Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.

Ülésnapok - 1939-4

Az országgyűlés képviselőházának h. közeleblbvitelének szükségét. (Elénk helyeslés és taps.) Általánosan idegen szóval decentrali­zációnak szokás ezt nevezni, aminek karakter­beli jellemzésére én azonban egyszerűen azt mondottam, hogy nem az íróasztalok decentra­lizációjáról van szó, hanem az emberek decent­ralizációjáról, akik ott megfelelő hivatásérzet­tel és megfelelő felelősségérzettel a dolgokat el is intézzék anélkül, hogy a felsőbb hatósá­gokat az összes aprólékos ügyekben való hatá­rozathozatallal megterhelnék, a felelősséget pe­dig ők maguk vállalják. (Taps.) Azt hiszem, hogy ez a néhány szó lényegében jellemzi az egész kérdést. Beszélni órákig lehetne erről a kérdésről, de azt hiszem, hogy ezzel a néhány szóval is eléggé jellemeztem a tendenciát, ame­lyet követni kívánok. A decentralizáció egyes vonalakon, így pél­dának okáért a főigazgatóságok létesítésével a közoktatásügyi vonalon már meg is indult. Ezen a téren a közoktatásügyi miniszter úr Is és magam is, mint az ő elődje, azt tapasztal­tuk, hogy nem elég maga a decentralizáció, hanem a tisztviselői kart rá is kell nevelni az intézkedésre, ennek a decentralizációnak effek­tívvé tételére. (Úgy van! Ügy van!) Ez hosz­szabb munka, mint magának a rendszabálynak meghozatala. Először meg kell csinálni a rend­szabályt, de ennek az élővé tétele már vala­mivel hosszabb processzus és eredményessége tulajdonképpen mindig attól függ, hogy az egyes kirendelt hivataloknak élére kit állít az ember, mert itt is mindig csak az embere vá­logatja. (Egy hang a baloldalon: Miért- nyug­díjazták akkor a kitűntetett nagykazári jegy­zőt? — Zaj jobb felől) Ez mindenesetre gyor­sítani fogja az eljárásokat, közelebb hozza az embereket egymáshoz és már is szép a hala­dás ezen a téren. Az előadottak természetesen nem jelentik azt, hogy minden vonatkozásban csak decen­tralizálni kívánnánk, mert bizonyos dolgokat ismét össze kell fognunk, így példának okáért államosítani kell a gyámügyi közigazgatást. (Helyeslés a jobboldalon.) A belügyminiszter úr az állampolgársági törvénynek reformjával is foglalkozik, különö­sep a nemzetvédelmi érdekek fokozottabb bizto­sítása érdekében. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezenkívül foglalkozik a miniszter úr és a ve­zetése alatt álló népegészségügyi osztály a nép­betegségek elleni védekezéssel, így a f tuber­kulózis és a nemibajok leküzdéséről szóló tör­vényjavaslatok előkészítésével s azokat rövide­sen a Ház elé is terjeszti. (Helyeslés.) Itt emlí­tem meg, — a választások alatt is megemlítet­tem ezt — hogy mindenütt a köztisztviselői karnak megsegítésére törekszünk. (Helyeslés.) Minél előbb szeretnénk visszatérni az 1931-es, illetve az ennek ma ekvivalensen megfelelő fizetések rendszerére. (Taps.) Ezek a kijelenté­sek tetszést, részben azonban olyan reményeket is váltottak ki, amelyeket nem lehet azonnal teljesíteni. Ez nem lehetséges. Mindenkor hang­súlyoztam, hogy a közvetlenül előttünk álló esztendőben olyan feladatok állanak előttünk, — ilyen különösen hadseregünk kiépítésének pénzügyi megoldása — amelyek egyéb problé­mák megoldását nem engedik meg azonnal. A törekvésünk azonban megvan és fokozatosan — s az első ilyen esztendő után — talán gyorsab­ban el fogunk ehhez a célhoz jutni. A közoktatásügyi miniszter úr a ma beter­jesztett javaslaton kívül szintén foglalkozik a decentralizációval, kiterjeszti a másodfokú na­ülése 1939 június 19-én, hétfőn. 