Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-23

534 Az országgyűlés képviselőházának 23. ülése 1989 augusztus ll-én, pénteken. lépés a közszempontok meg-felelő honorálása tekintetéből. Ugyancsak gondoskodni kell arról is, hogy a^mentelmi jog és a képviselőt e funkciója révén megillető szabadságok ne legyenek felhasználhatók oly bűncselekmények elkövetésére, amelyek a Ház falain, kívül a rendes bíróságok előtt igen súlyos elbírálás alá esnének. Azok a privilégiumok, amelyeket a Ház tagjai élveznek, a közerkölcs és a közjó érdekében adattak meg a képviselőknek. Nem szabad tehát, hogy előfordulhasson az, hogy akár elvakult indulatból, akár pedig nem ellenőrizhető szándékból itt a Házban olyanok ellen követtessenek el súlyos beszámítás alá eső bűncselekmények, akik — kívülállók lévén — nem védhetik magukat. De nem szabad előfordulnia annak sem, hogy az immunitás védelme alá . rejtőző képviselők olyan cselekményeket követhessenek el, amelyek miatt az illetők a • rendes üldözés fegyvereivel semmi módon meg nem foghatók. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi arra törekszünk, hogy amit a képviselők idehoznak, annak minden tételét és minden gondolatát nagyon komolyan vizsgáljuk meg, mert nem személyeket akarunk vizsgálat tárgyává tenni, hanem rendszereket, módokat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Rendszereket!) olyan tényeket, amelyeknek üldözését közérdekből látván szükségesnek, erre a kormány figyelmét felhívjuk. Mivel a bizottságnak nem állott rendelkezésre elég idő arra, hogy a vonatkozó jogszabályokat kimunkálja és azokat a mentelmi jogba beillessze, — nem is lehetett ezt tőle kívánni — ezért bátor vagyok határozati javaslatot benyújtani, nehogy ez a kérdés feledésbe menjen. Bátor vagyok ismertetni ezt a határozati javaslatot a következőkben (olvassa): »A képviselőház a házszabályok módosítása alkalmából felhívja a magyar királyi kormányt, nyújtson be olyan törvényjavaslatot, amely a mentelmi jog hatályos védelme kapcsán a törvényhozás működése közben tett kijelentések, vagy ott elkövetett egyéb cselekmények útján a mentelmi joggal való visszaélések megakadályozására irányul és a felelősségrevonás eseteit, módját, valamint a jogkövetkezményeket is. szabatosan meghatározza.« (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Legjobb hitem és meggyőződésem szerint a beterjesztett házszabálymódosító indítvány elfogadása esetén a Ház minden tagjának és minden pártjának módja lesz a kormány javaslataival kapcsolatban behatóan foglalkozni a javaslatokba foglalt összes kérdésekkel és módja lesz legbölcsebb határozatait meghozni. Ezekben voltam bátor nagy vonásokban a magam szerény észrevételeit a javaslatra vonatkozólag ismertetni. Meggyőződésem, hogy mindenki, aki a javaslathoz hozzászól, teszi ezt abban a tudatban, amit Pál apostol úgy fejezett ki, hogy tudjuk, mindenek szabadok nékem, de nem mindenek használnak. Ennek politikai kiegészítését — ha szabad hozzátannein, — úgy mondhatnám, hogy a képviselőnek funkciójánál, fogva mindenek szabadok, de nem mindenek használnak az országnak. (Tetszés a jobboldalon.) Ha tehát szabadságai ukat az ország érdeke szempontjából vizsgáljuk felül és ezzel a szent kötelességérzettel látjuk el a magunk teendőit ép a házszabályok módosítása alkalmából, amellyel ellátnunk kell, akkor arra az elhatározásra jutunk, melynek én vagyok bátor hű kifejezője lenni, amikor azt mondom, hogy ezt a javaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadhatónak tartom, gondos, finom, szép és okos munka nak, amellyel— ha elfogadjuk — használni fogunk önmagunknak, ' használni fogunk e Ház tekintélyének, használni fogunk á parlamenti munka komolyságának és elmélyülésének és használni fogunk az országnak és a nemzetnek, amely minket azért küldött ide, hogy munkáljuk ki számára a neki szükséges reformokat bölcsen és jól. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra ki következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Bátz Kálmán! Elnök: Bátz Kálmán képviselő urat illeti a szó. Rátz Kálmán: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr elmondotta lirikus beszédét. Azzal kezdte, hogy milyen kívánatos volna a konciliáns hang és az emelkedett szellem itt e tanácskozóteremben. (Paczolay György: Megmutatta!) Csodálatosképpen mindjárt illusztrálta is, hogyan képzeli ezt el, amenyiben a képviselő úr súlyosan megtámadott minket, akik őt csendben hallgattuk végig, megvádol minket azzal, hogy mi a jobbóldab nem végzünk itt komoly produktív in unkát. (Egy hang jobbfelöl: Baloldal! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Jobboldal, nem.- bal oldal! — Gr. Pálffy József: Mi van a gázálarccal?) A t. képviselő xír éppen egyike volt azoknak, akik elismerték a bizottságban a nívót, amelyet mi is képviseltünk a vitában. (Egy hang a jobboldalon: Kivételesen!) Különben sem vonhatja kétségbe senki, hogy ez a párt, ellentétben a sajtó mindennap megújuló, fokozódó, piszkolódó rágalmaival, hegemonizálta szellemileg a parlament eddigi munkásságát. Ezt nem vonhatja kétségbe Bencs képviselőtársam sem (Zaj jobbfelől! — Egy hang a jobbolalon: Mi vom a gázálarcokkal?), Nagyon csodálkozom tehát, hogy mégis ezt a kijelentést tette. (Zaj.) íme itt a példa arra, hogy nem mi kezdjük a harcot, nem mi kezdjük személyes térre vinni át a küzdelmet, hanem a képviselő úr, aki pedig lirikus ember, rögtön áttért a támadás terére. (Bencs Zoltán: Személyeskedő közbeszólások miatt!) Nem szólt senki sem közbe. Ez éppen olyan, mint ami itt szerdán lezajlott. Én a leglojálisabb hangon beszéltem és erre a miniszterelnök úr fölényesen támadóan és fenyegetőleg válaszolt nekem. (Felkiáltások a jobboldalon: Jól tette! — Zaj.) Kijelentem, hogy én erre meg tudtam volna felelni, csakhogy sokkal inkább szeretem hazám érdekeit védeni, semmint a miniszterelnök urat támadni. Nem aknáztam ki az ő különös kijelentéseit. (Zaj.) Elnök: Méltóztassék, képviselő úr, a. házszabályrevizióról szólni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rátz Kálmán: T. Ház! Csak az előttem szólott képviselő úr szavaira reflektáltam és megcáfoltam azt. hogy mi kezdenénk küzdelmet itt az elvi alapon vívandó harc helyett. (Gr. Festetics Domonkos: Mi ez? Interpelláció?) Az előttünk fekvő javaslat érdekesen illusztrálja a kormány zászlajára írt jelmondatot, amelyet még az előző kormánvfól örökölt: a nyíltságot és az őszinteséget. íme, idehozták a nyíltság és az őszinteség jegyében ezt a javaslatot azzal, hogy a parlamenti munkát akarják meggyorsítani. Kijelentem, hogy ez hipokrizis. Nem erről van szó, Mi megszavaz-