Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-6
Az országgyűlés képviselőházának 6. ülése 1939 június 21-én, szerdán. 73 társaim, ne méltóztassék veleim szemben védelmezni ezt a törvényt, miért én ezt a törvényt itt, a Ház 1 előtt és a bizottságban is, ellenzéki ï e 7 P ~Y\ se ™ letemre ' elf °sadtam. (Helyeslés jobbteloL) elfogadtam, mint egy kezdőlépést, kifejezetten azért, mert maga, a kormányzat is hangsúlyozta, hogy ez kezdet kíván csupán lenni. (Ügy van! Ügy van! -a jobboldalon.) En ennek a törvénynek érdekében is hagsúlyoztam, bizonyos vonatkozásokban jobban, mint a t. túloldalon ülő képviselőtársaim, sőt annakidején én hívtam fel a kormányzat figyelmét, gondoskodjék arról, hogy a kormánynak ilyen szociális törvényalkotásai a szélesebb néprétegek között is ismeretesek legyenek. Felhívtam ezért a kormányzat figyelmét arra, hogy legalább a sajátmaga sajtójában, vagy a hozzá közelálló sajtóban gondoskodjék arról, hogy politikai természetű kiélezett cikkek helyett ilyen dolgokkal foglalkozzék a kormánysajtó a széles néprétegek megnyugtatása érdekében. Tehát t. Ház, velem szemben az elismerést nem kell senkinek kérnie és kívánnia. Én annakidején már ismételten számos módosító indítványt terjesztettem be és jobban szerettem volna, ha a szociális és emberi szempontoknak jobban megfelel ez a törvény, mondom, mégis elfogadtam, mert úgy tekintettem, hogy egy nagy gátat szakít át a magyar törvényihozás munkájában, amely törvényhozás addig a mezőgazdasági szegénységről nem gondoskodott intézményesen. Ez volt az első, szerintem bátortalan, de mégis említésreméltó lépés, amellyel a magyar törvényhozás a magyar mezőgazdasági munkásság széles rétegei felé fordult. Két dolgot kérek a miniszter úrtól. Szíveskedjék intézkedést kiadni abban a tekintetben, hogy beváltassék az az ígéret, amely a magyar kormányzat részéről Darányi Kálmán akkori miniszterelnök úr szájából a bizottsági ülésben elhangzott, hogy tudniillik ezeknél a szegély falusi embereknél. — akiknél köztudomású, hogy mindig a földön dolgoztak, ha néha-néha, itt-ott kénytelenek is voltak elkalandozna atinezőgazdasági munkából, nem a maguk hibájából, de azért, mert voltak esztendők, kemény telek, kemény őszi és tavaszi hónapok, amikor a magyar mezőgazdasági termelés számukra semmi munkaalkalmat adni nem tudott és egyik-másik kénytelen volt a városokba menekülni az egész magyar nemzeti közérdek ellenére, — védelmeztessék az, hogy ők mezőgazdasági munkavállalók, akik ott éltek a magyar faluban, hiszen nem is volt más igaz és állandó terrénum számukra munkaalkalom szempontjából, mint a magyar föld és ennek művelése. Éppen ezért tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy a végrehajtási utasítást pótolja olyan szempontból, hogy ezekkel szemben vélelmeztessék a mezőgazdasági munkavállalói jelleg. A másik, amit kérek miniszter úr, az, hogy ezeket a kiosztott földeket — Qfíb, és vagvonváltsági földeket — ne vegyék be a két hold földtulajdon kategóriája alá. mert ez még nem tulajdon, ezért még fizetni kell és így nem jövedelmi alap. Ha mi hangsúlyozzuk a szociális intézkedések szükségét, őszintén 'mondíhatom, hogy rendkívül nagymértékben megnyugtat engem a magyar jövendő felől az, hogy ma a magyar közvélemény alávetette magát szinte kivétel nélkül ezeknek az igazságoknak. De ha ezeket az igazságokat hangsúlyozzuk, akkor olyan gesztussal forduljunk a legelesettebb magyar réteg felé, hogy azok érezzék is a maguk mindennapi életében ezt a gesztust s ezeknek a szegény elesett embereknek ne kelljen bizonyos tortúrákon keresztülmenniök, különösen pedig azért ne kelljen nekik kimaradni ennek a szociális biztosításnak amúgy is csekély áldásából, mert majd valamikor az utódaik élvezni fogják annak a két hold földnek a hasznát és jövedelmét. (Éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni az interpellációra. Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a múlt évben a kormány megalkotta a mezőgazdasági munkások kötelező öregségi biztosítását, mindenki tudta és érezte, hogy ez kezdeti lépés. Hogy ez kezdeti lépés, legjobban bizonyítja az, hogy már előmunkálatokat végeztettem és a javaslat már annyira ki van munkálva, hogy azt hiszem, az ősszel a képviselőház elé terjeszthetem az özvegyekről szóló biztosítást, s így ez a kérdés is az ősszel már feltétlenül megoldható lesz. (Éljenzés balfelől.) Már most az igen t. képviselő úr azzal a panasszal fordult hozzám, hogy egyes mezőgazdasági munkásoknál nem állapították meg az illetők mezőgazdasági munkási mivoltát. Konkrét panaszok hozzák nem jutottak el, de a statisztikai adatok szerint — ma az Ombi.-hez fordultam és onnan kértem statisztikai adatokat— egyelőre 82.754 ilyen igénylő jelentkezett és járadék állapíttatott meg 69.600 esetben, tehát már igen nagy számban. Természetesen, ha a községi járadékbizottságok ilyen rigorózusan, hogy úgy mondjam túlrigorózusan és nem a törvény szellemének megfelelően rostálják ki a jelentkezőket, az ezzel kapcsolatos konkrét panaszokat minden egyes esetben tárgyalás alá fogom venni és orvosolni fogom. (Élénk helyeslés.) Ami a végrehajtási utasítást illeti, magam is tudom, hogy ma az Ofb.-földesek vannak a mezőgazdaság terén a legrosszabb helyzetben, (Úgy van! Űay van!) hiszen ezeknek még nem tulajdona a föld. lEínnek utána fogok nézni éw ígérem, hogy a megfelelő intézkedéseket meg teszem, hogy ezt a kérdést is megoldjuk. (Élénk éljenzés és taps.) Másik kérése a képviselő úrnak az volt, hogy az ilyen öreg emberek érdekében, akiknél nem bizonyítható be tényleg a törvény betűje szerint, hogy a járadékjogosultságukat megelőző 15 évi mezőgazdasági munkát folytattak, a törvény alkalmazható legyen. Utasítani fogom az Ombi.-t, hogy ha ilyen feliebbe zések kerülnek hozzá, azokat a legelőzékenyebben intézzék el, mert az ilyen öreg ember tényleg nem tudja az ilyesmit bebizonyítani, a biztosítás pedig olyan tartalékalapokkal ren delkezik és olyan biztonsági tényezők figyelembevételével történt a járadék megállapítása, hogy nagyobb megrázkódtatást nem fog okozni, ha ezeket a kérdéseket nagylelkűen intézzük el. Méltóztassék ezt tudomásul venni és méltóztassék tudomásul venni azt is, hogy én magam fogok intézkedni elsősorban a szegénysorsú lakosság és a kisemberek érdekében. (Éljenzés és taps. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Az első komoly válasz!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tildy Zoltán: A miniszter úr válaszát köszönettel tudomásul veszem, mégis legyen szabad ezzel kapcsolatban egy dolgot megemlítenem és ez az intorpellációs jog. A miniszter-