27 tóságok hatáskörét és az írásbeliség korlátozá­sával közvetlenebbé teszi a felügyeletet és az ellenőrzést. Már magam is azt kívántam min­dig a tanfelügyelőktől és tankerületi főigaz­gatóságoktól, hogy több kiszállással és keve­sebb írással intézzék és ellenőrizzék az ügye­ket. A népiskolai oktatás terén 2000 új nép­iskolai terem és 50 mezőgazdasági iskola léte­sítése van tervben és remélem, hogy a pénz­ügyi lehetőségek erre meglesznek. A közokta­tásügyi miniszter úr fokozatosan megvalósítja a nyolcosztályos elemi népiskolát. (Helyeslés'a jobboldalon és a középen. — Egy hang a szélső­baloldalon: Tönkreteszik a polgári iskolát! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Dehogy teszik! Nem is tudja, mi az a polgári iskola!) Én magam is azt tapasztal­tam, hogy mindenütt — és minél kisebb helyre mentem, annál inkább — óriási volt a tanulási vágy és óriási nagy a hála és köszünet minden iskoláért, amely létesült, jelesen például a ta­nyai iskolákért. Hogy a nyolcosztályos elemi iskola tönkre­teszi a polgári iskolát? Éppen így azt mondhat­nám, hogy a polgári iskola akadályozza a nyolcosztályos elemi iskolát. (Meizler Károly: Szükség van a nyolcosztályos elemi iskolára!) A polgári iskolára is szükség van, de inkább mái valahol keli itt a bajokat keresni. Nem ott van a baj, hogy az iskolának milyen a típusa, hanem ott, hogy mindenki imagasabbrendű is­kolába tódul és ezáltal nagyon sokan olyan is­kolába tódulnak, amelynek elvégzésére képtele­nek s így nagyon sok félművelt ember lesz. Hi­szen miut nevelésügyi ember nem győztem elég­szer és eléggé rámutatni arra, hogy az iskolák problémája nem abban van, hogy milyen az. az iskola, hanem abban, hogy, az, iskolákban kis ta­nulói létszámú osztályok legyenek, mert a kis­létszámú osztályt lehet tanítani is, lehet nevelni is, a nagyot pedig nem, akármilyen típust is írok fel az iskola falára. (Ügy van! Ügy van!) A nyolcosztályos elemi iskolára tényleg szükség van, mert mint mondottam, magam ta­pasztaltam, — nem most, hanem mint kultusz­miniszter, azl iskolákat és vidékeket járva — hogy éppen kis helyeken milyen nagy a tanu­lási vágy. Tehát igenis ott a helyszínen kell megadni a tanulásra a lehetőséget, mert na­gyon sokaknak nincs módjuk arra, hogy a gyermekeiket máshova járassák. (Ügy van! Ügy van!) Ennek kapcsán a mindennapos tankötele­zettséget is szabályozni kívánja a kultuszmi­niszter úr, természetesen a mezőgazdasági né­pesség speciális helyzetének, speciális időbeosz­tásának tekintetbevételével. Minden iskolafajta tanulmányi rendjében fokozottabban érvényt fogunk szerezni a nevelés szempontjának, a gazdasági és szociális képzés szempontjainak egyaránt. Már amost figyelmeztetek azonban arra, hogy ebben okos egyensúlyt kell tarta­nunk, mert a gazdasági képzés egyedül, a ne­velés szempontjait félretéve, a nevelés szem­pontjainak árthat. A kettőt tehát össze kell mérnünk, együtt megoldanunk és így a helyes egyes egyensúlyt megteremtenünk. Ilyen szel­lembe új tantervet fogunk életbeléptetni a polgári iskolákban, a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi iskolákban- (Elénk helyeslés.) A felsőoktatásnak régóta sürgetett kor­szerű reformja is, fokozatosan, elsősorban a jogi oktatás reformja, azután a többi karé, egyik a másik után, a törvényhozás elé fog ke­rülni. Foglalkozik a kultuszminiszter úr és

Next

/
Thumbnails
Contents