Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-18

Az országgyűlés képviselőházának 18, 4. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy még a bérlet helye, művelésre való alkalmassága és a kiosztott területek fekvése is ismeretlen az igénylők előtt, sőt arról sem tudnak, hogy az igényelt területet megkapják-e vagy sem, de a bérleti díjat és egyéb járulékot már lefizetni tartoznak? Hajlandó-e a miniszter úr ennek megváltoztatására intézkedéseket tenni, hogy a mostam rendszer mellett az igénylő kisembereket feltétlenül érő csalódások a földmívelésügyi kormány tekintélyét alá ne ássák?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti á szó. Jandl Lajos: T. Képviselőház! Egy másik közérdekű kérdés, amely kinn a falun a kis házacskák közt meglehetős nyugtalanságot keltett az utóbbi időben, a földtelenség, a földtől való elszakadás kérdése. A falu népe számára, amely a földhöz gyökerezett, annak szeretetében nőtt fel, ez igen nagyfontosságú kérdés. A földmíveslakosság szaporodása folytán természetesen a földben való öröklés nem elégítette ki az utódok száma szerint a földterület nagyságában azokat az igényeket, amelyek egy család eltartásánál feltétlenül jelentkeznek, Kégen vajúdik ez a kérdés. A miniszterelnök úr annakidején az új ülésszakot megnyitó beszédében azt mondotta, hogy 20 év óta állandóan folyik a földreform. Ezt nagyon jól tudom és látom, hogy folyton történnek intézkedések, de ezek nem reformok, ezek csak a nyomasztó szükség^ hatása alatt ideig-óráig hatásos vagy a kérdés érdemét elhalasztó intézkedések. Azt hiszem, hogy az az előző kormányzati rendszer, amely a post-feudalis és kapitalista társa dalmi rendszer gondolkodása szerint kívánta megoldani ezt a kérdést, rendkívül sok rendelkezése ellenére, maga 'sem találhatna olyan rendelkezést, amely megoldáshoz juttatta volna ezt a kérdést. A legutóbbi rendezés, telepítési törvény néven került annakidején a törvényhozás elé és ennek egyik rendelkezése szerint tudtommal a minisztérium egy éve vagy még régebben megkezdte már a nagyobb birtokrészekből bizonyos százalékszerűen kihasított földterületeknek kishaszon bérletekbe való kiadását. Ez az intézkedés ma már ugyan idejét multa és ezt maga a kormányzat is elismerte. amikor programmjába vette az új tökéletes földreform beállítását, mégis most pillanatnyilag a földmívelésügyi miniszter úr ügybuzgalma folytán, aki segíteni kíván ebben a kérdésben, a földmívelésügyi minisztérium a kishaszonbérletek kiosztását megkezdte. A miniszteriális adminisztráció kerekei azonban rendkívül csikorogva indultak meg s ennek eredménye az, hogy ma — amikor már az érdekelt igénylő gazdalakosság érdeklődését a rendelkezések felcsigázták — még mindig nincs pozitív intézkedés, még mindig bizonytalanságban vannak azok a földmívesék, akik a rendelkezések következtében bizonyos tárgyalásokba bevonattak. Ezek bizonytalanságban vannak, hogy kaphatnak-e egyáltalában ilyen kishaszonbérlet földeket és ha kapnak, mekkorát kaphatnak, az a föJd alkalmas lesz-e a megművelésre, továbbá nem lesz-e messze települési helyüktől. Ezek olyan nyugtalanító kérdések, amelyek most a gazdasági évad befejezése és a következő gazdasági évad megkezdése előtt joggal keltenek, nyugtalanságot a lakosság körében, mert hiszen ha októberig nem jutnak a föld birtokába, akkor már kénytelenek lesznek az őszi megmunkálást elmuülese 1939 augv,'<ztv.s £..án, szerdán. 417 lasztani, ami egy ilyen kis ember számára rendkívül káros. Éppen ezért az ezzel a kérdéssel való foglalkozásnál cl-1*1 cl ti kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy minél előbb kiosztásra kerüljenek ezek a kishaszonbérletek, hogy időben meg tudják kezdeni a földmunkát. Ezenkívül még másra is kérem a földmívelésügyi miniszter urat. A választások alkalmával abban a kerületben, ahol én képviselővé választattam, a földmívelésügyi miniszter úr szintén megfordult es egy pártvacsorán, amelyen ellenfelem érdekében jelent meg, már tárgyalt erről a kérdésről és kilátásba helyezte bizonyos földterület kishaszonbérletbe való adását. Az errevonatkozó remények azonban nem váltak vaióra. A tamási Esterházy-uradalom késznek nyilatkozott ugyan azon a bizonyos helyen 1200 holdat —. ami elég tekintélyes mennyiség — kishaszonbérletbe^ adni, azonban Fuchs, a bérlő, máinem nyilatkozott erre késznek. (Eitner Ákos: Megint a zsidó!) Emiatt a kishaszonbérbeadás ügye húzódik és a gazdák, illetőleg az igénylő földmívesek reménységei függőben vannak, ami a közmegnyugvást, a társadalmi megbékélés ügyét egyáltalán nem szolgálja. Elhiszem, hogy a mostani rendelkezések szerint magának a földmívelési miniszter úrnak sincs módjában radikálisan elintézni ezt a kérdést. A rendelkezések ugyan módot adnak arra, hogy a föld tulajdonosa köteles legyen kishaszonbérbe bocsátani a föld bizonyos százalékát, de arra már nem adnak módot, hogy a bérlő kénytelen legyen bérletét feladva elhurcolkodni arról a földterületről. Ez tehát megint egy tökéletlen intézkedés, amely az intéző kölök jóakaratát annyiszor kátyúba viszi. Aza körülmény, hogy a kishaszonbérletek kiadásánál nem érvényesül egy határozottabb, imperativ rendelkezés, arra ad alkalmat, hogy ezeket a rendelkezéseket mindenféleképpen meghiúsítsák. T. földmívelésügyi miniszter úr, nem szabadna előfordulnia annak, hogy amikor a kishaszonbérletekről beszélnek, akkor ugyanazon a területen, ahol igen nagy földszükség van, egy új haszonbérletet kreáljanak. Ez történt ott. (Eitner Ákos: A Fuchsok számára!) Nem a Fuchsok számára, Ez egy másik nagyhaszonbérlet. Ezt a példát figyelemmel kell kísérni. A község lakossága körében nem kelt jó benyomást, amikor idegenek zsonganak éö járkálnak, talpalnak egy darabka földért, ugyanakkor pedig egy felsőházi tagnak 800—1000 holdas nagyhasznobérletet adnak ki. Ugyancsak ennek a kérdésnek taglalásánál felhívom a földmívelésügyi minisztérium figyelmét arra a bizonyos esetre, amely eset a | föld használhatóságát a megművelő számára nagyon is kérdésessé teszi, hogy milyen távolságra van az a föld települési helyétől. Azért, mert itt, vagy ott valakinek kellemetlenebb bérlete vagy birtoka van, nem lehet azt a bérletet felhasználni a kishaszonbérbeadás céljaira, a tulajdonos számára kedvezőbb helyen fekvőt pedig megtartani, mert amaz az igénylőnek napi 6—8—10 kilométeres utat jelent, így egészséges gazdálkodást folytatni nem lehet, különösen akkor, amikor ma már a belterjes gazdálkodásra való áttérésről annyit hallunk. Felhívom ezzel kapcsolatban a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy igen sok helyen a tagosítási eljárás komplikált volta és drágasága miatt a lakosság nem mer