Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-19

448 Az országgyűlés képviselőházának 19. A rendbírságok kiszabásánál gazdasági előny nem származik a bányavállalatra, mert az egy-egy bányaüzemnél összegyűlt rendbírságokat a munkások közössége kapja, amenynyiben az összegyűlt bírságpénzből karácsonykor a munkások gyermekei ruhát, cipőt kapnak, vagy pedig nyáron ugyancsak a munkások gyermekeit ebből a pénzből nyaralni viszik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem megoldás!) Az elszámolásokat a bányahatóság mindenkor ellenőrzi. Az interpelláló képviselő úr harmadik kérdése azon okon alapult, hogy a bánya rokkantjaitól, _ akik jelenleg is alkalmazva vannak, levonják az Oti. által fizetett rokkantsági járulékot. Csakugyan megesett talán két-három esetben, hogy egy olyan 30—40 százalékos rokkant munkást, aki csekély 25—30 pengőt kitevő rokkantsági járulékból nem tudott megélni, bányavállalata — hosry rajta segítsen — könnyebb munkára (éjjeliőrnek, kapusnak, stb.) alkalmazott és mert a felsőbíróság egyik döntése úgy szól, hogy ily esetben rokkantnak a rokkantsági járulék levonása után fennmaradó díjazásra lehet csak igénye, a bánya ezt a csökkentett szolgálati illetményt adta, % illetve fizette ki a rokkantnak. Ez is tehát a jog keretei között történt. Ha a munkást a bányavállalat nem kezelné könyörületesen, hanem mivel általában a teljes egészséget és erőt megkövetelő bányamunkákból kizárná azzal, hogy 40—60 százalékos rokkantságáért a balsetbiztosítási ágazattól megkapja a megfelelő kártalanítást, sokkal ^ rosszabbul járna, mintha a munkaadója humánus és szociális szempontokra való tekintettel sokszor telj jesen szükségtelen munkahelyre állítja és neki azt a bért téríti mog, amely egyenlő a rokkantsága előtti keresetének és a balesetbiztosítási járadékának különbözetével. A negyedik kérdése az interpelláló képviselő úrnak arra vonatkozik, hogy míg a 4—500 pt:ngő havifizetésű bányamesterek a családi pénztártól is, meg a társulattól is megkapják a családi pótlékot, addig az egészen kisfizetésű bányaírnokok a családi pénztártól nem kapnak pótlékot. A szakmai esaládpénztártól a 400—500 pengő havi fizetéses bányamesterek családi pótlékot nem kapnak, ilyet legfeljebb csak a bányavállalattól élveznek. Ellenben a kisfizetésű bányaírnokok éppen a vezetésem alatt álló minisztérium szorgalmazásara igenis megkapják a szakmai családpénztártól a gyermeknevelési pótlékot s azt tudomásom szerint a folyó évi június havában visszamenőleg is kifizették az igénylőknek. Ötödik kérdése hozzám az volt az interpelláló képviselő úrnak, hogy tudom-e azt, hogy a fenti bányatelepeken, a hihetetlenül alacsony bérek mellett dolgozó munkásokat a munkave zetők serege hajszolja és a túlhajtott munka miatt igen sok az üzemi baleset. A panaszolt bányáknál hajszolt munkáról nem lehet beszélni. Bár ma megcsökkent a munkáskínálat, de bányamunkáshiányról sem beszélhetünk. Min dien bányánál megerőltetés nélkül Játja el minden munkás a munkáját, s a bányászatnál elkerülhetetlen üzemi balesetek száma 5 év óta nem hogy nőne, hanem mindig csökken, s büszkén hivatkozhatunk arra, hogy a halálos balesetek száma immár egy évtizede Magyarország bányászatánál egy ezreléken alul van, akkor, amikor a nagy nyugati államokban; vagy Belgiumban minden ezer munkásra két, ülése 1939 augusztus 3-án, csütörtökön. három halálos baleset esik. Közrejátszik nálunk a kedvező eredmény létrehozásában az, hogy immár ötödik éve elrendeltük a baleset elleni védekezésre a bányamunkások kötelező oktatását. Hatodszor azt kérdezi az interpelláló képviselő úr, hogy van^e tudomásom arról, hogy a bányászok 35—40 évi szolgálat után oly csekély nyugbért kapnak, hogy abból megélni nem tudnak. Tény az, hogy a bányaalkalmazottak, műszaki segédtisztek, stb., azaz a havidíjasok és a munkások öregségi és rokkantsági ellátása az ipari munkások és magánalkalmazottakénál sokkal hátrányosabb, mert dacára annak, hogy lényegesen magasabb járulékot fizetnek, a szolgáltatás azokénál alacsonyabb. A legnagyobb sérelem pedig az, hogy a szolgáltatások a fizetett járulékokkal nincsenek arányban. Amíg ugyanis a járulék a keresethez, illetve javadalmazáshoz igazodik, százalékosan kifejezve, a járadékszolgáltatás ezzel szemben a munkakörök, illetve csoportok szerint változik és így sok esetben megtörténik, hogy a nagyobb járulékot fizető alkalmazott a kisebb járulékot fizetőnél alacsonyabb bányanyugbért kap. A bányatörvény alá eső üzemekben foglalkozó munkásoknak és segédtiszteknek, valamint ezek családtagjainak kötelező nyugbérbiztosítását az 1925. évi XXXIV. te. szabályozza. Az ezen törvényben foglalt elvi rendelkezéseket <az 1927. évi január hó 1-én életbeléptetett 1926. évi 4.400/Eln. N. M. M. számú rendelet hajtotta végre. A nyugbérbiztosítás sérelmes rendszere miatt mindjárt a rendelet megjelenése után mozgalom támadt a munkások és altisztek között, mert magasnak találták a törvényben megállapított korhatárt. Hosszúnak a szolgálati időt és aránytalanul alacsonynak a nyugbéréket. Ezeknek a kérdéseknek a szabályozását a törvényes rendelkezések ugyan a belügyminiszter lír feladatává teszik, ez azonban nem zárja ki azt, hogy meglássam magam részéről is azokat a méltánytalanságokat, amelyek sürgős orvoslást követelnek, Hogy ez az orvoslás milyen és mily mérvű lesz, ezt nem áll módomban megállapítani, mert êz a bányanyugbér-biztosítási ágazat teljesítőképességétől függ. Hetedik kérdése az interpelláló képviselő úrnak az volt hozzám, hogy miért nem történt meg mindeddig a bányaüzemekre yon'atkozó munkabérmegállapítás és hogy hajlandó vagyok-e végre bizottságot kiküldeni, illetve a kinevezett bizottságot utasítani, hogy a bérmegállapítás a legrövidebb időn belül megtörténjék. Amint a rövid tapasztalati idő igazolja, a bányászat körében, ahol a munka minden mástól eltérő különszerű elemekből áll, igen nehéznek ígérkezett a legkisebb átlagos munkabérek megállapítása. De az országos bányatermelési viszonyok nyugodtak is voltak ahhoz, hogy egy ilyen nem könnyű feladat szőnyegre hozás a indokolt lett volna. Azért a vezetésem alatt álló iparügyi minisztérium 1939. évi 4560/XIII. sz. alatt gondoskodott a bányászatra vonatkozóan a munkabérmegállapító bizottság kinevezéséről és az interpelláció előterjesztése idejében ez a bizottság már működött. Nem az volt tehát az oka annak, hogy ezt az egészen tíj intézményt hivatalos elődöm nem működtette azonnali hatállyal, mintha közömbösen nézte volna éppen a bányamunkásság megélhetési és kereseti vi-