Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
420 Az országgyűlés képviselőházának 18, Senkinek sem az árnyékában! Bizony megállt- | tották a hadsereget! — Felkiáltások a szélső- j baloldalon: Kicsoda?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Vajna Gábor: Mi ebben az országban elsősorban magyarok vagyunk. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang m a középen: Ez a beszéd!) En magam székely" anyától születtem. Kémkedésért ültem Komániában és megkóstoltam^ a magánzárkát és a börtönt magyar hazámért. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen-) Nagyrabecsüljük azt az idegent, aki Magyarországért az asztalra mert csapni, (vitéz Lipcsey Márton: Mi is nagyralbecsüljük!) Gondoljunk arra, mi történt volna, ha Hitler Adolf nem vág az asztalra 1 Rendeztük volna a vacsorákat, a banketteket, mert ahhoz mi, magyarok mindig nagyszerűen értettünk. Elmentünk volna Bugáéra megmutatni, hogyan ég az ecet a lámpában, (vitéz Lipcsey Márton: Ezt mindenki tudja!) elmentünk volna magyar délibábot mulatni és pulikutyát ajándékozni állítólagos magyarbarát idegeneknek, akik a mi érdekünkben-semmit sem tettek. Mi ezért igenis elismeréssel vagyunk Benito Mussolini és a német birodalom vezére, Hitler Adolf iránt. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Ez nem újság!) Egyben azonban leszögezzük azt is, hogy Magyarországon 1848/49ben is voltak nem magyar nevű, nem magyar anyától született, idegen származású emberek, mint Aulich, Pöltenberg és százan és ezren mások, akik életüket és vérüket adták a magyar hazáért, a magyar szabadságért. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Leszögezzük azt is, hogy aki Magyarországot, a magyar függetlenséget bántani meri, az az egyetemes magyarsággal fogja magát itt szembentalálni. (Éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Ezektől az érzelmektől eltöltve igen rosszal esett nekünk a miniszterelnöki kijelentés azokról a bizonyos guruló pénzekről, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak rágalom lehet!) amelyeket guruló márkákra magyaráztak és odamagyarázták, hogy azt a pénzt a nyilasok kaptáik. (Zaj a jobboldalon. — Egy hang a középen: Ez mér unalmas! — Keck Antal: Ne beszéljünk mellé! Nem adtak még választ! — Elnök csenget.) Ez súlyos megrágalmazás volt, amelyre kielégítő választ a nagy nyilvánosság előtt nem kaptunk. (Zaj jobbfelől. — Keck Antal: Választ nem adott! — vitéz Lipcsey Márton: Érteni kellett! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Dadogás volt! Nyöszörgés volt! — Elnök csenget ) Ha valakiről azt mondják, hogy lopott" és oöáít és ezt az újságokban nagy betűkkel megírják, a dolog pedig nem igaz, akkor, ha az, illetőben van erkölcsi erő és becsületérzés, kötelessége neki, mint rágalmazónak ugyanolyan helyen a nagy nyilvánosság elé hozni, hogy állítása nem igaz. Éppen így ki kell jelenteni, nem igaz az, hogy a nyilaskeresztesek, a nemzeti szocialisták el akarják adni a hazát a németeknek, vagy bárkinek, (Egy hang jobbfelől: Senki se mondta!) vagy, hogy idegen pénzek gurulnak. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Egyszerű a dolog: meg kell mondani, kire értette az idegen pénzeket!) Elnök: Kérem Keck képviselő urat, ne zavarja saját szónokukat! Vajna Gábor: T. Ház! Aki engem ismer az én vármegyémben és ismerte azt a nemzetülése 1939 augusztus 2-án, szerdán. mentő munkát, amelyet ott nyolc esztendőn keresztül végeztem és látta azt a választást, amelybe én nem akartam belemenni, de amelybe belekényszerített Keresztes-Fischer belügyminiszter úr őnagyméltósága, — akinek ez alkalommal hálás köszönetet mondok, {Derültség.) — az nem fog gmruló pénzekről beszélni, -Amikor engem elbocsátottak állásomból, az ott dolgozó tömeg azt mondta: ne tessék innen elmenni, összeadjuk a pénzt a választásra és meg fogjuk választani. Ez volt a guruló márka. (Taps a szélsőbaloldalon.) Aki eljött egyszer Veszprémbe és megnézte az én választási irodámat, amelyben festett egyszerű fehér asztal, telefon és két szék volt, az nem vádolhat minket guruló márkákkal. (Keck Antal: A kormány honnan vette a pénzt? Még mindig nem mondotta meg!) En nem akartam ezt a kérdést a Ház elé hozni és ezzel a kedélyeket még egyszer felforgatni, miután azonban Kunder Antal kereskedelemügyi miniszter úr őnagyméltósága megemlítette nekem (Graber Ferenc: Földbirtokos!) július 1-én, hogy igenis, volt ilyen gurulópénz-vásárlás és azok hozzánk is futottak, s hogy erre bizonyítékai vannak és azokat meg fogja mutatni, én nem akarnék egy pillanatig sem egy olyan pártban élni, amely pártban guruló pénzek vagy márkák vannak, én ki akarok abból a pártból lépni, de azt hiszem, hogy itt nincs közöttünk ogy képviselő sem, aki ha tudomást szerez arról, hogy bárki csak egy pfenniget, lirát vagy bármit kapott volna, ki ne lépne közülünk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Kérdezzék meg a Pesti Újságot, az írta!) Kérem a miniszter urat, hogy amennyiben erre konkrét bizonyítékai vannak, szíveskedjek letenni a Ház asztalára és azokból ha szükséges, levonjuk a megfelelő konzekvenciát. (Gruber Ferenc: Azoknak kellett volna levonniok a konzekvenciát már régem!) _ Elnök: A kereskedelem- és köziekedésügyi miniszter ur kivan válaszolni. Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! Vajna Gábor interpellációjára válaszolva vagyok bátor bejelenteni, hogy én guruló idegen pénzekről soha semmiféle nyilvános módon említést nem tettem. (Gruber Ferenc: Vajna Gábor úr!) Elnök: Kérem Gruber képviselő urat, maradjon csendben és ne zavarja a miniszter urat közbeszólásokkal! Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Felkiáltások a szélsőjobboldalon: Nem hallottuk! — Vajna Gábor szólásra jelentkezik!) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr válaszát tudomásul vennil (Felkiáltások a a szélsőbalodalon: Nem válasz!) Kérem azokat a képviselő urakat . . . (Vajna Gábor: Viszonválasz címén szót kérek! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Viszonválasz! — Zaj.) Visszavonom, amit a kérdés feltevésére mondottam, a viszonválasz joga az interpelláló képviselő urat megilleti. Vajna Gábor: T. Ház! (vitéz Várady László: Azután is elfogadjuk a választ! —Zaj.)