Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-6

56 Az országgyűlés képviselőházának 6. tését célozza: éppen ezért pártunk azt szívből üdvözli és készséggel szavaza meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. Éljenzés jobbfe loi.) Bizonyos aggály tölt el azonban bennünket amiatt, hogy az alap túlszerényen van javadalmazva. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon) Mi szívesebben láttuk volna, ha ez az alap az első beruházásra többmilliós tételt kapott volna (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon és a középen.) és a további évekre elsősorhan az állami költségvetésben lett volna biztosítva a megélhetése és a működése. (Ügy van! Ügy van! Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Sajnos, ez nem így történt, amennyiben az alap élete elsősorban a mozik megadóztatására és a postaibélyegek árának emelésére van alapozva. A posta, illetőleg a mozik megadóztatását mi antiszociálisnak tekintjük (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert hiszen a mozi a legszegényebb néprétegek egyetlen szórakozása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szívesebben láttuk volna, ha e helyett a nagytőkések, a részvényesek szelvényeit adóztatták volna meg. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) A .posite hazánkban szintén nagyon drága. Ha most a postabélyegek árát emeljük, akkor ezt az ipar és kereskedelem is nagyon súlyosan fogja megérezni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A javaslat egyéb bevételi forrásokra is nVà\. Hogy melyek azok, előr-e még nem láthatjuk, azonban ha újabb forrásokat is találunk, azok csak céladó formájában jelentkezhetnének. Az ügy érdekében azonban ezt károsnak tartjuk, mert hiszen minden céladó ellenszenvessé tehetné azt áz intézményt, amelynek javára bevezetjük, már pedig ezt az intézmény t éppen népszerűsíteni akarjuk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Amikor tisztelettel bejelentem, hogy pártunk a javaslatot elfogadja, egyben előre jelzem azt is, hogy a részletes vita során a 3. § megváltoztatására javaslatot fogok tenni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon és balfelől.) Elnök: Kíván még valaki a javaslathoz hozzászólni? (Newt!) Ha szólni senki nem kíkíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr kíván szólni. vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: T. Képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) A javaslat, amelyet ma a t. képviselőház elé bátorkodom hozni, ismét egy állomás a honvédség fejlesztésének útján. Élénken emlékszem még azokra a felemelő pillanatokra, amelyekben a múlt országgyűlés egyhangú lelkesedéssel szavazta meg azokat a súlyos áldozatokat, amelyeket a honvédelmi törvényjavaslattal a nemzettől kértem. Nem meglepetés tehát számomra, hogy ma, amikor ismét egy honvédelmi érdekű javaslatot tárgyalunk, az újonnan egybegyűlt képviselőház részéről egységesen ugyanaz a megértés nyilvánul meg honvédelmi érdekeinkkel szemben. Mégis úgy érzem, hogy nem haladhatok el szó nélkül e tény mellett, hanem kötelességet teljesítek, amikor a t. Képviselőházat biztosítom arról, hogy honvédségünk a belé helyezett bizalomra mindig méltó fog maradni. (Élénk éljenzés és taps.) A törvényjavaslat a Főméltóságu Kormányzó úr nevét viselő nemzeti repülőalapot anyagi megerősödéshez kívánja juttatni, azokká! a közszolgáltatásszerü és állandó jellegű hozzájárulásokkal, amelyeknek megteremtésére a törvényjavaslat a kormánynak felhatalmazást ad. A múlt év augusztusa óta ideiglene- l . ülése 1939 június 21-én, szerdán. sen működő repülőalap már eddig is megfelelt annak a követelménynek, amelyet létesítésekor vele szemben támasztottak. A javaslat törvényerőre emelésével az alap jelentősége növekedni és — anyagi megalapozottságáról nem is^ szólva — helyzetében is meg fog erősödni. Bízvást remélhető, hogy a repülőalap feladatául kitűzött célokat fokozatosan és tervszerűen előrehaladva, maradék nélkül meg fogja tudni valósítani. A kitűzött célok nagyjelentőségűek. Az alap hivatva van a költségvetés szűk keretei között már meg nem oldható, de katonai szempontból elengedhetetlen feladatokat a társadalom hazafias áldozatkészségének segítségével megoldani. Remélem, hogy^ ez a cél és ez a módszer nem fogja a repülést a társadalomban népszerűtlenné tenni. Az alap részéről nyújtott anyagi támogatások tették már eddig is lehetővé és fogják lehetővé tenni azt, hogy a repülés iránt nagy előszeretettel, kiváló hajlammal és rátermettséggel is rendelkező ifjúságunknak erre alkalmas tagjai a repülésben kiképeztessenek és mint korszerűen és jól kiképzett repülőgép vezetők gyakorlatban is tartassanak. Az ifjúságunk körében megnyilvánuló hajlamot kihasználva, — ha a kellő anyagiak is rendelkezésre állanak •— lehetséges lesz a pilótaképzést széles keretek között megvalósítani. Ha pedig ez megvalósulhat, olyan számottevő kiképzett pilótatömeget tudunk teremteni, amelyben a honvéd légierők megtalálják a szükséges képzettségű egyéneket mindig és minden körülmények között: úgy békében, mint a nyilván nagyobb követelményeket támasztó háborús állapotok között is. A repülés társadalmi támogatása ma általános európai jelenség. Erre vonatkozólag az előadó úr hozott érdekes részleteket, amelyeket nem akarok itt megismételni. Visszatérve a mi helyzetünkre, meg kell állapítanom, hogy nálunk külpnös fontossága van a társadalmi támogatás hatékony kifejlesztésének, minthogy a repülés terén a trianoni szerződés kényszere folytán húsz éven át előállott hiányokat is gyorsan pótolnunk kell. A repülőalapnak állandó jellegű bevételhez juttatása feltétlenül lehetővé fogja tenni azt, hogy a repülők kiképzése terén a társadalom betölthesse magasztos feladatát és hogy a fennálló hiányok minél előbb pótoltassanak. A repülés népszerűsítésére megalakult társadalmi egyesületek, — bármennyire lelkes és áldozatkész tagokból is állanak — anyagi támogatás nélkül jóformán képtelenek a kiképzésre szükséges gépek, műszerek és egyéb eszközök beszerzésére. Ezek beszerzése terén éppen úgy rászorulnak a segítségre a repülésben való kiképzés első fázisát ellátó vitorlázó repülőegyesületek, mint a kiképzés következő fázisát megvalósító motoros repülőegyesületek. Az alap gondoskodott eddig is arról, hogy kellő szakértelemmel bíró kiképzők álljanak ezeknek az egyesületeknek rendelkezésére, hogy a kiképzésre kedvet, hajlamot érző, erre készséggel vállakozó és jelentkező ifjak a repülést megtanulhassák és fokozatosan teljes értékű motoros repülőgépvezetőkké képeztessenek ki. Az alapra háruló ezt a feladatot átgondolva és egyúttal szem előtt tartva a repülőgépek árait és üzemköltségeit, meg lehet állapítani, hogy nem csekély anyagi erőket igényel egymagában ennek a feladatnak, vagyis a l pilóták kiképzésének megvalósítása.