Képviselőházi napló, 1939. I. kötet • 1939. június 12. - 1939. szeptember 14.
Ülésnapok - 1939-18
Az országgyűlés képviselőházának IS. ülése 1939 augusztus 2-án, szerdán. 381 van! Élénk taps a jobboldalon és a középen. — Keck Antal: Mindig önkényeskedik! A/ egész nem más, mint folytonos mellébeszélés, de mindenben! — Zaj.) Elnök: Keck Antal képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem adnak nekik útlevelet!) Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e .a 8. §-t eredeti szövegében elfogadni ... (Igen! Nem! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem fogadjuk el!) méltóztassék megvárni a kérdés feltevését... szemében Mosonyi Kálmán képviselő úr módosító indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a 8. %-i eredeti szövegében fogadja el, szemben Mosonyi Kálmán képviselő úr módosító indítványával. Következik a 9. §. Kérem a jegyző urat, sziveskediék azt felolvasni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol a szavazás? — Hubay Kálmán: Nem is szavaztunk! — Ügy van! Ügy van! a szélsóbaJoldalon.) Nagy Ferenc jegyző (felolvassa a 9. §-t). Flnök: t Szólásra jelentkezett Rupert Rezső képviselő úr. Rupert Rezső: T. Ház! Bár magam is, mint az eddigiek, szintén reménytelenül, mégis felemelem ez ellen a szakasz ellen is szavamat. Nemcsak ez ellen kellene felemelnem a szavamat, — hiszen felemeltem volna a többi ellen is — de úsryis hiábavaló itt minden érv. hiábavaló minden olyan szempontnak a kifejtése, amelynek a figyelembe nem vétele későbh azután ieren súlyos következményekre fog vezetni. Felszólalok pedig reménytelenül is azért, hogy az én igénytelen szavammal is eggyel több tiltakozás hangozzék el a szakaszban foglalt jogfosztás èllen, a törvényalkotási maxima ellen, az itt szintén beiktatott visszaható erő el!en; felszólalok azért, hogy a belügyminiszter úrnak az 1. §-nál elkövetett jos*i tévedését, amely ide is vonatkozik, helyreigazítsam és végül felszólalok azért, hogy autentikus magyarázatot { kérjek. T. Képviselőház! Talán mindjárt ezzel a harmadik kérdéssel kezdem. Ez a 9. § igen krudélis rendelkezést tartalmaz, nevezetesen azt, liO(?y annalk az embernek, aki eddig jóhiszeműen 10, 11, 12. 13, 14, vasry akár 30 év óta is külföldön van. de a régi törvény követelményének eleget tett a tekintetben, hogy mielőtt tíz év letelt volna, mindig megszakította távollétét vagy azzal, hoery jelentkezett, vagy azzal, hogy útlevelet váltott, vagy pedisr azzal, hogy időnkint haza-hazatért, az a meglepetés jut osztály részéül, bogv hiáiba bízott a rési törvényben, az becsapta őt, mert ez az új törvény most egyszerre, váratlanul leteltnek tekinti az ő 13 évét, 20 évét. vagv 30 évét azért, mert nem jött haza tízévenkint három hónapra vagy pedig nem élt olyan bejelentésekkel, amelyek egyáltalában in+ézményesítve sem voltak, olyan bejelentésekkel, mint amilyenekről ez a törvénvjava a lat szó] a 2. $-han, hogy tudniillik külképviseleti hatóságnál, vagy a belügyminiszternél kell a bejelentést meertenni és az csak akkor érvényes, ha a belügyminiszter tudomásul veszi, vagy hat hónapig nem nyilatkozik. Ezt a krudélitást azokkal szemíben, akik bízva a régi törvényben, aszerint éltek, valamiképpen korrigálná ^ az» hogy a szakasz utolsó bekezdésében lehetőség van arra. hogy azok számára is van menekvés, akikre nézve váratlanul leteltnek jelentkezik a Hvolléti időtartam, ha egy éven belül bejelentik, bogv ők ehhez a hazához akarnak tartozni. T. Képviselőház! így azután meg is leKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ I. hetne nyugodni ennek a szakasznak a szövegezésében, csak szeretném tudni, hogy abszolút érvényű aktusa-e az illetőnek ez a bejelentés, vagy ez is a tudomásvételtől függ-e. Az én megítélésem szerint ennek a bejelentésnek az érvényessége nem függ a tudomásulvételtől, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc: Dehogynem! Világosan meg van mondva a javaslatban, hogy igen!) Nincs megmondva. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Dehogy nincs! A 2. % (4) bekezdésében foglalt rendelkezés!) Itt azt mondja a javas< lat, hogy azokra nézve nem telt le a tíz év, akik egy éven belül bejelentik, hogy ide akarnak tartozni. Az már nincs meg itt, ami a 2. §-ban még megvan, (Lili János: Pongyola fogalmazás!) hogy ez a bejelentés csak akkor érvényes, ha a belügyminiszter tudomásul veszi, vagy pedig hat hónapig nem nyilatkozik. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Méltóztassék elolvasni!) Elolvastam! (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Akkor nem értette meg!) Dehogynem értettem meg. Azt mondja a szöveg, hogy (olvassa): »a magyar állampolgárságuk fenntartására irányuló szándékukat a jelen törvény hatálybalépésétől számított egy év alatt bejelentik«, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Tovább, tovább, tovább!) Tovább nincs. (Palló Imre: Elfelejtették kinyomatni!) Ez után a 10. § következik. (Keck Antal: Rossz példányt kapott!) Akkor rossz példányt kaptam, nem tehetek róla. (Derültség. — Lili János: Cselvetés Volt! — Zaj. — Az elnök csenget. — Keck Antal: Ezt nem kobozza^ el a belügyminiszter úr?) Nincs benne az én példányomban, nem tudom olvasni. Miért nyomtatták ki kétféleképpen? Mutáció? (Lili János: Politikai csapda!) Ha pedig úgy van, ahogy a belügyminiszter úr mondja, akkor nem tudom, miért tér el ez a szöveg attól, amit a minisztérium tárgyaltatni akar. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Külön nyomás!) Ebben az esetben annál inkább megérdemli ez a szakasz a kritikát, a kárhoztatást, mert egy törvényhozásnak mindenre szabad vállalkoznia, csak nem szabad — Werbőczy szerint is — olyan törvényt hoznia, amely csapda és különösen nem lehet arra vállalkoznia, hogy jóhiszemű embereket becsapjon. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéséért rendreutasítom. (Tóth József: A jóhiszemű síbereket!) Rupert Rezső: T, Képviselőház! Ami a második szempontot illeti, a t. miniszter úr az első szakasz tárgyalásánál azt mondotta, hogy ez a javaslat nem érinti a honvédelmi törvényt. Ez a kérdés ennek a szakasznak kapcsán is felmerült, mert mint már említettem, a honvédelmi törvény 62. és 66. §-a szerint megszűnik annak a hadkötelezettsége, elbocsátandó a honvédség kötelékéből az, aki más állampolgárságot szerez, helyesebben, akinek magyar állampolgársága megszűnik. (Zaj.) A t. miniszter úr azt mondja, hogy a két rendelkezés nem érinti egymást. Itt nincs meg a jogszabálytannak az a regulája, hogy lex posterior derogat priori, mert ez más törvény. Vagy nem tudom, milyen érve van! Mert jogászi tudással nem lehet az ő álláspontja mellett semmit sem felhozni, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Nem?) Nem lehet az ő felfogását megérteni egyszerűen azért, mert tényleg a jogszabálytan elemig tanítása az, hogy a későbbi törvény a korábbi törvényt lerontja. 60
