Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-21

466 Âz- országgyűlés képviselőházának 21 tárgyaltatta és ez a törvény húsz évét váratott magára, akkor mi azt vártuk volna ettől a magát nemzetinek és kereszténynek nevező kor- . mánytól, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Miért »nevező«? Az is!), hogy legalább a végrehajtási utasítással ne késlekedett volna ilyen sokáig. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak -e az interpellációra az igazságügyminiszter úr által a miniszterelnök úr nevében adott választ tudomásul venni? {Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul yeszik, szíveskedjenek felállni. Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpeilácic ja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Tekintettel arra, hogy a Máv pályafenntartásnál és egyéb napszamos jellegű munkáknál a Máv fizeti az országban a legkisebb munkabéreket, kérdezem a miniszter urat: 1. Hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a Máv munkások ezrdőszerinti órabére legalább 20 százalékkal felemeltessék? 2. Hajlandó-e gondoskodni róla, hogy a nagyobb magánvállalatoknál már kötelezöleg bevezetett, valamint a Máv ipari munkásaira is megállapított családi segély fizetése a Máv összes munkásaira kiterjesztessék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Csoór Lajos: T. Ház! Az előző években hozott törvény alapján az ország munkaterületein széles körben megállapították a minimális munkabéreket. Ez igen helyes intézkedés, bár sok hátránya is mutatkozik, ezeket azonban remélhetőleg ki fogják küszöbölni. Sajnos, azonban a legnagyobb üzemeknél, a vasútnál, a postánál és egyéb állami üzemeknél ezeket a minimális munkabéreket még nem állapították meg. Ennek azután az a következménye, hogy tűrhetetlenül alacsony munkabérek vannak érvényben ezekben az állami üzemekben. (Br. Vay Miklós: Mégis a vasúthoz megy mindenki!) Rendkívül hátrányos ez. mert a lakosságjoggal mondja azt, hogy ha az állam a magánvállalkozást megfelelő munkabérek fizetésére kötelezi, akkor az állam járjon is elől jó példával és ő is adjon emelt munkabéreket. Ehlhez a kérdéshez hozzákapcsolódott még az» hogy ebben az évben életbelépett a magánüzemeknél a családi munkabér, illetve a családi pótlék rendszere, de nem lépett életbe az állami üzemeknél, a vasútnál, a postánál, a málha munkásoknál. Az ipari munkásokra vonatkozólag ott is érvényes már ez a rendszerÁltalában azt kell tapasztalnunk, hogy a közületi munkások helyzete a jelenlegi viszonyok között sokkal rosszabb a magánvállalkozásoknál dolgozó mnukásokénál. En interpellációmban az államvasutak munkásai munkabérének felemelését és részükre esaládi pótlék biztosítását kértem. Erre vonatkozólag bátor vagyok megemlíteni, hogy a vasúti munkások négy csoportba vannak osztva: a pályafenntartási, a műszaki, a vontatási es a forgalmi osztályba s bár a munkások mindegyik osztályban ugyanazt a munkát végzik, mégis más munkabéreket kapnak. Ezek a munkabérek pedig igen alacsonyak. A kezdő órabér vidéken 24 Budapesten 26 fillér. Ez az összeg nem változik 48 hónapon, vagyis 4 esztendőn keresztül. A következő három esztendőben ez ülése 1939 augusztus Ù-én, szerdán. az órabér, legfeljebb 2 fillérrel emelkedik 24-ről 26 fillérre, illetve 26-ról 28 fillérre. Pedig a mai viszonyok között a közönséges kőműveshordó munkások vagy asszonymunkások is legalább 30 filléres órabért kapnak a magánvállalkozásoktól. Ez a rendszer tehát teljesen elviselhetetlen. De amint már voltam bátor említeni, ezek a munkások családi segélyt sem kapnak, míg a magánvállalkozásoknál ez is jár nekik. Ebben a kérdésben körülbelül 25.000 munkás van érdekelve magánál a vasútnál, amihez még hozzájön a posta és az egyéb közületi üzemek által foglalkoztatott munkások hasonló követelése. Én tehát arra kérném a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter urat, hogy ezzel a kérdéssel a legsürgősebben végezzen. Tudom, hogy ebben a kérdésben már hónapok óta folynak a tárgyalások, de éppen azért kényszerültem interpellációm elmondására, mert nem értem, miért húzódik ezeknek a dolgoknak az elintézése már öt, vagy hat hónapja, holott tudom, hogy a minisztérium foglalkozik a kérdéssel. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy most, amikor a családi munkabér már több, mint nyolc hónapja, a munkabérek minimalizálása pedig több, mint egy éve életbelépett már, rendezze ezt a dolgot a lehető legsürgősebben a közületi és az államvasúti munkásoknál is. A rendezést szerintem úgy kellene megvalósítani, hogy a különféle osztályokba, tehát a forgalomnál, a vontatásnál, stb. beosztott munkások bérét egységesíteni, azután a munkabéreket a család létszámához és a szolgálatban eltöltött időhöz mérten arányosan emelni kell. Tehát ha megállapítunk egy minimális munkabért, amelyet a jelenleginél feltétlenül magasabbra, a kezdő munkásoknál szerintem legalább 30 fillérre kell emelni, akkor az a családtagok számának növekedése és az eltöltött idő szerint évről-évre emelkedjék. A szolgálati idővel kapcsolatban arra kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, vegye tekintetbe azt, hogy a vasúti munkások nagyrésze időszaki munkás, aminek következtében az egyik esztendőben hat, a másikban csak négy hónapot dolgoznak, mert a munkák időnkint megszakadnak. Kérésem tehát arra irányul, hogy az, az idő, amennyit a munkások az egyik esztendőben dolgoztak, számíttassák hozzá a másik esztendőben teljesített munkájukhoz és a kedvezményekre való jogot és a magasabb munkabért ennek a tekintetbevételével állapítsák meg. Végül még egy kérdésre vagyok bátor rámutatni és kérem a kereskedelemügyi miniszter úr intézkedését. Ezt bizonyára mindnyájan helyeselni fogjuk. Azt látjuk ugyanis, hogy a pályafenntartási munkások a legtöbb esetben a pálya mellett sátrakban, vagy ócska vagonokban laknak; általában azt látjuk, hogy a vasutas munkásság; nincs megfelelően ellátva, nincs megfelelő otthona. Csal ádvédelmi szempontból és a munkásságnak a vasúthoz kötése szempont ából is kívánatos volna, ha a miniszter úr olyan irányban is gondoskodnék, hogy a munkásságot megfelelő otthonnal, megfelelő lakással lássa el. Interpellációm anyagát összefoglalva, azt kérem tehát, méltóztassék egységesíteni a vasúti munkások bérét, a bért a családtagok számához és az eltöltött időhöz mérten fokozatosan emelni és végül megfelelő lakásról is méltóztassék gondoskodni. Mindezt a lehető .legsürgősebben kérném, mert' most már el * fog-