Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-19
446 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1939 augusztus 3-án, csütörtökön. bérét is. Az építőiparban 270 órabércsoport vagy 10 filléres órabér megállapítva soha nem volt. A legutolsó határozat a kőmívesiparban 14, az ácsipiarban 4 órabércsoportot állapít meg Budapesten, 40—101 fillérig terjedő bérekkel. Az egész fa- és csontipart — tehát körülbelül 12 iparágat — felölelő határozat iparáganként 9—21 munkabércsoportot tartalmaz Budapesten, 33—86 fillérig terjedő bérekkel. A textiliparban a bérhatározat 19 órabércsoportot foglal magába 35—75 fillérig terjedő bérekkel, amelyek azóta átlagban 20 százalékkal emeltettek. Itt a tanuló bére első hat hétben 20, azontúl 30 fillér, ezt azonban nem munkabérnek, hanem támogatásnak kell felfogni, mivel a tanulásért munkabér sehol senkinek nem jár. A tanulási idő általában fél év A textilipari bérekkel kiszámított átlagos heti kereset körülbelül 26 pengő, szemben a t. képviselő úr által kiszámított heti 15 pengő keresettel. A legkisebb munkabérek másik súlyos hibájának a t; képviselő úr a területi csoportok szerinti bérrendezést mondotta. Meg kell jegyeznem, hogy téves az az állítás, hogy a törvény maga 3 területi csoportot állapít meg. A törvény e kérdésben semmiféle intézkedést nem tesz. Az egyes bérmegálíapító bizottságok hoznak a kérdésben mindenkor a szükségesnek megfelelő határozatot. T. képviselő úr a területi csoportokra osztást kifogásolja és feleslegesnek tartja a több bérkategóriát. Népesedési szempontból is kifogásolja ezt, mondván, hogy így munkásoknak a fővárosba való tódul ásat segítjük elő. Erre nézve megjegyzem, hogy amennyiben a fővárosi, a városi és községi munkabérek között nem tennénk különbséget, úgy nem egyes munkásoknak. Imnem magának az iparnak a fővárosba való tódulását segítenénk elő. A több ízben tárgyalt ipari decentralizációt, amelyet a vidéki mezőgazdasági munkásfeleslegek munkaalkalommal való ellátása és nemzetvédelmi szempontok oly fontossá tesznek, a kívánt módon teljesen lehetetlenné tennék. Megjegyzem még, hogy a vidéki alacsonyabb munkabérek indoka a munkás megélhetésének lényegesen olcsóbb volta, ami a ki sebb lakbér és a közlekedési költségek elesése folytán mindenütt megvan. Végül arra vonatkozólag, hogy a legkisebb bérek mee-állapítása lassan halad, megjegyzem, hogy ezideig az inari munkások körülbelül 70 százalékának munkabére nyert rendezést. A régebbi munkabérhatározatok felülvizsgálása és azoknak a szükséghez mért átalakítása folyó év elejétől folyamatban van. Ennek a munkának eredménye korszerű, amellett könnyen áttekinthető és mindenki által könnyen érthető határozatok lesznek, amelyeket gyűjteményesen is közzé fogok tenni. Az eddig még szabályozatlan iparágak bérei ugyancsak a legrövidebb időn belül szabályozást nyernek. A folyó évben ez a munka biztosan befejeződik. Budapest, 1939. július hó 28-án, Varga s. k.« Elnök: Palló Imre képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Palló Imre: Nem élek vele! Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az Írásban adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. , Következik az^ iparügyi miniszter úr írásbeli válasza Wirth Károly képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Wirth Károly országgyűlési képviselő úr a képviselőház 1939. évi június 28-án tartott ülésén hozzám intézett kérdéseire a következőkben válaszolok: A legutóbbi időben lefolyt textilgyári sztrájkok ügyében a békéltetésre és munkabeszüntetések mielőbbi megszűnésére vonatkozólag szükséges lépéseket haladéktalanul megtettem. Ennek tulajdonítható, hogy a textilipari sztrájkok napokon belül megszűntek. A munkásmozgalmakat illetően általában hangsúlyoznom kell, hogy éppen a kormánynak következetes beavatkozása volt az, ami a munkabeszüntetések számát a statisztika tanúsága szerint egész kisszámúra redukálta. Minden munkásmozgalom a legrövidebb idő és pedig órák alatt az illetékes minisztérium tudomására jut, ahol az ellentétek kiegyenlítése és annak megszüntetése érdekében a lépéseket azonnal megteszik, így volt ez a sajtó által különböző beállításban sokat tárgyalt Goldberger-gyári sztrájk esetében is, amelynél hivatali elődöm is személyesen lépett közbe. A munkások legnagyobb részt tisztában vannak a kormány ezirányú tevékenységével és még a munkabeszüntetések előtt hozzá szoktak fordulni kívánságaikkal, amelyek ha indokoltak, mindenkor teljesítést nyernek. Sajnálatos, hogy a Goldberger-gyár munkásai először nem ezt az utat választották és csak később fordultak ide, jóllehet előbbi úton hamarabb értek volna eredményt. Megjegyzem, hogy tekintettel a munkabeszüntetések céltalan és a termelés érdekeit sértő voltára, gondoskodni kívánok a jövőre a munkások érdekeinek teljes mértékű megóvása mellett a munkabeszüntetések és munkáskizárások törvényes szabályozásáról a kötelező békítési és döntőbírósági eljárás bevezetésével. A legkisebb munkabérmegállapítás rendszerével itt részletesebben foglalkozni nem kívánok, mert azt a Palló Imre képviselő úr interpellációjára adott válaszomban tettem meg. Annyit megjegyzek, Ihogy a legkisebb munkabérek, megállapítása már a legtöbb iparágban (a munkásságnak körülbelül 70 százalékára) megtörtént, a többi részeiben is folyamatban van. A hátralévő rész jelentékeny része olyan, amely rendezést elsősorban nem igényel. így pl. a képviselő úr által említett vasiparban a legkisebb munkabérek megállapítása Budapest és környékén azért nem történt meg, mert a bizottságban a munkaadók és munkavállalók egyetértőleg rámutattak arra a veszélyre, hogy a munkabérmegállapítás a szakmai jó bérviszonyok egyensúlyát esetleg veszélyeztetné. Az ilyen eseteket^ gondos vizsgálat tárgyává teszem és mindig a munkásság érdekeit tartom szem előtt. A legkisebb munkabérmegállapítással kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy azok szinte kizárólag minden esetben a béremelést jelentették. Ez a béremelés igen jelentékeny, 10—15 százalékos, nem egy esetben 150—200 százalékos volt. Nem zárkózom el továbbá attól sem, hogy a bizottságok határozataikat tárgyalás alá vegyék és a gazdasági viszonyok által adott lehetőségek keretein belül és az árak színvonalának veszélyeztetése nélkül újabb határozatot hozzanak. Ez olyan esetekben, ajnl r
