Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-23

532 Az országgyűlés képviselőházának 23. szíve sincs. A javaslatot csak az általunk javasolt módosításokkal tudnám elfogadni. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Bencs Zoltán! Elnök: Bencs Zoltán képviselő urat illeti a szó. Bencs Zoltán: T. Képviselőtláz! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Nagy örömmel és elégtétellel hallottam azokat a konciliáns szavakat, amelyekkel Mokcsay igen t. képviselőtársam utalt arra, hogy ezt az előttünk fekvő javaslatot olyan egyetértéssel, olyan harmóniával és lehetőleg a Ház közakaratával kell létrehozni, amilyen a bizottságban is megvolt és hogy olyan atmoszférát kell teremteni, amely ennek a rendkívül fontos javaslatnak tárgyalását sine ira et studio, pártokra, és pártérdekekre való tekintet nélkül teszi a Ház számára lehetővé. Amikor a szuverenitás részese, az országgyűlés, illetőleg az országgyűlés képviselőháza a maga cselekvéseinek, eljárásainak és az erre nézve irányadó szabályoknak megállapítását célzó házszabályreviziót veszi élő, akkor kétségkívül olyan tevékenységet végez, amelynek szoros összhangban kell lennie azokkal a feladatokkal, amelyeket a bekövetkező parlamenti időszakban megoldanunk kell Hiszen a tanácskozások célj hogy egységes és osztatlan állami akarat jöjjön létre a sok különféle egyéni és pártakaratból, olyan akarat, amely a közmeggyőződés révén uralkodóvá válik és irányítani képes nemcsak azokat, akik hozzájárultak, de azokat is, akik eredetileg nem járultak Ihozzá. A közakaratnak ez a létrejövetéle, ez a lelki folyamata az, amü valóban csak olyan atmoszférában születhetik meg, ahol komoly törvényhozók a lelkiismeretes kötelességtéljesítéstől áthatva iparkodnak a lehető legjobbat adni hozzá ennek a közakaratnak létrehozásához a tanácskozások folyamán. Minthogy azonban a javaslat a tanácskozásokat éppen ezen oknál fogva nem tekinti, nem is tekintheti öncélnak, természetesnek tartom, — és én ebből a szempontból nézem az előterjesztett javaslatot, — hogy ezt a javaslatot nem az egyes képviselőknek, nem az egyes nártoknak a régi házszabályok alapján meglevő vagy gyakorolt jogköréből kell nézni, hanem abból a szempontból, hogy eléri-e azt a célt. amelyet maga elé tűzött, tehát a parla; ment tekintélyének emelését, a parlamenti munka meggyorsítását, a technikai akadályok kiküszöbölését, a törvényjavaslatok helyes jó, egészséges és tökéletes kimunkálását (Egy hona balfelől: Nincsenek javaslatok!), és a belső fegyelmezést, amely mindennek akcessorius ffaranciája. T. Képviselőház! Azok a kardinális rendelkezések, amelyeket az előadó úr értékes^ azt mondhatnám, tanulmányszerű előadmányában ismertetett, tökéletesen kimerítik az ez idő szerint rendelkezésünkre álló eszközökhöz képest azokat a lehetőségeket, amelyekkel parlamenti munkánk meggyorsítását, szakszerűségét, az állami akarat tökéletes kimunkálását itt e Háziban, úgyszintén a bizottságokban is eszközölhetjük. A javaslat olyan gondos és finom jogászi munka, hogy csak a legnagyobb 'elismeréssel emlékezhetem meg annak az alkotójáról 's elsősorban annak érdeméül tudhatom be azt, hogy a bizottságban is az a konciliáns atmoszféra a tárgyalásokon, amely eredetileg nem volt meg, kialakult. Mindenki látta — és itt ellentétben vagyok Mokcsay t. képviselőtársammal, —- hogy a javaslatnak ülése 1939 augusztus 11-én, pénteken. I nem az a célja, hogy az ellenzék befolyását korlátozza, (hogy a kormányzat ellenőrzését megszorítsa, hogy bizonyos képviselői jogok között egyenlőtlenséget teremtsen, hanem ellenkezőleg, azt az ideális célt akarja szem előtt tartani, hogy a titkos választójog alapján összeült parlament, amely szellemében, ennélfogva tempójában is más, mint jogelődje volt, meg tudja alkotni majd azokat a reformokat, amelyeket a nép tőle vár s amelyeknek megalkotására itt összejött. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Mokcsay igen t. képviselőtársam azt állította, alternatív formában bírálván a javaslat szükségességét, hogy ha a kormánynak elegendő javaslata van, akkor elfogadja a házszabályreviziót, mert akkor valóban szükségesnek tartja a tempó gyorsítását. Tegye fel Mokcsay igen t. képviselőtársam azt, hogy van a kormánynak elegendő és komoly javaslata arra (Rátz Kálmán: De (hol?!), hogy a Házat a legközelebbi időben foglalkoztatni tudja. Ha akkor nyúlnánk a házszabályrevizióihoz, amikor a javaslatok már az asztalon fekszenek, akkor talán volna is valami alapja, hogy az igen t. ellenzék kifogásolja, mondván, hogy most azért hozzák a házszahályreyíziót, hogy bennünket megfogjanak és szájkosarat alkalmazzanak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Teljesen ez a cél!) Kérem, van egy bizonyos sorrendje a dolgoknak. Méltóztassanak elhinni, hogy mi ezeket a javaslatokat nagyon komolyan akarjuk; ne méltóztassanak rossznéven venni, sokkal komolyabban, mint önök. (Rátz Kálmán: Miért komolyabban? -— Zsindely Ferenc: Mert a magatartásunk komolyabb! — ifj. Zimmer Ferenc: Kikérjük magunknak az ilyen állítást, visszautasítjuk! — Zaj.) Ha a parlamenti munka komolysága tekintetében összehasonlítást tesznek az eddigi munka eredménye alapján, bizonyára azt fogják rá mondani, hogy ezen az oldalon komoly munkát végeztek (Rátz Kálmán: És itt nem?) és a másik oldalon a komoly munka szempontjából legalább is sok kifogás tehető(Paczolay György: Kikérem magamnak, víszszautasítom, ne sértegessen! — Zaj.) Azt a bírálati jogot, amit önök a kormányzat és a rendszer munkájával szemben gyakorolnak, a magunk jogának is vindikálom akkor, amikor az ellenzék által végzett munka komolyságát észrevétel tárgyává teszem. (Folytonos zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a konciliáns hang?!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a baloldalon! Kérem a képviselő urakat, hogy a közbeszólásoktól tartózkodni' méltóztassanak! Bencs Zoltán: És amint önök nem hajlandók elhallgatni megjegyzéseiket, úgy én sem vagyok hajlandó elhallgatni a magam észrevételeit abban a tekintetben, hogy az önök parlamenti munkája legalábbis annyira kifogásolható, mint amennyire önök kifogásolják a kormányzat munkáját. (Ügy van! a jobboldalon. — Simon Ferenc: A gázálarc-interpelláció!) De most nem erről van szó. Kerüljük a meddő vitát akkor, amikor ennek a komoly javaslatnak, mint mondom, sine ira et studio mérlegeléséről van szó. Azt 'hiszem^ hogy akkor, amikor ml bizonyos fegyelmező szabályokat elfogadunk mind az interpelláció jogának tekintetében, (Fel Báli ások a szélsőbaloldalon: Szájkosarakai!), mind pedig a Ház tanácskozási rendje tekintetében, akkor a szuve-