyen feliebbe zések kerülnek hozzá, azokat a legelőzékenyeb­ben intézzék el, mert az ilyen öreg ember tényleg nem tudja az ilyesmit bebizonyítani, a biztosítás pedig olyan tartalékalapokkal ren delkezik és olyan biztonsági tényezők figye­lembevételével történt a járadék megállapí­tása, hogy nagyobb megrázkódtatást nem fog okozni, ha ezeket a kérdéseket nagylelkűen in­tézzük el. Méltóztassék ezt tudomásul venni és méltóztassék tudomásul venni azt is, hogy én magam fogok intézkedni elsősorban a szegény­sorsú lakosság és a kisemberek érdekében. (Éljenzés és taps. — Egy hang a szélsőbalolda­lon: Az első komoly válasz!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: A miniszter úr válaszát kö­szönettel tudomásul veszem, mégis legyen sza­bad ezzel kapcsolatban egy dolgot megemlíte­nem és ez az intorpellációs jog. A miniszter-

Next

/
Thumbnails
Contents